Strawberry fields forever

2023.01.03. 10:26 - címkék: Címkék: nyafogás -

2023 van, vagyis idén 20 éves lesz a blogom. Húsz. Csak júniusban, úgyhogy még ne gratuláljatok. Mondtam Suematrának, hogy írjon már valamit, mert ha ő már nem ír, akkor én vagyok a legöregebb, még működő magyar blogger, az pedig egyrészt nyilván dicső, de közben elég szomorú is, ilyen úszó jégtáblán egyedül álló jegesmedvét képzeljetek el. Vagy szóljatok, ha tudtok másról is, aki 2003 előtt kezdte és ír még. UPDATE: Hát persze, a Combfiksz!! <3

A 2022-es évről nem tudok túl sok okosat mondani. A szomorú rész, hogy meghalt az apukám, és rögtön utána Figo macska is. Az apukámról asszem nincs kedvem itt írni ország-világ előtt. Figo, a macska Montag Dívamacskájának volt a kölyke, 2004-ben született, ami macskának igen szép kor, és Louis Figoról neveztük el, bár nem volt sem ügyes a labdával, sem portugál, de ha már így rajta vagyok a nosztalgián, megkeresem nektek Montag örökérvényű bejegyzését, ahonnan a Dívamacska neve ered (a 2004. febr 24. az). A Dívamacskát utána sterilizálták, vagy mi a helyes kifejezés, így egyik utolsó leszármazottja volt Figo. Egy korszak zárult le, uraim. 

Februárban covidosak voltunk, és amíg a kisszobában izolációban voltunk a Lánnyal, hogy ne fertőzzük meg a többieket (persze, így is elkapták), írtunk listát helyekről, hogy hova szeretnénk elmenni, beleértve olyanokat is, hogy I love kex, meg a soproni Pagony könyvesbolt, meg Fiji, meg Koppenhága, meg a drammeni uszoda. El is jutottunk egy csomó helyre az év során. Voltunk a Kristiansand Dyreparkban, ami állatkert, kalandpark és vízipark, és azt hittem, gyűlölni fogom, de basszus, felnőtt fejjel és tömegiszonnyal is élveztem (kivéve a kaját), meg epret szedni szeddmagadban a délnorvég eperföldeken, mutatom mindjárt a képeket, meg kukoricát szedni ugyanígy (minden SOKKAL finomabb, ha aznap szedik le) (plusz az ikea-hatás), meg fenyőfát szedni karácsonyra. A fenyőfához adtak fűrészt. Szedtünk kagylókat is, és csináltunk a Lánnyal ilyen kagylóképet, tök jó lett, jövőre sorozatgyártjuk és meggazdagszunk. Fürödtünk egy csomót a tengerben. Kedvenc nyaralásom asszem tavaszi szünetben Sopron volt, pont március végén- április elején itt Norvégiában még szürke tél van, Sopronban meg színes virágok áradata és virágzó gyümölcsfák és kinyitott kézműves fagyizók vártak, maga volt a paradicsom. 

Tehát az eper, itt júliusban van a szezonja, csodálatosan finom, és így néz ki, ezt egy óra alatt szedtem. 

