Aki ott ment nejlonblúzban

2009.08.23. 22:41 - címkék: - 17 komment

Akkor elmondom, mi a következő projektem. Olvasom a wellness-magazinban, hogy a fast fashion (hogy sok, olcsó ruhadarabot veszünk, amik hamar elrongyolódnak / kimennek a divatból és újakat kell venni helyettük) milyen rossz a Bolygónak. Évi kétmillió tonna textil megy a szemétbe, nem beszélve a gyártás során felszabaduló széndioxidról, a felhasznált vegyszerekről, és a harmadik világban élő munkaerő kizsákmányolásáról. Satöbbi, satöbbi, globális felmelegedés, világbéke. A cikkben szerepelt ez a csaj, aki a sustainable fashion (kevés, jó minőségű ruhád van és azt hordod) népszerűsítése érdekében egy évig ugyanazt a ruhát viseli. Közben persze pénzt gyűjt a szegény indiai gyerekeknek. A blogján publikálja, hogy épp mivel vette fel a ruhát, amiből egyébként asszem hét példánya van. A kiegészítőket többnyire bolhapiacon vagy ebayen veszi. Szerintem cool. 

De ez mind semmi. A fogyasztói társadalom nyomása elleni küzdelem jelképeként (vagy ilyesmi) Alex Martin ugyanazt a ruhát viselte egy évig minden nap, egy ronda kis barna ruhát, amit maga varrt. Na, ez azért durva, mindemellett lenyűgöző. 

Húgom meg valamelyik nap nálunk volt és vasalt, amíg én ablakot pucoltam, mert én utálok vasalni, húgom meg rendes. Egy megjegyzést tett csak az aktuális vasalnivaló ruháim mennyiségére, tudniillik hogy: "most nem azér', de nekem összesen van ennyi ruhám."

De a lényegre térek, a fogadalmam az lesz, hogy szeptember 1-től 3 hónapig nem veszek magamnak egyáltalán ruhákat*, hanem a meglévőket fogom hordani. A projektem célja persze a világbéke, mellékhatásként abban reménykedünk, hogy kevesebb pénzt fogok elkölteni havonta. Szóval tulajdonképpen utazásra gyűjtök, csak becsomagoltam egy ilyen világmegmentős köntösbe (köntös, értitek :), hogy jobban hangozzék. Lesz médianyilvánosság is, amennyiben a projekt fejleményeiről blogomban tudósítok (ha meg nem gondolom magamat szeptember 1-ig, és rá nem ébredek, hogy az egyetlen öröm az életemben ruhák vásárlása és miért is adnám fel azt az örömöt).  

*Apróbetűs rész: A "ruhák" alatt ruhákat értünk, mivel ruhákat imádok venni. A cipők nem tartoznak ide, mivel 1. cipőket utálok venni, ezért úgyse veszek, 2. biztos, hogy kell majd vennem ősszel valami őszi cipőt, mert már tavaly is kellett volna, mivel szakadt le rólam a régi, de nem vettem, mert ld. 1. pont.

Bon giorno

2009.08.20. 15:09 - címkék: - 3 komment
Na, valahogy így képzelek el egy filmet.

Your heart fits me like a glove

2009.08.19. 12:17 - címkék: - 2 komment

Hároméves* házassági évfordulónk van, amely számomra több szempontból is személyes rekord. Például még egy pasi ablakát se pucoltam meg.

*Azt hittem, négy, de aztán a férjem rávezetett, hogy valójában három. De legalább a napot és a hónapot eltaláltam, tőlem ez is haladás.

2009.08.18. 16:16 - címkék: - komment
Ok. I CAN do  this. No problem.
It's simply a matter of letting my higher self take over, achieving enlightenment, and becoming a radiant being in white light.
Easy-peasy.

Mert ebben a lakásban már nem lehet élni se

2009.08.18. 15:55 - címkék: - 3 komment
Megpucoltam az ablakot Élet és irodalommal, mert újságpapírral a legjobb pucolni, és a kultúra leánya vagyok én.

