Volt hó is

2013.01.27. 22:21 - címkék: - komment

Pocakfotó

2013.01.27. 22:12 - címkék: - komment

Hétvégén találkoztam a barátnőimmel. Az alábbi ábrán összesen négy magzatot rejtettünk el.

Szolgálati közlemény

2013.01.25. 21:39 - címkék: - komment

Új jó ügy van oldalt a linkeknél, kattintsatok. A nők bántalmazása ellen táncolunk február 14-én világszerte mindenütt. Minden harmadik nőt megvernek vagy megerőszakolnak élete során, és szerintem ezzel kellene foglalkozniuk a feministáknak (és nem pedig azzal, hogy tárgyiasítja a nőket, ha az angol nyelvben "she"-ként utalnunk a hajókra*). A nők különben elég rosszul bírják valamiért a bántalmazást, nálunk a pszichiátrián a bentfekvők igen jelentős részét vagy jelenlegi kapcsolatában vernek, vagy fiatalkorában erőszakoltak meg, és ettől lett depressziós / szorongó / személyiségzavaros. Ez nem fog elmúlni attól, hogy a világ minden pontján táncolunk Valentin-napkor, meg én inkább amúgy is annak lennék a híve, hogy táncolás helyett inkább a bántalmazókat is jó alaposan verjük össze párszor, dehát tudjátok, war is not the answer, Wendy, only love can conquer hate.

Itt a nemzetközi honlap, ez a magyar facebook csoport.

*Update: erre kaptam két nagyon mérges reakciót is feministáktól, úgyhogy szeretném leszögezni, hogy elnézést, ha félreértően fogalmaztam, de alapvetően tökéletesen egyetértek a feminizmus klasszikus céljaival, ti. hogy a nemek egyenrangúak és egyenjogúak legyenek, és eszembe sem jutott a feminizmust szidni vagy ilyesmi. Ami bosszantani szokott, az az, amikor a valódi problémák helyett látszólag semmiségeken lovagolunk, mert az számomra ellentmond az eredeti céloknak. Tudom, hogy vannak elméletek, amik szerint nem mond ellent, és csak akkor lehetünk egyenrangúak, ha egyúttal egyformák is vagyunk, ezekkel sajnos valóban nem értek egyet.

Főleg játszótér

2013.01.24. 14:34 - címkék: - 2 komment

Lam szerint, és ő kellőképpen tapasztalt e téren, egyféleképpen kerülhetem majd el, hogy évekig vadidegen anyukák kisgyermekes és egyéb sztorijait kelljen hallgatnom a játszótéren: ha beszerzek egy álbajuszt, tréningruhát és Nemzeti Sportot, mivel definíció szerint az anyukák egymással csacsognak a játszótéren, míg az apukák olvasnak vagy telefonálnak. Kicsit aggaszt, hogy ez esetleg összezavarja majd a gyermek pszichoszexuális fejlődését, de majd max kitalálok egy fiktív rokont és utólag sokat mesélek neki a Géza bácsiról, aki annakidején milyen sokat vitte a játszótérre, mígnem az apeh és a hitelezői elől a család fekete bárányaként ismeretlen dél-amerikai országba disszidált.

Burn the books, they've got too many names and psychosis

2013.01.23. 15:39 - címkék: - komment

Egyébként remek érzékkel az év legdepressziósabb időszakára időzítettem, hogy elolvassam Bodor Ádám: Sinistra körzet c. könyvét. Ez egy lenyűgözően megírt könyv, ami borzalmas dolgokról szól. Nagyjából olyan érzés volt, mintha gyönyörű emberek zseniálisan koreografált mozdulatokkal agyonvertek volna. Csodálatos volt; ne csináljuk többször. Reménykedem, hogy Tarr Béla nem szeretne filmet rendezni a műből, senkinek nem kívánom azt a nyolc órát.

Kortárs magyar irodalmat olvasok ezen a héten, remélem, nem árt a babának.

I said chocolate, people! The good kind.

2013.01.23. 13:35 - címkék: - komment

Mindannyiunk megnyugtatására szeretném közölni, hogy brit tudósok szerint ma van az év legdepressziósabb napja, innen már felfelé megyünk.