322506812_5759810994110096_7161596497370569476_n.jpg

Szakmai highlight: befejeztem kiváló eredménnyel a kétéves képzést a Basal Eksponeringsterapi nevű norvég pszichoterápiás módszerben, ami az egzisztenciális analízist ötvözi vad viselkedésterápiával, és eleinte utáltam, de később rájöttem, mely részei használhatóak számomra. Igazából szerintem menő, hogy amint ideköltöztünk, máris beirattak erre és megtanultam egy új pszichoterápiás módszert egy idegen nyelven, kiköltözés előtt én azt hittem, csak a xanaxokat fogom majd továbbhúzgálni a lázlapon. Emellett tartottam előadást a Magyar Mozgás és Táncterápiás Egyesületnek online a testi szintű mentalizációról, amitől nagyon paráztam, mert erről a világon semmit sem tudok, és amit tudok, azt se értem, de szerencsére nem vették észre, meg szeretnek is. És megérkezett munkahelyünkre az első olyan kollégám, aki norvég, pszichológus, és anno én oktattam az ELTÉn, szerintem vicces. Különben a munkahelyemen konstans krízis van, állandóan mindenki felmond és újak jönnek és mennek, és soha nincs elég ember, de már rég elengedtem, hogy emiatt zavartassam magam. Teljesen más érzelmeket táplálok a norvég munkahelyem iránt, mint anno a magyar iránt, vagyis semmilyeneket. Csupán egy munkahely, nem azonosulok vele, nem izgulok, hogy összeomlik-e vagy sem, jó híre van-e vagy sem. Megcsinálom a dolgomat a legjobb tudásom szerint, és ennyi. Van egy tervezett kutatásunk is, ami iszonyú izgalmas, mert egy olyan pszichoterápiás beavatkozás hatékonyságát fogjuk tesztelni, amiről még nincs semmilyen study, és tökre lehet, hogy szélhámosság, de lehet, hogy nem!! Csak állandóan bürokratikus akadályok voltak egész évben, de talán 2023-ban elkezdjük végre. 

További szakmai highlight, amikor elutaztunk Koppenhágába, részben meglátogatni D-éket, ami szuper volt, részben pedig azért, hogy résztvehessek a nemzetközi sématerápiás szövetség kongresszusán, ami érdekes volt, különösen, amikor megérkezett néhány magyar kolléga a szünetben és megkínáltak a magukkal hozott félliteres ásványvizes palackokból délelőtt tízkor gintonikkal. 

Kedvenc filmem: idén nem láttam semmi jót, a Troll ritka rossz volt, kedvenc sorozatepizódom a dínós rész a Rick and Morty 6. évadból, kedvenc állatom Lötty, a kövér nyúl a Foldvik Familieparkban, kedvenc könyvem a Butterfly lampshade, kedvenc növényem az az, hogy a Fiú (6) egy napon munka után délután ötkor egyszercsak közölte, hogy most el kell mennünk az erdőbe, mert délelőtt az iskolával túranap volt, és ott látott egy kis fenyőt, ami gyökerestől kifordult a földből, és most el kell hozni és elültetni a teraszládába, ez december elején volt, vagyis du ötkor már sötét éjszaka van, de fejlámpával elmentek apával és hazahozták és elültettük, nagyon kíváncsi vagyok, lesz-e belőle valami. A Fiú iskolás lett idén, elsős, a Lány pedig negyedikes. A Lánynak találtunk tehetséggondozást, egy olvasó ajánlott még tavaly valakit (köszönöm!!), aki aztán ajánlott valakit, imádjuk, később bevette a Fiút is, 10 percet ő kap az óra végén. Persze online, Magyarországról. A tehetséggondozásról és a tudás tiszteletének hiányáról mindig akarok írni, de valamikor ősszel rámszóltak, hogy a "mindent fikázó mentalitás", ezért mostantól csak pozitív dolgokról fogok írni még össze kell szednem a gondolataimat, hogy alaposan kicikizhessem a norvég rendszert. 

Nagyon jó volt, hogy végre jöhettek hozzánk látogatóba emberek, és mutogathattuk nekik a kedvenc helyeinket, remélem, jönnek idén is. Voltam nyárünneplő partin orvosoknak (sommerfest), ami az egyik doktornő pajtájában volt, rákos szendvicset ettünk majonézzel, sorversenyeztünk, amelynek során gumicsizmát a lábunk között a fejünk felett átdobálva kellett haladni (miért?), és fura ál-lakodalmas zenékre táncoltak. Voltunk karácsonyi partin is a román csajnál, ami szuperul sikerült és nem volt fura. Ezeket leszámítva azért a korábbihoz képest eléggé satnya a szociális életem és kapcsolataim, nem is tudom, ez a külföldre költözés, a negyven feletti életkor, vagy a covid, valószínűleg mindegyiknek a hatása. Igazából nem is tudom, hogyan van embereknek ideje bármire amellett, hogy dolgoznak meg a gyerekeiket hurcolják a különóráikra. Valószínűleg úgy, hogy a legtöbb ember sokkal kevesebbet alszik nálam, de én szeretek aludni. 

