Elolvasom a cikket, amit a Mesternőm küldött, majd megnézek néhány youtube-os oktatóvideót, hogyan tartsuk a lábunkat, mellkasunkat, hol legyen a súlypont, merre nézzünk, mik a leggyakoribb hibák, stb. A kedvenc tanácsom, amit először poénnak hiszek, de nem az, teljesen komolyan javasolják: mielőtt útnak indulnánk magassarkúban, mindig vegyünk be ibuprofent.

Flangálok kicsit a lakásban, berakok egy mosást, megyek pár kört a tükör előtt, egész jól megy. Tizenöt perc után kezd el fájni a lábam (jah, hát mert nem vettem be az ibuprofent) és egyúttal elhatározom, hogy ez nem normális dolog. A járásnak végülis az a célja, hogy eljussunk A pontból B pontba, és mindezt egy olyan eszközzel, ami alapvetően akadályoz minket ebben? Hogyan szophattuk be ezt a hülyeséget, mi nők?