All we need to do is make sure we keep talking

2010.02.28. 12:19 - címkék: - 2 komment

"- Szöveg az egész világ - Kozsennyikov felkapcsolta a villanyt a fürdőszobában. - És szó benne minden férfi és nő."

Learn to forget

2010.02.27. 18:07 - címkék: - 1 komment

Itt az ideje, hogy valami rendes zenét is hallgassunk, például ahogy Patti Smith The Doors-t énekel. Still one place to go. Patti Smith-től egyébként a Smells like teen spirit a legjobb cover, de az már volt.

Csupán gátlástalan önreklám

2010.02.27. 14:51 - címkék: - 9 komment

Azt mondtátok, nehéz megtalálni, ezért Human csinált szemmel látható kommentelési lehetőséget az olvasónaplómhoz, köszönjük. Posztapokalipszis, antipszichiátria, csajlimonádé, zombik. Most ezt olvasom egyébként, Kislány dumált rá, elég jó. Meg ezt, de ezt unom.

Most pedig lemegyek a boltba tűsarkúban. Az evolúció arculcsapása, hogy járásra alkalmatlan dolgokat veszünk a lábunkra, komolyan.

2010.02.27. 14:31 - címkék: - komment

Elolvasom a cikket, amit a Mesternőm küldött, majd megnézek néhány youtube-os oktatóvideót, hogyan tartsuk a lábunkat, mellkasunkat, hol legyen a súlypont, merre nézzünk, mik a leggyakoribb hibák, stb. A kedvenc tanácsom, amit először poénnak hiszek, de nem az, teljesen komolyan javasolják: mielőtt útnak indulnánk magassarkúban, mindig vegyünk be ibuprofent.

Flangálok kicsit a lakásban, berakok egy mosást, megyek pár kört a tükör előtt, egész jól megy. Tizenöt perc után kezd el fájni a lábam (jah, hát mert nem vettem be az ibuprofent) és egyúttal elhatározom, hogy ez nem normális dolog. A járásnak végülis az a célja, hogy eljussunk A pontból B pontba, és mindezt egy olyan eszközzel, ami alapvetően akadályoz minket ebben? Hogyan szophattuk be ezt a hülyeséget, mi nők?

Kifelejtettem a BKV-bérletet

2010.02.27. 12:24 - címkék: - 9 komment

Van porszívóm, kanapéágyam,
számos konyhai robotgépem,
van férjem is, nem kell már két
macskával megöregednem.
Van lakásom, saját tulajdon,
bár nincs meg harminc négyzetméter,
síelni is megtanultam,
van sídzsekim a szekrényben.
Van tűsarkú cipellőm, bár
élesben még nem viseltem,
van egy rakat körömlakkom,
s málnaízű ajakfényem.
Van rúzsom és szemránckrémem,
3D szempillaspirálom,
tudnám sminkelni magam, ha
akarnám, de nem akarom.
Van szakvizsgám, saját szobám, 
némi munkatapasztalatom,
nem beszélve arról, hogy van
tudományos fokozatom.
Van személyi kölcsönöm és
még jó sok lakáshitelem,
folyószámlatartozásom,
mindet szépen fizetgetem.
Van blogom, van könyvespolcom,
szélcsengőm a rontás ellen,
itthon vagyok itt e világban,
vagy ki tudja.

2010.02.26. 15:25 - címkék: - komment

Milyen "dedicated" (elhivatott) vagyok, azt mondta rám a brit kutató még a CEU-s kongresszuson, amikor szóba jött, hogy mozgásterapeuta képzésbe járok péntekenként öttől tízig kéthetente, évekig, és akkor mindjárt integráltam is a személyiségembe, és elhatároztam, hogy tényleg, tulajdonképpen nem azért lakom én nyomorult panellakásban és nem azért nincs autóm és nem azért nem töltöm az időmet sporttal, kirándulással és regények írásával, mert egy lúzer vagyok, hanem mert dedicated vagyok. Mennyivel jobban hangzik.

Kizárólag azért kellett most ezt leírnom, mert annyit dolgoztam már ezen a héten és hó vége van és Sopronba szeretnék menni már ma este és/vagy korán lefeküdni, és ehelyett mindjárt el fogok menni a kib...tt mozgásterapeuta képzésre öttől tízig és fizetek érte egy rakat pénzt, komolyan szinte fizikai fájdalmat okoz már maga a gondolat is, és ki találta ki egyáltalán ezt a hülyeséget, hogy én el akarom ezt végezni. Ja, hogy én.

Niké apja egyszer kifejtette nekem (amikor jelentkeztem a kertrendezésre és az asszertív tréningre is, amely kettő pontosan egyidőben zajlott két különböző helyszínen), hogy az velem a baj, hogy nem tudom eldönteni, mit akarok, de ez tévedés, én pontosan tudom, hogy mit akarok, kertrendezésre akarok menni ÉS asszertív tréningre. Én nem vagyok hajlandó eldönteni, hogy akkor most tudományos karriert akarok, vagy mozgásterapeuta akarok lenni, vagy írni akarok, vagy pesti nő akarok lenni vagy soproni lány, mert mindegyiket akarom és kész. Most hétvégén pedig fenn akarok maradni Pesten és ruhákat szortírozni és olvasni, és Sopronba akarok menni, Brennbergbe, mert megígértem magamnak, és egyedül lenni, mert szeretek, és a barátaimmal

