Mai értekezletünk kísértetiesen emlékeztetett egybizonyos tévévitára: egyik Főnökünk folyamatosan arról beszélt, mennyi munkával mennyi mindent hoztunk létre és milyen remek kis intézményünk anyagi helyzete, így tovább, húzzunk bele, míg a másik nyomatékosan kihangsúlyozta, hogy a hanyatlás nyilvánvaló, a csőd szélén állunk, a helyzet ijesztő és rettenetes, és rosszabbul élünk, mint akárhány éve. A gazdaságisnéni közben higgadtan mutogatta a laptopjáról a felnőtt adatokat felnőtt embereknek, de ha most valaki megkérdezné, hogy vajon hogy áll a munkahelyem anyagilag, hát nem tudnám megmondani.
Vannak ezek az időszakaim, amikor állandóan dolgozom és nem írok semmi értelmeset, és ez most az. Ellenben a viszonylag késői időpont dacára most nekiállok red curryt főzni.