Egyszer, a régi, dicső napokban, még sztárblogger koromban kaptam egy olvasói emailt, hogy olvassak Bartis Attilát. Bementem a könyvesboltba, de éppen nem volt tőle semmi, így kb két évre meg is feledkeztem róla. A későbbiekben rengeteg szórakoztató irodalmat, sci-fit, fantasyt és effélét olvastam, miközben félreérthető nyilatkozatokat tettem fenti műfajokról (mondjuk, máig sem tudom, pontosan mit jelentenek, de ezt hagyjuk). Így alakult, hogy egy kedves ismerősöm előítéletekkel terhelt sznobnak titulált, akinek csak a Magasirodalom számít olvasásra érdemesnek.
Akkor éppen Frederik Pohl: Átjáró-ciklusának harmadik köteténél tartottam, de annyira megsértődtem a szórakoztató irodalom minden olvasójára, írójára és felmenőikre, hogy azonnal a sutba vágtam, és "Ha Ti így, akkor én meg úgy!"-felkiáltással átmentem a közeli könyvesboltba Rendes Könyvet venni. Így vásároltam meg végül Bartis Attila: A nyugalom c. könyvét, ami remekül megírt, nagyon hiteles, kissé beteges, de mindenképpen felkavaró, az emberi kapcsolatokról szóló könyv. Sokkal később láttam, hogy az író színdarab formájában is elkészítette a művet, ráadásul Udvaros Dorottya főszereplésével, amit imádok. Az már teljesen a véletlen műve volt, hogy egyik ebédnél összefutottam a Színházjegyes Nénivel, aki hatalmas erőkkel tukmálta rám a kultúrát.
A végkifejlet kikövetkeztethető: tegnap láttuk az Anyám, Kleopátrát a Nemzetiben, ami felkavaró, esetenként vicces, elképesztően cinikus, és zseniálisan megrendezett darab. Ezúton gratulálnék a fiatal Bartis Attila tehetségéhez, valamint köszönöm annak az olvasónak, aki felhívta a figyelmemet a könyvre.

Beköszönt a nyár, úgy is, mint pedikűrszezon, így isolde felkeresi pedikűrösét. Szomorúan konstatálja, hogy a tavaly nyáron látogatott kozmetikai szalon helyén jelenleg outlet butik működik. Sétára indul hát Budapest belvárosában, majd gondolkodás nélkül betér az első "Kozmetika - Pedikűr" feliratot viselő ajtón.
Pedikűröslány (fodros-bodros farmerszoknya, testszínű neccharisnya, kb 20 év): - Szia, ülj le ide, merrefelől jöttél?
isolde: - X metrómegálló.
Pedikűröslány: - Nahát, arrafelé van egy kórház, és ott műtötték a múltkor az orrsövényemet, mert már alig kaptam levegőt, de mondjuk most sem lett sokkal jobb, tele van sebekkel az orrom, meg utána jó sokáig be volt gyulladva, és olyan gyógyszert kellett beletenni, ami állandóan szivárgott és tök undorítóan nézett ki. De most is alig aludtam, mert alig kaptam levegőt, pedig legalább hatszor befújtam az asztmaspraymből, meg fel kellett kelnem egy csomószor betétet cserélni, újabban kéthetente megjön a menzeszem, de szerintem pszichés, mert mindig akkor jön meg, amikor a pasim hazajön Németországból, ott dolgozik, dehát az egy elmebeteg, pszichológushoz kéne járnia, állandóan elolvassa az smseimet...

Rá van írva a homlokomra nagy betűkkel, hogy "Pszichiáter Vagyok, Mesélj, Hallgatlak!"?

Ellenben újabb, és kivételesen releváns információim vannak szerencsebambusz-témában. Miután karácsonyra egy gyanútlan barátnőm szerencsebambusszal ajándékozott meg, megpróbáltam megbarátkozni a növénnyel. Hónapokig a kis üveg kübliben állt a konyhapulton (a szobába azért nem engedtem be), aztán egy idő után észrevettem, hogy az alsó fertályán gyökerek kezdenek nőni. Gondoltam, aminek gyökere van, az biztosan jobban szeretne földben élni, mint üvegcsében, úgyhogy hosszas és eredménytelen internetes kutatás után besétáltam a Fitolandba, és megkérdeztem az eladónőt, hogy ugyan, mi a teendő az üvegcsében gyökeret növesztő szerencsebambusszal.
Azért nem találtam sehol, mert amit a köznyelv és az IKEA-katalógus szerencsebambuszként emleget, annak valójában semmi köze a bambuszhoz, hanem egy Dracéna-féle. Magyarul sárkányfának hívják őket, a szerencsebambusz - "lucky bamboo"- hivatalos neve pedig Dracena sanderiana. Ennek megfelelően cserépbe ültettem, jelenleg panaszmentes.

Van egy kolléganőm, Mári, aki már a puszta létezésével annyira idegesít, hogy előbb vagy utóbb le fogom rúgni a fejét, pedig nem stílusom nekem az ilyesmi.

Most fejeztem be a Neverwhere-t (Neil Gaiman), ami az utóbbi idők egyik legklasszabb olvasmányélménye volt. Hű.

isolde:- Azt álmodtam, hogy anyám talált egy lovat az utcán, megmentette a sintértől, és hazahozta hozzánk. A fürdőszobában volt a ló, tök helyes, nagy, barna ló volt, és azon gondolkodtunk, hogy kinek lehetne elpasszolni, mert nálunk ugye nem maradhat. A szomszédék kerjében volt lucerna vagy repce vagy valami takarmányféle, átmentem kérni tőlük egy kicsit, hogy megetessem a lovat, és a szomszédunkban ezúttal az egyik ápolónőnk lakott. Gondolkodtunk, hogy a nagyszüleimnek nem adhatjuk a lovat, mert nem szeretnének lovat, meg biztos túl öregek már ahhoz, hogy egy lóról gondoskodjanak. Felmerült még egy volt betegünk neve is, akinek álmomban lovai voltak, hogy hátha ő elfogadná, hiszen végülis nem maradhat a fürdőszobánkban egy ló.
Alaine: - A ló és a fürdőszoba is szexuális szimbólum.

Szombaton meg megkerestük és teszteltük a Váci u. 65.-ben található thai éttermet. A red curry chickent kókuszos csirkének fordították, és nem pont úgy nézett ki, ahogy azt szerettem volna. Nagyon finom sült csirke volt csípős szószban, csak nem emlékeztetett red curryre. A pad thaiban meg kicsit meglepő volt a gomba, a brokkoli, és a félig nyers karfiol. Viszont bevásároltam némi kókusztejet a csarnok alagsorában lévő ázsiashopban, majd főzök én red curryt.

Tegnap igazi rallye-autóban igazi gyorsasági szakaszon (ok, nem versenyen, de azért mentünk 180-nal) ültem igazi navigátorként, és csak egyszer hánytam, de előtte még felírtam a pályát. Klassz dolog a rallye, bár részemről inkább mégis maradok az olvasásnál.