Mostan színes szőnyegekről álmodom

Csak iszonyú drágák, mert olyat akarok, ami gyapjú, és szép. Ezek a kedvenceim, puhák és szépek és természetes anyagúak, és ez például remekül passzolna a szobánkba is, egyetlen probléma az árával van:

Mert az történik, hogy megveszem a lakást, amiben lakunk Norvégiában, mert a főbérlő Néni eladja, vagy a fejünk fölül, vagy nekünk, és akkor inkább nekünk. Nem, nincs pénzem csak úgy norvég ingatlanokra, nagyrészt bankhitelből megy, kb. ugyanannyit vagy kicsit kevesebbet fogunk fizetni hiteltörlesztőbe, mint amennyi eddig volt az albérlet, szóval nagy változás nem lesz a mindennapi életünkben, leszámítva, hogy többet nem mondhatom a gyerekeknek, ha matricákat akarnak ragasztani a tapétára, hogy nem szabad, mert az a Nénié. 

Mindenki gratulál a lakásvásárláshoz, hát nem tudom, tavaly mindenki az autóhoz gratulált, szerintem meg ez stressz és nyűg, eladósodni egy vagon pénzre külföldön, norvég nyelvű szerződéseket próbálni felfogni, a magát kétnaponta meggondoló Nénivel és a jóég tudja milyen dialektussal beszélő banki ügyintézővel egyeztetni, én ezt nem élvezem. Majd ha hivatalosan tulajdonba vesszük a lakást és meglátom, mennyi pénzünk van végül is, és elkezdhetek lakberendezési tárgyakat rendelni online, akkor jön meg szerintem a kedvem. Utálok autót meg lakást venni, szőnyeget meg függönyt viszont szeretek, ennyi, biológia. 

Ezek is csodálatos szőnyegek, de ezek nem illenek a sarokgarnitúrához, ami használt és amit szerencsére elad nekünk a Néni, mert pont jó ide és már megszoktuk.  

Most épp abban a szürke zónában vagyunk, amikor még nem a miénk a lakás, de már nem nemamiénk, vagyis aláírtuk az adásvételit, de a bankkal még nem írtuk alá a hitelszerződést, mert múlt szerdán megbeszéltük alaposan, hogy mi lesz benne, mondta az ügyintéző, hogy akkor pénteken átküldi aláírásra, aztán nem küldte pénteken. Vajon megbetegedett krónikus fáradtság szindrómában és most három évig betegállományban lesz és csak két hónap múlva találnak neki egy helyettest, akit további három hónap lesz betanítani, vagy csak nagyon elfoglalt volt és tudja, hogy november 1-én vesszük birtokba a lakást, szóval van még két hete a papírmunkára, minek siessen? 

A lakást, amit megveszünk, eddig bútorozottan béreltük, és most bútorokkal együtt vettük meg, kivéve étkezőasztal és székek, azokat a Néni elvitte a hétvégén, úgyhogy most a földről eszünk. Na jó, igazából a tévé előtt a kanapén. Már rendeltem étkezőasztalt a jysktől, csak még nem ért ide. Székeket nem rendeltem, mert egyik se tetszett és drágállottam is, és nem volt kedvem több olyan dolgot venni, ami nem okoz örömet, szóval majd ööö körbeálljuk? Gondolom, két nap után majd jobb belátásra térek és elmegyek székért. Addig nézegetek használtakat, hátha szembejön valami jó. 

Különben meg depressziós vagyok, mert ugyan logikusan nézve nem köt ide a lakásvásárlás, bármikor eladhatjuk úgy is, hogy rajta a hitel, vagy kiadhatjuk és elköltözhetünk Osloba vagy Új-Zélandra vagy Brennbergbányára, nem korlátozottabbak a lehetőségeink, mint két héttel ezelőtt, but still. Érzésre véglegesebb. Hogy viszem el Új-Zélandra a képzeletbeli méregdrága gyapjúszőnyegeimet? Mondjuk, még mindig könnyebb, mint a beépített könyvespolc. 

One cat just leads to another. Or does it.

Majd írok a való életről is, de most a Cirmiről lesz szó. Cirmi Sopronban lakik és jelenleg anyukám szomszédjának, Eszter néniéknek a macskája hivatalosan. Ők egyébként Pálinkának hívják és az oltási könyvében is ez szerepel, de én ragaszkodom a Takeshi "Cirmi" Kovacs elnevezéshez, és mindjárt ti is fogtok. 

