Valamikor tavasszal elolvastam egy cikket a norvég nemzeti híroldalon arról, hogy milyen szánalmasan keveset olvasnak a norvégok, ugyanakkor interjú is volt benne egy fickóval, aki norvég, és mégis nagyon sokat olvas, és akkor tartott 25 könyvnél, míg én kb. tíznél és az is mind ifjúsági regény, szóval persze, ez nem verseny, meg a fickó huszonéves és nincs gyereke, úgy könnyű, de azért ijedtemben gyorsan belehúztam. Igyekeztem idén tudatosan több fikciót és kevesebb non-fictiont olvasni. Nagyon jó könyvek voltak idén, sok jó, próbáltam most elspoilerezni a top 3-at, de háromszor kitöröltem, mivel nem tudok választani hármat, bocs. Tehát ezeket olvastam 2024-ben, időrendben vannak.
1. Raskó Gabi: Hoztok nekünk túrórudit? Riportkönyv külföldön élő magyar gyerekekről, gyanítom, hogy a Magyarországon élő magyaroknak nem olyan nagy fless, de nekünk itt nagyon jó érzés, hogy bárhol, szerte a világban vannak Kuflikat néző magyar gyerekek, meg izgi belelátni, hol milyen az iskola és a gyerekélet. Felolvastam a gyerekeimnek is, nekik is bejött, kívánságukra írtam Raskó Gabinak, hogy a második részben ők is akarnak szerepelni, mert el akarják mondani az igazságot Norvégiáról.
2. Elizabeth Lim: Hat bíborszín darumadár. Ez volt a legjobb ifjúsági regény idén, binge readingeltem egy repülőút alatt, aztán felolvastam a gyerekeknek is, azóta többször is megfőztük Shiori hallevesét. Középkori Japánt idéző szettingben játszódó ifjúsági fantasy, nagyon szerettük, ráadásul élfestett a magyar kiadás, nagyon szép.
3. A.M. Howell: A titkos csillagvizsgáló. Ifjúsági regény, amit elolvastam, hogy tukmáljam-e a Lányra, de nem tetszett. Még az elején izgalmas, de aztán egy meglepően prózai végkifejlet felé nyamvadunk tovább.
4. Lucy Strange: Fülemüleerdő. Meh. Ifjúsági regény, egynek jó, ha nincs más. Ráadásul a pszichiáterek a gonoszak, ez sose lesz unalmas?
5. Toshikazu Kawaguchi: Before the coffee gets cold. Ezt véletlenül vettem a helyi nerd-boltban (angolul), rövid, japán, időutazós, különleges hangulatú.
6. Toshikazu Kawaguchi: Történetek a kávézóból. Az előző folytatása, magyarul, nem tudom, a fordítás volt-e rémes vagy csak simán ez már nem jó.
7. Toshikazu Kawaguchi: Mielőtt az emlékeid elhalványulnak. A fentiek folytatása. Ezt másvalaki fordította magyarra és kicsit jobb volt, de még mindig azt gondolom, hogy az első könyv jó volt, a folytatások meg erőltetettek.
8. Nnedi Okorafor: A halálmegvető. Afrikai fantasy, varázslók, alakváltók, traumák, polgárháború. Szokatlan volt és tetszett, a férjem polcán találtam amúgy.
9. Mieko Kawakami: Breasts and eggs. Na, ez úgy kezdődött, hogy a FB elém tolt egy eseményt, ahol két, japán kortárs feminista írónő norvég fordítóival lehetett a könyvekben szereplő japán kajákat megkóstolni, hát milyen jó már, és a szomszéd városban volt, de nem tudtam rá elmenni, mert aznap volt a Lány szülinapja, de akkor már kíváncsi lettem ezekre a könyvekre. Mieko Kawakami egy blogger, aki írt egy ilyen című önéletrajzi alapokon nyugvó nagyregényt, amit lefordítottak angolra (Mellek és tojások), ez egész jó, túl nagyot nem üt, és arra jutottam, hogy na, ilyet pont én is tudnék írni.
