2005.09.21. 17:13 - címkék: - komment

Végre eljutottam a Pszichoterápia tankönyvében a cselekményhez, vagyis úgy százoldalnyi bevezető általánosság után ("pszichoterápiás helyzetben pl ne köpjünk a földre" - csak, hogy szó szerint idézzem) elérkeztünk Freudhoz. A pszichoanalitikus emlélettel való találkozás mindig rém kreatívvá tesz, nagyon tetszik, hogy mindent meg tudnak magyarázni, és le is vezettem, hogy a pókfóbiám elfojtott szűzkurva-személyiségalattim megnyilvánulása.
A póktól ugyanis félek. Félelem, vágy köztudottan egykutya, tehát mondhatnánk úgy is: pók szeretnék lenni. Milyen a pók? Sok lába van, tehát sok lábat szeretnék? Kemencét fűt a pók, ottan sülnek a cipók, tehát titkon pék szeretnék lenni? Hálót sző? A hálószövés csábítást jelent, ez ugye nyilvánvaló, tehát azért félek a póktól, mert minden pasit el szeretnék csábítani. A férfi nemi szervet az analitikus irodalomban legszebben jelképező állat a kígyó, de... a kígyótól egyáltalán nem félek. Nem akarok tehát sok pasival lefeküdni, csak elcsábítani őket.
Na, az ilyen gondolatmenetek miatt hiszik azt az emberek az analízisről, hogy kuruzslás. Még mielőtt egy idetévedő analitikus beperelne, leszögezném, hogy csupán tréfáltam.

Facebook oldaldoboz

Olvasok is

Írj nekem levelet

Köszönöm

Extra köszönet

A designt a Yummie médiaügynökség szállította


süti beállítások módosítása