Bevallom, nincsenek különösebb terveim 2023-ra, hacsak nem számítjuk az adj el 100 dolgot kihívást, amit szeptemberben kezdtem és már eladtam kb. 18 dolgot (nemhasznált ékszerektől bútoron át ruhát és vázát és komolyan minden hülyeséget megvesznek az emberek), a pénzt majd egy közös családi élményre fogjuk költeni, meglátjuk, mire lesz elég, elmegyünk a Mekibe vagy Párizsba. A pácienseim egy részével megcsinálom a yearcompass-t (amúgy ajánlom egyszer kipróbálni, cuki és akár még hasznos is lehet), magamnak bevallom, nem szoktam, mivel az életfilozófiám szerint szélfútta papírként sodródunk hosszú folyosókon, és minden tervezés csupán illúzió. "Éljen tudatosan, aki tud, én nem tudok, meg nem is akarok, bár szeretnék." Oké, sportolok többet, meg beveszem a vitaminokat. 

Your home is where your books are

2023.01.01. 10:58 - címkék: Címkék: könyv -

A könyveim egy része továbbra is Budapesten van, míg más részük Sopronban, harmadik részük Sandefjordban, negyedik részük pedig a kindle-n, a kindle meg ott van, ahol én, vagyis mindenhol otthon vagyok a világban, tessék.  

Idén volt pár elég jó új könyv is, meg újraolvastam egy csomó jót, mutatom. 

1. Aimee Bender: A citromtorta különös szomorúsága. Ez a "jófajta fura", szomorú és szép könyv, úgy látom, mágikus realizmus / szürrealizmus műfajba sorolják, nagyon érdekes hangulatú, különleges kis regény. Egy kislányról szól egyébként, aki az ételekből érzi, hogy milyen hangulata van annak, aki készítette, valamint ennek a kislánynak a kapcsolatairól (a bátyja fura). Nem volt igazán szép szövege, nem tudom, a fordítás-e a hibás, vagy Aimee itt még nem írt olyan szépen, mint később. 

2. Aimee Bender: The butterfly lampshade. Ez az írónő (aki a sajttortát írta) legutóbbi új regénye, egyúttal a top 10 kedvenc könyvembe jött fel és nagyon szeretem. Pont annyira mágikus és annyira realista és annyira normális / nemnormális, amennyire én szeretem, plusz szerettem a szép szöveget, a hosszú mondatokat. Arról szól, hogy a huszonéves Francie visszaemlékszik gyerekkorára, amikor anyukája pszichotikus lett, és közben történik néhány különös és megmagyarázhatatlan dolog is. Furcsa, néhol szomorú, szép. 

3. Helen Russel: Egy év a világ legboldogabb országában. Ez egy brit csaj, aki Dániában élt egy évet és írt arról egy riportkönyvet. Hát, oké. Bevallom, idegesítően felszínesnek éreztem, hát képes leírni, hogy Dánia sok éve stabilan élen jár antidepresszáns-fogyasztásban, és tovább írni arról, hogy milyen boldogok a dánok, node kérem. Meg a saját buborékjából annyira nem nagyon néz ki. Amúgy szórakoztató. 

4. Kathleen Pinkerton: Asszony a vadonban. Az egyik kedvenc könyvem, önéletrajzi ihletésű, Kathleen Pinkerton a pasijával kiköltözött a kanadai vadonba, és nulla pénzből maguknak építettek házat meg ilyesmi. Kathleen egy teljesen városi lányból megtanult jeges tavon kenut evezni meg szőrmeállat-csapdákat állítani, nagyon menő. Úgy éreztem, újra kell olvasnom a norvég télben. 

