Öt hónapos

2013.09.29. 21:51 - címkék: Címkék: lány - 8 komment

Ennek örömére adtam a Lánynak két teáskanál friss almalét a hozzátáplálás megkezdéseképpen, mindkettőt helytelenítő arckifejezéssel köpte rám, gondolom, rájött, hogy még nem telt le a hat hónap. Nincs mit tenni, ez egy ilyen szigorú LLL-es kötődően nevelődő baba, messziről kerüli a babakocsit, cumizni sosem volt hajlandó, kendőben közlekedik, én nem tudom, kitől tanulta ezeket.

Wa-pa-pa-pa-pa-pa-pa-pa-pow

2013.09.27. 20:19 - címkék: Címkék: zene - 7 komment

Tudom, so két héttel ezelőtt, de én még mindig le vagyok nyűgözve. 

Könyvek

2013.09.27. 15:33 - címkék: Címkék: kultúra - 4 komment

Na, bepótoltam az olvasónaplómban az elmúlt néhány hónapot. Az eddigi szakmai, főként pszichoterápiás könyvek és a regények mellett nyilván megjelent itt is a babásmamás vonal, hát most ne akarjátok, hogy mentegetőzzek emiatt. 

She's got eyes of the bluest skies

2013.09.25. 21:28 - címkék: Címkék: lány - 5 komment

A haja még mindig cicaszőr, emellett újabban nyávog, prüszköl, és kemény felületeken körmét élesíti. Vajon macskává változik-e a Lány? 

Meg még azon szoktam gondolkodni, hogy vajon mikor lesz abból, hogy "úristen, annyira aranyos, annyira szép, annyira szeretem", az, hogy "ebadta kölyke, minek szültelek a világra"? A dackorszakban? A tinédzserkorban? Vagy nem lesz feltétlenül ez? Vagy ez is olyan, mint a szerelem, most van az, hogy mindent imádok benne, még az idegesítő tulajdonságait is, egy óra hosszat se bírom ki nélküle és úristen, de gyönyörű az a kis rés elöl a fogai között*, és később meg majd szeretetté szelídül és idegesíteni fog, hogy nem érti Henry James-t** és még örülök is, ha pár napig nincs itt a nyakamon? 

*Az első szerelmemnek volt a rés, a Lánynak nincs foga. 

**Kedvenc idézetem a Nők c. kiváló regényből, ahogy a szerző levezeti a szerelmet, de sajnos nem találom online. 

És még ez is

2013.09.24. 11:39 - címkék: Címkék: kaja nyafogás - 2 komment

Én régebben nagyon szerettem a rozmaringot mint fűszert, az ízét és az illatát is, és ezért hosszú évek óta rendszeresen rozmaringos habfürdőt használok, és most már bármit eszem, amiben rozmaring van, azt undorítóan habfürdőízűnek érzem. 

crying.jpg

I got the poison, I got the remedy

2013.09.24. 10:47 - címkék: Címkék: lány nyafogás - 37 komment

Szóval kipróbáltam magamon is az orrszívó porszívót (laikusok kedvéért: ez egy műanyag szerkezet, amit a porszívó csövére szerelünk és ezel szívjuk a náthás baba orrát, mert a baba még nem tudja kifújni. Az orrszívó a porszívó szívó hatását használja, de a szívóerőt átalakítja, nem a porszívó erejével szív. Ettől még a babák utálják.) Valóban fájdalommentes, ugyanakkor rendkívül kellemetlen érzés, nekem egész hamar hányingerem lett tőle. A fogorvosnál vannak hasonló beavatkozások, amik nem fájnak, csak annyira kellemetlenek, hogy az mégis utálatos. 

Előzőleg akartam írni arról, hogy rettenetesen elegem van, mármint a Lányt mindennél jobban szeretem, de elegem van abból, hogy minden éjszaka fel kell kelni, hogy állandóan szoptatni kell, hogy a szoptatás plusz tejallergia miatt nem ehetek sajtot, activiát meg csokit, hogy napközben 3x40 percet alszik és mindegyik előtt 20-30 percig kell "altatni", ágyában simogatni, kivenni-visszatenni, hurcolni, és hogy konstans mindig fáj a hátam. Nekem ezt nem mondták, engem erre nem figyelmeztettek. Egyébként nem tudom, mennyire "jogosan" rinyálok, tudom, hogy vannak babák, akik tizenötször ébrednek fel éjszaka, a miénk meg egyszer vagy kétszer, meg vannak, akik szoptatnak, fejnek és még tápszereznek is, meg vannak, akik egyszobás lakásban nevelnek ikreket, ellenben olyanok is vannak, akik lazán lepasszolják a csecsemőt férjnek, anyósnak, nagyinak, és a baba ezt engedi és ők ilyenkor nem kétségbeesetten zokogó babára jönnek haza, meg olyanok is, akiknek a gyereke este nyolctól reggel kilencig alszik.