10. Mieko Kawakami: Pupper og egg. Ez meg a fenti bloggercsajnak az ugyanilyen című (Mellek és tojások) önéletrajzi fikciós kisregénye, és ezt meg csak norvégra fordították le, angolra nem, és ez kurvajó, ütős és csajos és erőteljes, ilyet sose tudnék írni, nem teljesen értem, mi szükség volt rá, hogy írjon belőle egy nagyregényt.
11. Deanna Raybourn: Bérgyilkosok veszélyes korban. Ezt a fordítótól kaptam és jó kis szórakoztató lektűr nyugdíjas bérgyilkos nénikkel.
12. Elizabeth Lim: A sárkány ígérete. A hat bíborszín darumadár folytatása, nem olyan jó, mint az első rész, számomra kicsit túlreprezentáltak benne a démonok, de azért nem bántuk meg, felolvastam a gyerekeknek is, bírták.
13. Gabriel Garcia Marquez: Száz év magány. Gyorsan újraolvastam, hátha meg akarom majd nézni a sorozatot. Még mindig jó. Így 2024-es szemmel mondjuk kicsit sok a fiatalkorúakkal való szexelés, dehát akkor más idők jártak. Ez az a könyv, amit minden pasimmal elolvastattam és csak olyannal voltam hajlandó komolyabban randizni, aki átment ezen a szűrőn.
14. Liu Ce-hszin: A háromtest-probléma. Azért olvastam el, hátha megnézem majd a Netflix-sorozatot, dehát ezek után egészen biztosan nem nézem meg. Csak egyben tudok beszélni a trilógiáról (ld alább), mert egyben olvastam. Csodálatos, meglepő és szokatlan könyv, semmire nem voltam felkészülve, ami történt benne, a trilógia végét pedig különösen imádom. Mindenféle emberekre tukmáltam, hogy olvassák el gyorsan, hogy tudjak róla beszélgetni, és biztosan beletenném az éves top 3-ba (a trilógiát).
15. Liu Ce-hszin: A sötét erdő
16. Liu Ce-hszin: A halál vége
17. Hisashi Kashiwai: The Kamogawa food detectives. Ezt is találomra vettem a nerd-boltban, egy japán étterem / nyomozóirodáról szól, akikkel kinyomoztathatsz régen valahol evett ételeket és receptjeit, hogy újra el tudd készíteni, és ezalatt persze a megrendelők magánélete is feltárul. Már a Hat bíborszín darumadárnál rákattamtam a japán konyhára, ami a Before the coffee gets cold-könyvekkel csak fokozódott, és ennél asztalt foglaltam a Sushi Sei-be családostul.
18. Hiromi Ito: The thorn puller. Ez a másik kortárs japán feminista, akinek a norvég fordítójával lehetett volna együtt kajálni, és először elkezdtem norvégul olvasni a könyvét, de egy ponton túl egyszerűen nem értettem, hogy ez most valóság vagy álmodja vagy mi a franc van, így kivettem a könyvtárból az angol verziót és elolvastam azt. Hiromi Ito egy kortárs japán költőnő és ez látszik a prózáján is, olyanokat megenged magának írástechnikailag, amiről nem tudtam, hogy szabad, és lenyűgözött a norvég verzióban, de kevésbé nyűgözött le az angol fordításban. Amúgy önéletrajzi ez is.
19. Hiromi Ito: Tornetrekkeren. Szóval végül mégis elolvastam norvégul, azután, hogy előtte már olvastam angolul, meglepő módon a norvég fordítás sokkal jobb, jobban átjön a különleges nyelvezete és írásmódja, az angolban kicsit lapos. De persze nyilván japánul a legjobb, mert a nő rengeteg utalást és idézetet használ ismert japán szerzőktől, ami a külföldi olvasóknak mind elvész, és még ezzel együtt is az egyik legjobb könyv volt idén.
20. Rékai Anett: Magánbeszélgetések. Erről nem akarok ítélkezni, mert megjelenés előtt és nem is a végső verziót kaptam, és nem is tudom, hogy egyáltalán szabad-e írnom róla, mindenesetre kortárs magyar női önéletrajzi fikció.
21. Kun Árpád: Megint hazavárunk. Ezt már olvastam egyszer és most azért olvastam újra, hogy tanulmányozzam a szerkezetét és írásmódját, Norvégiában élő kortárs magyar, eredetileg soproni író önéletrajzi ihletésű regénye, most sem tudtam igazán szeretni, én kérek elnézést.