5. Szerb Antal: Pendragon legenda. Valamiről eszembe jutott és ezért elolvastam újra, még mindig nagyon jó és vicces és úgy akarok írni, mint Szerb Antal. 

6. Szerb Antal: Utas és holdvilág. Hát akkor már ezt is. A Pendragon-legendát én amúgy jobban szeretem, de ahogy az Utas és holdvilágban Erzsi volt férje használati utasítást ad Mihálynak Erzsi premenstruális hangulatváltozásaihoz, az mindent visz. 

7. Alex Dahl: Fiú a küszöbön. Krimi, amit egy félig norvég, félig brit szerző írt, aki itt lakik Sandefjordban és a krimi itt játszódik Sandefjordban, a nagy élelmiszerbolt, ahova járok, parkolójában adják át a kokaint meg az uszodánkban úsznak, és ez vicces. Emellett olyan kíméletlen módon ábrázolja a látszatnak élő pénzes sandefjordi népeket, hogy csak na. Kriminek nem tudom, milyen, nem a kedvencem a műfaj amúgy. + az, hogy a kisfiút beiratja az úszótanfolyamra úgy, hogy nincs neki personnummere, az annyira irreális, hogy ennyi erővel sárkányok is repkedhetnének a főtéren. 

8. Geoff Ryman: Levegő. Ez egy nagyon nem hétköznapi, fura scifi, amiben Kínában bevezetik az izét, kb. az emberek agyával érzékelhető internetet, páran meg is halnak tőle, és a faluban az írástudatlan varrónőasszony érez rá leginkább. Emellett meg végig van egy ilyen kínai kis falu mindennapi élete és kapcsolatai-szál. Nem olyan, amit újra fogok olvasni, de jó volt úgy olvasni egy könyvet, hogy fogalmam se volt, mi ez és mi lesz belőle. 

9. Erik Kästner: A két Lotti. Ezt felolvastam hangosan a Lánynak négy nap alatt, amíg a kisszobában voltunk covid-izolációban. Persze régimódi, de mind szerintem, mind a Lány szerint kiállta az idő próbáját és jó. 

10. Rose Tremain: Színarany. Ezt is a Mónitól kaptam, nagyon izgalmas kosztümos történelmi regény, épp csak egy nagyon kevés mágikussággal, kiváló női főszereplővel és más jó nőalakokkal, Új-Zélandon az aranyláz idején. Ajánlom, öt csillag. 

11. Christina Henry: Piros. Woahh ettől traumatizálódtam, amúgy ti nem fogtok, csak nekem gyengék az idegeim. Nagyon jó könyv volt ez is. 2019-ben írta a szerzőnő, a könyvben egyszercsak kitör a járvány, a Köhögés, amitől sokan meghalnak, a kormány karanténtáborokba gyűjti az embereket, a huszoneves Piroska pedig túrahátizsákjával elindul gyalog több napon és több államon át a nagymamájához, akinek van egy eldugott háza az erdőben, ahol ki lehetne bekkelni az apokalipszist. Közben várható és nem várható veszélyekkel találkozik. Remek posztapokaliptikus roadmovie, egyszerűen túlságosan valósághű volt nekem, az emberek tuti, hogy pont így viselkednének hasonló helyzetben, és ez nem nyugtat meg. 

12. Sally Rooney: Hová lettél, szép világ. Nem tett rám nagy benyomást ezúttal Sally Rooney, de úgy, hogy túl sok mindent nem is tudok felidézni ebből a könyvből, a szokásos harmincas ír csaj az életén vekeng, egynek elmegy. 

13. Aimee Bender: An invisible sign of my own. Gondoltam, akkor már elolvasok mindent Aimee Bendertől, ha már így rákattantam. Ez egy fura, kényszeres, matematikus-agyú fiatal nőről szól, ez volt az a könyve, ami nekem már kicsit túl fura / erőszakos azzal a fejszével. De amúgy jó volt, csak hiányzott A citromtorta.. meg a Butterfly lampshade szépségessége. 

