Azt álmodtam ma, hogy valami hotelban voltunk a férjemmel, konkrétan egy nagy, baljóslatú, vidéki, brit ház egy házrészét béreltük nyaralás céljából, estefelé már lehetett tudni, hogy itt valami horrorfilmes fordulat közeledik, mert kísértet van a házban vagy szörny, valami nőnemű gonosz lény, aki éjszaka fog támadni. Úgyhogy kicsit félve feküdtünk le aludni (legalábbis én, a férjem nem igazán izgatta magát babonás hülyeségek miatt), aztán jött az a rész, amikor kivágódnak az ablakok és furcsa színű szél süvít, és akkor az derült ki, hogy én vagyok a nőnemű gonosz lény.
Nem volt egészen világos, milyen módon oldotta meg a forgatókönyvíró, belém bújt-e a gonosz démon, vagy már eredetileg is gonosz démon vagyok, csak addig nem tudtam róla, nem tudom, meg azt se, hogy hogyan folytatódott volna a történet, mert láttam, hogy éles karmaim vannak és gyorsan felébredtem. De rossz érzés volt, rájönni, hogy nem kívülről leselkedik a szörny, amivel valahogy megküzdenénk úgyis, hanem én vagyok a szörny. Szomorú.
Aztán felébredtem és láttam, hogy nincsenek is éles karmaim, és túlvilági szél sem csapdossa az ablakokat, hanem be van kapcsolva a ventillátor.
Na megyek, megpucolom inkább az ablakokat, amíg fő a lecsó. Mert egy házias gonoszdémon vagyok.