22. Havas Juli: Nincs Hold, ha nem nézed. Na, hát a Havas Juli az kurvajó, olvassatok Havas Julit. Ez egy ilyen szerelmi történet a Covid idején, szórakoztató irodalom, de mivel Havas Juli meglepően jól ír, ezért remek szöveg és jó olvasni. Kicsit túl sok nekem a szexjelenet, de megértem, hogy egy szórakoztatóirodalomba ennyit kell beletenni. A főszereplő anesztes orvos Magyarországon a Covid idején, szóval ha valakit izgat, mi zajlott a kórházakban, abba is bepillantást enged (mert amúgy Havas Juli álnév és az írónő főállásban egy győri pulmonológus).
23. Havas Juli: Papírbabák. A Papírbabák a Havas Juli Erdélyről és a barátságról szóló könyve, kicsit sajnálom, hogy csajos ponyvának brandingelték, mert ebből a témából ezzel az írástudással írhatott volna egy keményfedeles szépirodalmat is, mondjuk így biztos nagyobb példányszámban kelt el. Tetszik, ahogy Havas Juli ír, a Zsuzsa a könyvesboltban Szabó Magdához hasonlította. Ha Szabó Magda vicces és könnyed lenne, akkor ilyen lenne.
24. William Gibson: Neuromancer. Nem volt könyvem, ez meg rajta volt a Kindlén, de bevallom, kicsit untam most így újraolvasva.
25. Rojik Tamás: Holdezüst és Éjsötét. Ifjúsági urbánus fantasy magyar népmesei alapokon, nem tetszett sajnos, a gyerekeknek olvastam fel, ők is szétunták. Ráadásul pont ekkortájt történt, hogy rájöttem, hogy a férjem egyik fiatalkori jóbarátja, aki egy csaj, szintén járt Barnival, aki az első szerelmem volt, és ezért utánajártam, mi a lyuksógor női megfelelője, hogy tudjam, mim nekem a Dóri, és napokig azon röhögtem, hogy "botnővér". Mert milyen gyönyörű hangzású szó, ami egy ilyen teljesen prosztó dolgot jelent. És folyton elfelejtettem ennek a könyvnek a címét, és úgy utaltam rá, hogy Holdfivér, Botnővér. Én kérek elnézést. Nagyon szép kezdeményezés, hogy magyar népmesei alapokon urbánus fantasy-t írjunk, értékelem az ötletet.
26. Matthew Longo: Áttörés. Ez nem fikció, a Könyvfesztiválon tukmálták rám a Rubiconos fiúk, a páneurópai piknikről szól. Az Sopronban volt és ezért helytörténetileg érdekel, a könyvet pedig egy amerikai politológus-történész írta, csodálatosan kívülálló szemmel, imádom. Szerepel benne néhány igaz történet / interjú valódi NDK-s disszidensekkel is, meg az akkori magyar közszereplőkkel, teljesen pártfüggetlen, és még úgy is szétizgultam magam, hogy pontosan tudtam, mi a vége (spoiler: elbontják a vasfüggönyt). Annyira tetszett, hogy írtam Matthew Longo-nak, hogy köszi (kedvenc dolgom modern korunkban, hogy az ember megteheti az ilyesmit).
27. Baróthy Zoltán: Utolsó napok. Ez egy urbánus fantasy, ami a Széchenyi-könyvtárban játszódik, és néha kicsit vontatottnak éreztem és húztam volna belőle, de a Nem Tárgyi Mellékletek? Zseniális. "Kultúrkrimi" zsánerbe sorolja a kiadó, amit nem tudok, mi, és kicsit emlékeztet Zafón: A szél árnyékára.
28. Krusovszky Dénes: Akik már nem leszünk sosem. Hát Krusovszkyra sajnos finnyogok, de nem volt itthon más, és teljesen megértem, hogy valakinek ez bejön, csak nem az én ízlésem. Gyanús, hogy ez ilyen férfi-író férfiaknak írt könyve és valójában remek, csak nem vagyok célcsoport.