There is no turning back

2010.02.26. 00:24 - címkék: - 1 komment

Elmentem tehát először abba az edzőterembe, ahová utoljára sok évvel ezelőtt jártam és ahová számtalan emlék köt, a hely ugyanúgy néz ki, mint régen, csakhogy nagyon kevés gép van, nagyon szűk hely, nem lehet elférni sem a teremben, sem az öltözőben, a gépek régiek, ócskák és nyikorognak, az egy darab futógép minden lépésnél mintha szét akarna esni, különben is a tükörtől kb. tíz centire van és szemben vele, és úgy öt percig vicces magad felé futni, aztán idegesítővé válik, nincs hely nyújtani, ócska a hajszárító, nem adnak törölközőt, az árban ugyan benne van a szauna, de csak akkor kapcsolják be, ha két ember egyszerre kéri, és mindehhez 1200 forint a napijegy, ami edzőterem-viszonylatban ezért az ütött-kopott szolgáltatásért nagyon sok. És akkor kissé szomorúan rájöttem, hogy nincs visszatérés és csak előrefelé lehet menni és én már nem az a lány vagyok, aki ebbe az edzőterembe jár, mi több, "életének valamennyi szakaszában lassan-lassan átalakul az ember, míg végül rádöbben, hogy nehéz visszaemlékeznie és korábbi énjeire ráismernie. Ily módon szakaszaival az élet is olyan, mint az újra meg újra születés, és minden szakasz kezdete hirtelen ugrás a szakadék fölött, amely mögöttünk tátong áthidalhatatlanul, úgyhogy nincs többé visszatérés abba, ami már elmúlt" és ennek megfelelően elmentem egy számomra teljesen új helyre, ami meglepően jónak tűnt és olcsóbb is, és egyből a futógépen felejtettem magam hatvan percre és most eléggé izomlázam van.

A Turms, a halhatatlanból van az idézet.

2010.02.25. 23:45 - címkék: - komment

A dimenzionális és a prototipikus gondolkodás ontológiai korlátainak tárgyalása kapcsán pedig azt tudtam meg, hogy van bennem mintegy 60 % isolde, 20 % Niké és 10 % Nagy Fehér főnök. Vicces volt. Nem sokkal korábban töltöttem ki a "Melyik istennő vagy?" c. tesztet a konyhában talált 2004-es pletykalapban, aszerint van bennem egy adag Pallasz Athéné, egy adag Perszephoné, némi Artemisz, nulla % Héra és nulla % Aphrodité*. A pszichiáterek és a női magazinok képesek összezavarni még a legalaposabb önismerettel rendelkező személyt is. Mi a És hol van a 70 % víz?

*Ezek a teszteredmények csupán a nőiség torz modern értezését tükrözik, ha nem vagy átkozottul féltékeny vagy hebrencs hisztérika, mindjárt levonnak két istennőt. Nevetséges.

 

Tavasz van nálam és nem félek használni

2010.02.24. 22:30 - címkék: - 8 komment

Ma vásároltam egy tűsarkú cipőt. Zárjátok be a fiaitokat.

Akkor a miheztartás végett

2010.02.24. 07:55 - címkék: - komment

Jól elkaptam a náthát persze, dehát tavasz eleji nátha, része az élménynek.

Ellenben azt szeretném mondani a kedves olvasóközönségnek itt nyíltan és egyértelműen, hogy vannak bizonyos íratlan szabályok itt a blogoszférában, vagy legalábbis az én időmben még voltak, és ezek közül az egyik az, hogy ha ismerjük a blogger kilétét vagy hollétét a való világban, akkor sem utalgatunk rá kommentekben. Pontosan tudom, hogy valódi inkognitóm utoljára 2003-ban létezett, tudok együtt élni ezzel, de ez akkor is bosszant, ilyet nem illik.

Á, nem is egyszerűen bosszant, tudjátok mit, inkább hisztériás rohamot kapok miatta. Még egy köcsög be meri kommentelni, hogy tudja ám, hol dolgozom, meg tudja ám, ki a férjem, és attól függően, hogy milyen napom lesz aznap és kapok-e levegőt az orromon, megszüntetem a kommentelést úgy, ahogy van, vagy megszüntetem ezt a blogot úgy, ahogy van, és valami értelmesebb hobbi után nézek.

2010.02.23. 10:43 - címkék: - komment

Fegyelmezett vagyok és elhivatott és nem lehet engem kizökkenteni a tudományos munkából holmi tavaszi széllel, kék éggel és tündöklő napsütéssel odakint, de ha az a madár nem hagyja abba tíz percen belül a dalolászást, akkor elképzelhető, hogy elhajítom a laptopot és a magas kockázatú haplotípusokat sorsára hagyva kisétálok és mittudomén, körbestoppolom Európát.

2010.02.23. 09:38 - címkék: - komment

Kiszámítható vagyok és minden tavasszal ki akarok menni innen a napfénybe és körbe akarom gyalogolni a Fertő-tavat és körbe akarom stoppolni a világot és szépirodalmat akarok írni.

 

Ezt talán nem is kommentálnám

2010.02.23. 07:28 - címkék: - 14 komment

 

Facebook oldaldoboz

Olvasok is

Írj nekem levelet

Köszönöm

Extra köszönet

A designt a Yummie médiaügynökség szállította


süti beállítások módosítása