Mai értekezletünk kísértetiesen emlékeztetett egybizonyos tévévitára: egyik Főnökünk folyamatosan arról beszélt, mennyi munkával mennyi mindent hoztunk létre és milyen remek kis intézményünk anyagi helyzete, így tovább, húzzunk bele, míg a másik nyomatékosan kihangsúlyozta, hogy a hanyatlás nyilvánvaló, a csőd szélén állunk, a helyzet ijesztő és rettenetes, és rosszabbul élünk, mint akárhány éve. A gazdaságisnéni közben higgadtan mutogatta a laptopjáról a felnőtt adatokat felnőtt embereknek, de ha most valaki megkérdezné, hogy vajon hogy áll a munkahelyem anyagilag, hát nem tudnám megmondani.
Vannak ezek az időszakaim, amikor állandóan dolgozom és nem írok semmi értelmeset, és ez most az. Ellenben a viszonylag késői időpont dacára most nekiállok red curryt főzni.

Kedves Index,
köszönöm, hogy most, amikor már csak három rész van hátra a sorozatból (24), elárultátok, hogy kik fognak benne meghalni.

Valami bajom van, az biztos, mostanában az égvilágon semennyi szennyirodalmat nem olvastam, se szépet, annál több tudományos cikket a schizophreniáról, és rendeltem egy százdolláros könyvet is az amazonról, ami neuropszichológia tesztekről szól. Szerintem a Főnök megelégelte, hogy nem az elvárt lelkesedéssel kutatok, és titkos különítménye mikrocsipet ültetett az agyamba valamelyik ügyeletben.

Annyira beparáztam az újéletkezdéstől, hogy gyorsan vettem magamnak baconos-gombás pennét vacsorára, pedig már évek óta nem ettem tésztát, vacsorára pedig szerintem... évtizedek óta. Úgyhogy tésztát ettem és reklámokat néztem, ami klassz esti program, bár annál a résznél kicsit rosszul lettem, hogy "most egy kis hajat tömök ebbe a csőbe" - lefolyótisztítóreklám, és tényleg beletömi. Fuj.
Niké pedig megkérdezte ma ebédnél, hogy milyen volt a bulija, mert ő nem annyira emlékszik, de biztosítottam róla, hogy klassz volt és ő is szemmel láthatóan jól érezte magát - bár egy pillanatra elgondolkodtam, mi lenne, ha azt mondanám neki, hogy egyáltalán nem is volt buli, vagy hogy kijöttek a rendőrök a csendháborítás miatt és a fogdán töltöttük az éjszakát, vagy hogy névtelen, pornografikus tartalmú telefonokkal zaklattuk főnökünket.

Megnéztünk egy csomó részt a 24-ből (asszem 16-ot), valamint új életet kezdtem, vagyis fél év után átmerészkedtem a közeli fitnessklubba, ahol felfedeztem Johnny-t, a cuki új edzőfiút - pontosan úgy néz ki, mint azok a modellfiúk, akiknek a képét az ember 13 évesen kivágja a százszorszépből. Sajnos, nem hiszem, hogy értelmi képességei megközelítenék külső adottságait: a "kell a steppad?" kérdéssel már sikerült zavarba hozni.
Volt Niké bulija is, Kollégánál, amiről mit is meséljek, szeretem ezeket a bulikat, van egyfajta hangulatuk... jó volt. Valamint kiértékeltem a hétvége folyamán egy rakat neuropszichológia tesztet. Más nem történt.