29. Krusovszky Dénes: Levelek nélkül. Még mindig nem.
30. Daniel Handler: Hát ezért szakítottunk. Ezt újraolvastam idén, mert szép magyar nyelvű szövegre vágytam, és ahhoz Handler ifjúsági regényét kellett olvasnom Nagy Gergely fordításában, mert gyönyörű. Amikor két oldalon keresztül leír egy iskolai napot? Csodálatos. Amúgy a főszereplő kiscsaj első szerelméről szól, lehet, hogy lánynak kell lenni hozzá.
31. Michael Ende: A Végtelen történet. A könyvfesztiválon mondták a Móra kiadósok, hogy a mai gyerekeknek is tetszik ez a könyv, és így végül megvettem és esténként, sok részletben felolvastam a gyerekeknek, hát esküszöm, a legjobb dolog volt, ami ezen az őszön történt, minden nap azt vártam, mikor olvashatom már. A könyv sokkal több, mint a film (a film kb a könyv első 1/3-át meséli el), és a kilencvenes években olvastam és már teljesen elfelejtettem. A Fiú (8) és a Lány (11) is szerette, és én is.
32. Virginia Woolf: Mrs. Dalloway. Még mindig azon voltam, hogy szép, magyar nyelvű szövegre vágyom, ezért újraolvastam ezt, még mindig remek könyv, el is ment a kedvem örökre az írástól, mert ilyet úgysem fogok tudni írni soha. Sajnos a Tandori-fordítás van meg, és Tandori önmagában tök jó, de a Virginia Woolf-fordításait szenvedélyesen gyűlölöm, mert érezni rajta a saját stílusát és nekem Virginia Woolfnak ne legyen Tandori-utóíze.
33. Jon Fosse: Fehérség. Fú ez is de jó volt, Fosse a tavalyi irodalmi Nobel-díjas, de nem tudom norvégul olvasni, mert nynorskul (újnorvégul) ír, ami gyakorlatilag egy másik nyelv. Szóval magyarul olvastam, a Fehérségben kb semmi sem történik, de az gyönyörűen és költőien.
34. Victoria Loorz: Church of the wild. Ezt teljesen véletlenül olvastam, a csaj keresztény teológus, aki rájött, hogy Isten a természetben lakik, mi több, ezt sok bibliai forrással és régi, nagy teológusok munkáival támasztja alá. Öko-kereszténységnek hívják az irányt, nem voltak benne megdöbbentő újdonságok, erdőszélen felnőtt, katolikus neveltetést kapott, introvertált hippi lányként mindig is tisztában voltam vele, hogy Isten a fákban lakik, most Loorz ezt teológiai értekezésekkel is alátámasztja. Különben sokszor elég idegesítő, amennyire rácsodálkozik, hogy jé, egy őz.
35. Gabriel Garcia Marquez: Szerelem a kolera idején. Ezt is újraolvastam most, azt hiszem, ezúttal még jobban is tetszett, mint fiatalkoromban, vannak könyvek, amiket minden életkorban jól lehet olvasni, majd még hetvenévesen is megyek vele egy kört.
36. Sigríður Hagalín Björnsdóttir: DEUS. Ezt a Könyvesboltos Lány adta a kezembe, ki is olvastam két nap alatt és meglepően jó volt, a macskás versen majdnem sírtam is. Egy bipoláris költő és egy mobbingolt kamaszlány véletlen barátsága, miközben a városban a fő tech-cégnél egy vallási-teológiai támaszt nyújtó AI-t fejlesztenek, és akkor bonyoldalmak. Frappáns, lényegretörő, akár vicces, és nem érződik egy ilyen komoly, fajsúlyos műnek egyáltalán, de közben mégis hirtelen komoly.
37. Virginia Woolf: Hullámok. Elhoztam most decemberben otthonról, a Mátyás Sándor-fordítást, mert az a jó cucc - ez régen a kedvenc könyvem volt, így olvastam angolul is, és a Tandori-fordítást is (brrr). A felénél tartok, úgyhogy majd a jövő évi listába is beleírom, dehát az egyik legjobb könyv, amit valaha írtak. Tudom, hogy ízlés dolga és nem mindenki szereti az ilyen szintű líraiságot a regényben, de én igen. Hirtelen, ahogy a tigris ugrásra lendül, az Élet elénk tornyosul, kiemelkedve sötét tarajával a tengerből.