14. Fehér Klára: A földrengések szigete. Ezt is a Lánynak olvastam fel, hát mit mondjak, azért kicsit elavult, de még mindig cuki. A Lánynak is kb tetszett, de helyenként unta azért. Cuki, ahogy a csajok ilyen erős női szereplők akarnak lenni, dehát azért látszik, hogy sem egyenjogúságról, sem ha már itt tartunk, klímaváltozásról nem volt szó az ötvenes években, és a műanyag is túl menő. Egyúttal minden Földrengések szigete-rajongónak kötelezően ajánlom Juhász Viktor: Retropunk c. novelláját az idei Gabo kötetben. 

15. Tőke Péter: Óriásvilág. Szintén a Lánynak olvastam fel, szintén néha unta, máskor szétizgulta magát, hogy mi lesz a tücsökkel. Hát én imádom. 

16. Vigdis Hjorth: A tanárnő dala. Meh, ez egy ilyen híres kortárs norvég írónő, nem tudom, nem tett rám mély benyomást. Az jutott eszembe, amikor a norvégtanárom egyszer némiképp elítélően azt mondta a kortárs norvég irodalomról, hogy dehát miről lehet írni egy országban, ahol soha nem történik semmi. Így az önazonosságán bénázik a főszereplő tanárnő. Egynek jó. 

17. Cecile Enger: Lélegezz. Mint fent. Egy doktornőről szól, és az ő lánya, meg az anyukája. Különben kapcsolatokról szól a mai világban és egyáltalán nem rossz, csak, nem tudom. Nem elég mély. 

18. Kun Árpád: Takarító férfi. Jaaaj, Kun Árpád. Érteni vélem, mit szeretett volna ezzel a könyvvel, egy erős, mágikus realista, ugyanakkor a norvég vidék lakóit kíméletlen iróniával bemutató remekmű is lehetett volna, de nem lett az. Egy kegyetlen és hozzáértő szerkesztőre lett volna szüksége, ami én nem vagyok, de esküszöm, bizsergett a kezemben a toll, hogy ezt a két bekezdést kell kihúzni, meg a pasinak másik név kell és akkor meglenne ez a fejezet. Valahogy így nem sikerült. És nem rossz könyv, olvasmányos, teljesen oké, csakhogy annyira túlságosan komolyan veszi magát, amihez aztán nem tud felnőni. + állítólag szimpatikusra akarta írni a főszereplőt, de akkor talán nem kéne Párizsban otthagynia a hotelban az alvó négyéves lányát, mert elmegy vacsorázni egy aznap megismert jófej fickóval? Például.

19. Dan Simmons: Hyperion. Most norvégul olvastam, amugy kb huszadszorra (jó, kb. 4, különféle nyelveken), mert akartam egy kis nyelvgyakorlást, meg jött a december és ez a karácsonyi olvasmányom, mármint a tetralógia. Most azt hiszitek, viccelek, dehát tényleg a szeretetről szól. Scifi / űropera, nagyszabású, csodálatos. 

20. Dan Simmons: Hyperion bukása. Ezt már magyarul, mert úgy találtam meg ekönyvben. 

21. Dan Simmons: Endymion. Mint fent. 

22. Dan Simmons: Endymion felemelkedése. Mondtam már, hogy a szeretetről szól? Igen, a hegymászós rész túl hosszú. 

23. Aimee Bender: The butterfly lampshade. Ezt megkaptam karácsonyra fizikailag, bár tudom, hogy voltmár idén, de akkor ekönyvben olvastam, és annyira tetszett, hogy szerettem volna papíron is. És ha már meghozta a jézuska, a karácsonyra kapott könyveket két ünnep között illik elolvasni. Mondtam már, hogy nagyon jó? 