I'm not insane, my mother had me tested

2009.08.18. 10:39 - címkék: - 2 komment

És még az is volt, hogy a férjem elment sörözni a Cica nevű haverjával, én meg később becsatlakoztam, és azt vettem észre, hogy az érkezésem óta mintha úgy akadozna a beszélgetés. Én olyan vagyok, aki megfogalmazza az érzéseit. 

isolde: - Nekem most az az érzésem, hogy ti itt folyamatosan tökjól eldumáltatok egymással, de amióta idejöttem, akadozik a beszélgetés.
Bright: - Ez csak átmeneti dolog. Tudod, a pornófilmekben is, ha két szereplős akció van, aztán megérkezik a fénymásolószerelő, akkor mindig kell egy pár perc, amíg mindenki megtalálja a helyét az új felállásban.
isolde: - Egy pornófilmben a fénymásolószerelőhöz hasonlítok? Azért ez nem valami hízelgő.
Cica: - Miért, elég helyes lehet a kis overalljában, mint Super Mario.
Cica: - "Bárcsak úgy tudnálak irányítani, mint Super Mario-t. Jump, Mario, jump, jump, jump!"

Practical demonkeeping

2009.08.18. 10:05 - címkék: - komment

Azt álmodtam ma, hogy valami hotelban voltunk a férjemmel, konkrétan egy nagy, baljóslatú, vidéki, brit ház egy házrészét béreltük nyaralás céljából, estefelé már lehetett tudni, hogy itt valami horrorfilmes fordulat közeledik, mert kísértet van a házban vagy szörny, valami nőnemű gonosz lény, aki éjszaka fog támadni. Úgyhogy kicsit félve feküdtünk le aludni (legalábbis én, a férjem nem igazán izgatta magát babonás hülyeségek miatt), aztán jött az a rész, amikor kivágódnak az ablakok és furcsa színű szél süvít, és akkor az derült ki, hogy én vagyok a nőnemű gonosz lény. 

Nem volt egészen világos, milyen módon oldotta meg a forgatókönyvíró, belém bújt-e a gonosz démon, vagy már eredetileg is gonosz démon vagyok, csak addig nem tudtam róla, nem tudom, meg azt se, hogy hogyan folytatódott volna a történet, mert láttam, hogy éles karmaim vannak és gyorsan felébredtem. De rossz érzés volt, rájönni, hogy nem kívülről leselkedik a szörny, amivel valahogy megküzdenénk úgyis, hanem én vagyok a szörny. Szomorú. 

Aztán felébredtem és láttam, hogy nincsenek is éles karmaim, és túlvilági szél sem csapdossa az ablakokat, hanem be van kapcsolva a ventillátor.

Na megyek, megpucolom inkább az ablakokat, amíg fő a lecsó. Mert egy házias gonoszdémon vagyok.

Főleg addikció

2009.08.17. 01:00 - címkék: - 6 komment

A férjem a Szigeten van, úgyhogy kihasználva a helyzetet sokszor látott sorozatrészeket nézek újra, brutális póréhagymát ettem a szendvicsemhez, és az interneten bóklászom céltalanul. Találtam egy blogot, ami tetszik, az ilyen eset elképesztően ritka, és ugyan nem hibátlan, különösen külsőleg, de megmutatom, ez az. Konkrétan a főoldalon lévő hajas bejegyzésen röhögtem szét magam, azután pedig beleolvasgattam az archívumba, és olyan mondatok vannak benne teljes természetességgel,

Most a macskát húzgálom a linóleumon.

amiket muszáj szeretni. Ezenkívül iszonyúan innék egy kávét már vagy két órája, igazi craving, de eddig még győzött a józan ész (ti. éjfél után sosem iszom kávét otthon). Van az amerikai pszichiátria-tankönyv, a Kaplan, na, abban például leírják, hogy a kannabisz az teljesen veszélytelen dolog, hozzászokni nem lehet, halált nem okoz, szeretet, béke, ellenben ha az ember gyanútlanul visszalapoz a könyvben, akkor hamar a Caffeine című fejezetben találhatja magát, és ott megtanulhatja, hogy a kávé milyen mérhetetlenül addiktív. Nem is gondolnánk, mennyien rabjai ennek a szernek, amely nem csak testi és lelki függőséget, de megvonási tüneteket, szorongás, sőt hallucinózist is okozhat, nem beszélve a túladagolás következményeiről. Esetismertetésekkel. És most itt az élő példa, hogy nem szabad lebecsülnünk a szert, én ma otthon, a szüleimnél ébredtem, ahol csak nescafé van, és egész nap nem ittam egy rendeset, és most meghalok egy eszpresszóért éjjel egykor. 

Facebook oldaldoboz

Olvasok is

Írj nekem levelet

Köszönöm

Extra köszönet

A designt a Yummie médiaügynökség szállította


süti beállítások módosítása