Hajók, nők

2013.01.22. 10:15 - címkék: - komment

Valaki azzal a keresőkifejezéssel jött, hogy miért nőnemű a HMS Belfast, úgyhogy itt szeretném elmondani, hogy a brit nyelvben minden hajó nőnemű. Természetesen az angolban nincs a főneveknek neme, abból lehet tudni, hogy amikor névmással utalunk rá, a hajó mindig "she" meg "her". A jelenség pár száz évre visszanyúló tengerészeti tradíció, a pontos okáról vannak komolyabb és komolytalanabb fejtegetések is. Nyelvészetből első pillantásra nem könnyű levezetni, mert azokban a rokon nyelvekben, ahol a főneveknek tényleg van neme, a hajó semlegesnemű (das Schiff). Legvalószínűbben valahonnan onnan ered a dolog, hogy a tengerészek hosszan tartó, elkötelezett kapcsolatot ápoltak hajójukkal, több időt töltöttek vele, mint a feleségükkel, törődni kellett vele, szeretni, lesni a szeszélyeit, hűséges lenni hozzá, stb. A tengerészek tradicionálisan férfiak voltak az elmúlt pár száz évben, nem nagyon csajozhattak a tengeren, egyébként is a babona szerint balszerencsét hoz, ha nő lép a fedélzetre (mert a hajó féltékeny lesz). A hajók tehát nők. Az angolban néha egyébként a kocsik is nők, és most eszembe jutott, amikor Hollandiában voltam és az olasz csávó vett egy biciklit, és nagyon rajongott érte, és megkérdeztem tőle, hogy nevet is fog-e neki adni, így, hogy "so how are you going to call it... Or him? Or her...?" és teljesen kiakadt, hogy nyilván "her!!!". Konkrétan megsértődött.

2002-ben az index cikke szerint a Lloyd's list nevű brit lap bejelentette, hogy elég ebből a hülyeségből, mostantól a semleges "it" névmással fognak utalni a hajókra, mire a brit haditengerészet szóvivője totál kiborult ilyesfajta tiszteletlenségen. A kedvencem a témában mégis az alábbi wikipedia talk, amit nem olvastam teljesen végig, de arról megy a vita, hogy a hajók "her"-ként való emlegetése tiszteletlenség a nőkkel szemben és hogy legalább a Wikipedia szócikkekben nem lenne szabad ezt engedni, ugyanis ez a nők tárgyiasítása. WTF??? Rendben, én sosem voltam jó feminista, de az isten szerelmére, emberek, most ez komoly? A hajók csodálatos dolgok, és nekem, mint nőnek, mindig is nagyon tetszett, hogy a hajók nők, részemről támogatom, hogy azok is maradjanak.

A képen a Cutty Sark van, mellekkel.

Hosszú pszichiátriás bejegyzés

2013.01.21. 20:00 - címkék: - komment

Akkor itt reagálnék a velvet cikkére, ami nem rossz, csak rém egyoldalú, és sajnos most meg kell világítanom a többi szempontot egy hosszú bejegyzésben, ahelyett, hogy vacsorát főznék.

A cikk tanulsága nagyjából az, hogy jó lenne, ha nem lenne ilyen szigorú a jogi szabályozás, meg lenne magas biztonságú pszichiátriai osztály, és így könnyebben be lehetne zárni az állampolgárt a pszichiátriára, ha a családja azt kéri. Azzal teljesen egyetértek, hogy nem lenne baj, ha lenne magas biztonságú pszichiátriai osztály, mégpedig az azért lenne jó, mert jelenleg a legtöbb pszichiátriai zárt osztályon együtt vannak az önmagukra veszélyes betegek (öngyilkosjelöltek, időskori elbutulásban szenvedők), a pszichotikus betegek (akik néha veszélyesek magukra, néha másra, néha senkire), és a környezetükre valóban veszélyeztető, agresszív betegek (többnyire pszichotikus vagy addiktológiai betegek ezek). Ebből adódóan az agresszív betegek néha székkel dobják ki az üvegajtót, durvább esetben megverik meg megölik a betegtársukat. Azok a(z elég ritka) agresszív betegek, akikkel a normál pszichiátriai zárt osztály normál személyzete nem tud mit kezdeni, mehetnének a magasbiztonságúba.

Azonban.