24. Margit Sandemo: Jéghegyek népe 1. - A varázslat. Az egyik ADHD-s páciensem ajánlotta, azzal, hogy nem nagyon tud olvasásra koncentrálni, de ez valamiért beszippantotta. Norvég történelmi környezetbe helyezett többgenerációs fantasy-családregény, a középkorban kezdődik. Nem különösebben jó, végig eléggé klisé és ponyva, beleértve a szép mellű és álmodozó lelkű 17 éves lány ugyan egy hete nem evett, szétfagy, a teljes családját most vitte el a pestis és a működő vesztőhelyen átvágva a pestises halottakat égető máglyához igyekszik épp melegedni kezében egy újszülött csecsemővel és egy kétévessel, de azért letaglózó érzéki vágyat érez a szembejövő vadidegen farkasbundás mogorva, ám érzéki tekintető idegen férfi iránt. Olyan egyszerű és szép rövid mondatokkal van megírva, mint a "már én is tudok olvasni" sorozat, hogy a másodikosoknak se törjön bele a bicskája, két óra alatt olvastam ki a sorozat első kötetét, és nem tudom abbahagyni! Küldjetek segítséget! 47 kötet van!!!

25. Margit Sandemo: Jéghegyek népe 2. - Átkos örökség. Az álmodozó Silje és szexi vajákosember pasija sorsa mármár rendeződni látszik, amikor azonban egy szempillantás alatt olyasmi történik, ami egész addigi életüket megváltoztatja. Aztán megint! Aztán félholtan átvergődnek éhező kisgyerekekkel és lóval a gleccseren, de az üvegablakot viszik és az sértetlen marad! Viszontagságaik azonban még nem értek véget!

26. Margit Sandemo: Jéghegyek népe 3. - Örvényben. Itt már dán boszorkányokkal is megismerkedünk, és van egy bántalmazó kapcsolat kiváló leírása, valamint sorsdöntő véletlen találkozások történnek fogadókban és másutt tízoldalanként! Én komolyan nem tudom, mit tett ebbe Margit Sandemo, hogy ennyire addiktív. Küldjetek segítséget!! 

Dolgok, amiket félig olvastam: 

1. J. K. Rowling: Harry Potter és a bölcsek köve és más Harry Potterekből részletek. Itt kell töredelmesen bevallanom, hogy huszonegy-kétéves koromban, amikor új volt a Harry Potter, nekem nem különösebben tetszett, és most újraolvasva sajnos ismét nem különösebben tetszett. Szerintem halál unalmas, egy begyöpösödött angol fiúiskola mindennapjai, állandóan kviddicsmeccseket játszanak, és az első két kötet nem megy át a Bechdel-teszten sem. A felnőttek, a Nagy Varázslók mind tanárok vagy a minisztériumban dolgoznak, nem unalmas? Nem aktívan utálom, csak whatever. Bocsánat, it's not you, it's me. Ezt is a Lánynak olvastam fel, de mivel neki nagyon tetszett, én meg folyton hisztiztem, hogy nincs hozzá kedvem, végül rájött, hogy tud olvasni egyedül. 

2. Antony W. Bateman, Peter Fonagy: A mentalizáció alapú terápia kézikönyve. Ebben kb. az egyharmadánál tartok, tartottam egy előadást a témából és ahhoz olvastam, egyébként klassz, de nagyon nem könnyedén olvasható szöveg, nem tudom, a fordítás-e a baj, vagy én öregszem. 

3. Margit Sandemo: Jéghegyek népe 4. - Vágyakozás. Ez bezzeg könnyedén olvasható, csak azért itt szerepel, mert dec 28-án kezdtem el olvasni a sorozatot és dec 31-ig még csak a 4. kötet 70%-ig jutottam, de bármikor le tudom tenni!!!

Facebook oldaldoboz

Olvasok is

Írj nekem levelet

Köszönöm

Extra köszönet

A designt a Yummie médiaügynökség szállította


süti beállítások módosítása