Aztán átmentem szombat délelőtt az edzőterembe így sok hónap után először, és 35 percet a futógépen töltöttem a kis playlistemmel, lásd cím, és meglepően sokat javult tőle a hátfájásom, a kedélyállapotom pedig végképp egészen kicserélődött, a Lány és apukája is jól viselte kétórás távollétemet, és ó, istenem, annyira jó volt. Ezt követően pedig náthás lett a Lány, és most kis beteg gyámoltalan, és ilyenkor mindig más fénybe kerülnek a dolgok, vagyis gyógyuljon meg és legyen mindig egészséges és az legyen a legnagyobb problémám az életben, hogy napközben 3x40 percet alszik csak, és az legyen a gyerekemért meghozott legnagyobb áldozat, hogy nem eszem sajtot. 

Amiből továbbra is elegem van, és basszus, hiába, mert már megfertőzött és kimosta az agyamat, az ez a szoptatásbajnokság, hogy tudniillik a tudomány jelen állása szerint az anyatej a legjobb a csecsemőknek, hat hónapig kizárólag szoptatni kell, az ennél korábbi hozzátáplálás az ördögtől való, utána egy éves korig a gyermek fő táplálékforrása még mindig az anyatej, mellé néha elnyalogathat egy-egy főtt répát, és a szoptatást két éves korig javasolja a WHO. Most egyrészt én már megszerettem a szoptatást, mert tényleg egyszerű, nem kell főzni, a Lány pedig megnyugszik tőle és nagyon aranyos is közben, és amikor felmerült, hogy a tejallergia miatt esetleg elválasszam és és kapjon inkább tápszert, én tiltakoztam a legjobban. Másrészt biztos vagyok benne, hogy a WHO-nál az ajánlás kidolgozásakor Indiára gondoltak, meg egyéb más olyan helyekre, ahol nincs kaja, vagy ami van, abban férgek vannak, és a fejlett nyugati világban azért akkor is életképesek lesznek a gyerekek, ha neadjisten csak egyéves korig szoptat az ember. De hiába tudom ezeket ésszel, mégis halál komolyan büszke vagyok rá, hogy csak szoptatom, és mindig félek, hogy mi lesz, ha kevés lesz a tejem. Egyfolytában kérdezgetik is a rokonok, hogy van-e elég tejem, és jó érzés erre büszkén azt felelni egy jóltáplált csecsemővel a kezemben, hogy igen, van. A rokonok emellett folyton biztatnak is, hogy szoptassam, ameddig csak lehet, ezeknek a kisvárosi és falusi asszonyoknak az életéből szerintem kimaradt az az éra, amikor a tápszert egészségesebbnek tartották az anyatejnél, ők mindig is tudták, hogy minél tovább kell szoptatni és most is erre biztatnak. Egyikük (kb. 60 éves) még mindig bánja, hogy a védőnő tanácsára már nyolc hónaposan elválasztotta a fiát. Hát, ez van, mind a tudomány, mind a néphit a hosszú szoptatás mellett foglal állást, nem is ezzel van a problémám, hanem a dolog teljesítményaspektusával. Vagy nem is, inkább az ellentétes elvárásokkal, hogy ne csavarodj bele az anyaságba, járj el helyekre, ne hanyagold el a férjedet, a blogodat, a háztartást vagy az intellektusodat, hajadat lássa rendszeresen fodrász, közben szoptass igény szerint két évig, csak ne közterületen, mert az nem illik. Gondolom, mindenki megtalálja ebben a saját útját, ahol számára megvan az egyensúly, én is, de akkor sem tetszik ez. 

Facebook oldaldoboz

Olvasok is

Írj nekem levelet

Köszönöm

Extra köszönet

A designt a Yummie médiaügynökség szállította