A cikk másik felvetése, hogy milyen kár, hogy a hozzátartozók ilyen nehezen tudják elrendeltetni őrült családtagjuk kötelező kezelését és pszichiátriára juttatni azt. Ugye, érezzük, hogy ez miért kétélű fegyver (ha érezzük, nem is kell tovább olvasni, csak ezt fogom részletezni). Egyrészt jogos: mi is rendszeresen találkozunk olyan hozzátartozókkal, akiknek az életét tönkreteszi családtagjuk pszichiátriai betegsége, felnőtt gyermekük, nevezzük Istvánnak, hangokat hall, téveszméi vannak, nem hajlandó gyógyszert szedni vagy orvoshoz menni emiatt, az összes pénzt elköltötte alufóliasisakra, ha vitatkozol vele, kiabál, és csak telnek az évek és egyre rosszabbul van, de a mentő nem viszi be, mert amikor kijön a mentő, akkor udvariasan viselkedik és nem áll fenn a beszállítást indokló közvetlen veszélyeztető állapot. A szegény, idős házaspár magára marad a problémával, mert a társadalom, a jogrend, az egészségügy magára hagyja vele, a pszichózis gyógyszer nélkül nem múlik el, gyógykezeléshez a gyerek nem jut, bezárult a kör. Lehet, hogy István tíz év kezeletlen pszichózis után jobban lesz, vagy ugyanúgy csendben elvan a hangokkal, de lehet, hogy a téveszméi hatására egyszer csak bántani akarja a szüleit.

A cikk szerint a törvényi rendelkezés hiánya miatt megoldatlan a közveszélyes betegek ellátása, ez baromság. Magyarországon az alábbi törvény vonatkozik ide (egészségügyi törvény 199. és 200. §): "amikor a pszichiátriai beteg közvetlen veszélyeztető magatartást tanúsít, és a saját vagy mások életére vagy egészségére, az orvos kérelmére helyezhető el a pszichiátriai kórházba. A bíróságot a beteg felvételét követő 24 órán belül értesíteni kell, és a bíróságnak az értesítés kézhezvételétől számított 72 órán belül meg kell vizsgálnia, hogy az orvos határozata indokolt volt-e." Vagyis a beteg beszállítását és felvételét követően a bíróság kijön adott pszichiátriai kórházba, körülnéz, határozatot hoz, ha kell, elrendeli a kötelező gyógykezelést. Ez (a bíróság) általában egy háromfős bizottság. Extrém ritkán fordul elő, hogy valakit a pszichiáterek be szeretnének zárni és a bíróság máshogy határoz. Akkor lehet valakit akarata ellenére kezelni, ha az közvetlen veszélyeztető magatartást tanúsít, nem pedig akkor, ha most tulajdonképpen nyugodt, de olyan betegségben szenved, ami alapján lehet, hogy jövő héten veszélyeztető lesz. Azok a páciensek, akik nem közvetlen veszélyeztetőek, jogosultak arra, hogy eldöntsék, akarnak-e pszichiátrián kezelődni vagy sem (önrendelkezési jog). Azok, akiknek olyan a betegségük, hogy néha veszélyeztetőek, néha meg nem, elég nehéz kérdés elé állítják az embert, mert most épp nem veszélyeztető, de ha hazaengedem, lehet, hogy abbahagyja a gyógyszerét és két hét múlva az lesz. De lehet, hogy most szedni fogja a gyógyszerét és nem lesz az, akkor meg milyen jogon tartanám akarata ellenére egy zárt osztályon. És meddig.

A pszichiátria történetével egyidős az a probléma, hogy családok idegesítő családtagjukat pszichiátriára vitetik. Mert mondjuk szabados életet él, elkártyázza a családi vagyont, vagy más módon hoz szégyent a famíliára. A leghíresebb ilyen figura de Sade márki. A Guardianban jelent meg egy cikk a kilencvenes évek végén arról a néhány néniről, aki megboldogult lánykorában házasságon kívül teherbe esett, sajnos ezt Írországban tette a harmincas években, a család nyomására pszichiátriára kerültek és ott is felejtődtek, ott éltek néniként a pszichiátriai intézetben a cikk idején. Egy másik ismert eset Genevieve "Gennie" Pilarski, akit szülei vitettek elmegyógyintézetbe 25 éves korában, 1944-ben, mert nem értettek egyet azzal kapcsolatban, hol lakjon (mármint a lány máshol akart élni, mint azt szülei elképzelték). A lány főiskolára járt és a dokumentáció szerint állítólag bipoláris zavarban szenvedett, bár amikor felvették a kórházba, udvarias, tiszta és teljesen együttműködő volt (nem épp a közvetlen veszélyeztető állapot tünetei). Nyolcvan éves korában a pszichiátrián halt meg, sok, brutális "gyógymódot" követően. Nagyon szomorú történet.