Először is bemásolom ide a kezdeteket 2018 nyaráról: "Ezekhez (ti. anyám két macskájához) csatlakozott Cirmi, aki meg úgy lett, hogy a szomszéd Erzsi néniék befogadták és elnevezték Rozinak, de sose náluk volt, ezért egy idő után letettek róla, hogy sajátjuknak tekintsék. Ez egy ilyen kis dzsungelharcos kölyökmacska, tök egyértelműen fiú, és három szomszédos kertes házban "lakik", néha Erzsi néniéknél kajál (ők Rozinak hívják), néha Eszter néniéknél (ők Pálinkának), de többnyire anyukáméknál, főleg, ha gyerekek is vannak, mert azt szereti, ha zajlik az élet. A gyerekek rúgják, húzgálják, homokot szórnak rá, slaggal spriccelik, satöbbi, amit Cirmi kiröhög és már jön is vissza és bebújik a pinceablakon (amit nem szabad) és lábaink között cselezve befut a lakásba (amit nem szabad), ezért természetesen Takeshi Kovacsnak neveztem el, de tudom, hogy a macskának jól hangzó, egyszerű név kell, amit a gyerekek is ki tudnak ejteni, ezért lett fedőneve Cirmi. Amikor elmentünk valahova, játszótérre, városba, néha elkísért 10-20 méter hosszan, aztán visszafordult, de amikor augusztus végén bőröndökkel elindultunk a vasútállomás felé, akkor Cirmi keserves nyávogással három utcahosszat kísért minket, átkelt több, széles úttesten, és csak azért nem jött el a vonatig, mert busszal mentünk az állomásra és a buszra már nem szállt fel. Honnan tudta, hogy kedvenc játszótársai (a gyerekeim) most hosszú időre elutaznak? A bőröndökből? Biztos a Küldött-kondicionálás."

Cirmi egy szürke cirmos macska, kicsit csíkos, de nem nagyon, inkább egyenletes hamvasszürke. A későbbiekben Cirmi Eszter néniék macskája lett hivatalosan, ti. ők oltatták be, miközben azért a szomszédos házakat is ellenőrzése alatt tartotta, magyarul csomószor lógott anyáméknál és nyúlta le az itteni macskák kajáját. Idén nyáron is láttuk többször, de valahogy megváltozott: sokkal nyugisabb, békésebb, simulékonyabb lett, egyúttal a csíkozása teljesen eltűnt és egyenletes hamvasszürkévé vált a macska. 

Mint megtudtam Eszter nénitől, Cirmi a korábbi években sajnos vakmerő természete révén folyamatosan balhékba keveredett és állandóan letépett füllel, véres lábbal és kiharapott szőrrel esett haza. Ez egy ideig így ment, aztán egyszer Cirmi eltűnt és nem jött többé. Eszter néniek keresgélték kicsit a környéken, de nem lett meg. Mindenki sejtette, hogy vakmerő természete végül nálánál rátermettebb ellenfél kezei / mancsai közé sodorhatta. 

Pár héttel később aztán az Eszter néni unokája felfedezett egy fotót valamelyik macskamentős Facebook-csoportban. A képen szereplő macskát fejbelőtték, konkrétan keresztüllőtték a fejét, de életben volt és a mentőcsapatok összefoltozták. Eszter néni unokája a fejbelőtt macskában ráismert Pálinkára, azaz Takeshi "Cirmi" Kovacsra, értesítette a nagyszüleit, akik kifizették a kórházi ellátás költségeit, egyúttal hozzácsaptak egy kiherélést abban a reményben, hogy attól békésebb természetűvé válik majd a macska, bechippelték és hazahozták. 

A macska valóban békés természetű, vagy a heréléstől, vagy azért, mert a fejlövés után úgy döntött, hátat fordít a streetfighter életmódnak, megtér buddhistának és ezentúl a tudatosság magasabb szintjeit keresi a balhé helyett. Szerintem nem pontosan ilyen színe volt régen, de végül is miért ne változhatna meg a macskának a színe a korral vagy akár stressz hatására. De az is lehet, hogy én emlékszem rosszul és mindig is pont ilyen színe volt, végül is csak nyaranta láttam és nem vagyok macskaszakértő. Vagy az is lehet, hogy a fejlővéses incidens után Cirmit letöltötték egy új testbe. Vagy ez simán csak egy másik macska. Sose fog kiderülni.