Szcientológusok, antipszichiáterek szeretik a pszichiátereket hibáztatni a hasonló esetek miatt, de azért ne felejtsük el, hogy rajtuk kívül még két hibáztatható „szereplő” is van a történetben: az adott állam jogrendszere, ami lehetővé teszi, hogy egy személyt a családtagjai kérésére elmegyógyintézetbe zárjanak; valamint a társadalmi tolerancia vagy annak hiánya, ami miatt szeretjük a bolondokat elzárva tudni. A társadalmi tolerancia minden korban véges volt: a középkorban a hajósoknak adtak pénzt, hogy vigyék el a városból a bolondnak tartott egyént és jó messzire tegyék ki, ma meg nekem adnak pénzt. Mindegy, csak ne itthon pszichotikuskodjon a lakókörnyezetünkben. A társadalmi toleranciát lehet növelni, rengeteg antistigma program létezik. A pszichiátriai betegséggel élőkről azt sugallni, hogy azok mind késsel rohangáló agresszívak, nos, nem tartozik ezek közé. Én nem szeretem, ha ezt sugallják, mert nem igaz.

Ha az adott állam jogrendszere lehetővé teszi, hogy a család „szavára” a nem közvetlen veszélyeztető állapotú beteget zárjuk el, akkor az rengeteg visszaélésre ad lehetőséget. Még a jelen rendszer is lehetőséget adna visszaélésre, csak egy pszichiátert és egy háromtagú bizottságot kellene lefizetni, és idegesítő családtag máris kötelező gyógykezelés alatt áll. Én még nem hallottam ilyenről, remélem, nincs. A CPT (A kínzás és embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés megelőzésére létrehozott európai bizottság) jelentésében megállapította, hogy a kényszergyógykezelés céljából pszichiátriai intézetbe való elhelyezésre vonatkozó garanciák Magyarországon megnyugtatónak tűnnek, habár néhány hiányosságot észlelt ezeknek a garanciáknak a gyakorlati alkalmazását illetően. Bővebben itt olvasható a jelentés, az 55. oldaltól kezdődik az idevonatkozó rész.

Nehéz megnyugtatóan állást foglalni a kérdésben, mert ha bárkit könnyen akarata ellenére pszichiátriai kórházba zárhatunk, akkor visszamentünk a középkorba. Természetesen az sem jó, hogy olyan betegek, akik potenciálisan veszélyesek lehetnek önmagukra meg másokra, kezelés nélkül maradnak. Csak úgy mondom, hogy valamit azért lendítene az ügyön, ha nem csak a kötelező zárt osztály és a kezeletlenül szabadon rohangálás között lehetne választani, hanem léteznének úgynevezett átmeneti intézmények meg közösségi pszichiátria. Mondjuk a példában említett idős szülők szólnának a háziorvosnak vagy a pszichiátriai gondozónak és akkor azok kiküldenének egy teamet, akik megvizsgálnák a beteget, és aztán mondjuk havonta kijönnének ellenőrizni, ha épp veszélyeztető, beutalnák, ha szükséges, beadnák neki a havonta adható hosszú hatású antipszichotikumot. Esetleg megtanulnák, hogyan kell jól kommunikálni betegségbelátással nem rendelkező páciensekkel, oktatnák a beteget a tüneteiről, a családot pedig arról, hogyan bánjanak a beteg tüneteivel, milyen esetben mit tegyenek. Adhatnának a néninek egy segélyvonalat, krízis esetén hívható számot, ahonnan rögtön kijön valaki, ha nagy gáz van. Egy jól működő ilyesfajta ellátással talán könnyebben megelőzhetőek lennének ezek az újságokban szereplő esetek, amikor István tíz év kezeletlen pszichózist követően egyszercsak elvágja a szülei torkát. Ami azért, ismétlem, nem túl gyakori, az úgynevezett normálisok jóval több bűncselekményt követnek el, mint a pszichiátriai betegek.

Facebook oldaldoboz

Olvasok is

Írj nekem levelet

Köszönöm

Extra köszönet

A designt a Yummie médiaügynökség szállította


süti beállítások módosítása