Van az a tipikus soproni időjárás, amikor különösen süt az őszi nap és persze fúj a szél, nagyon kontrasztosak az árnyékok, minden fénylik és minden mozog, lobognak a szélben a Deák téri vadgesztenyefák vörösesbarna levelei, a Nyugat-Magyarországi Egyetem épületére tűzött magyar meg eu-s zászlók, a Csirkéné butikja előtt kiakasztott színes szövetkabátok, a biciklit toló anyuka sálja és a mellette baktató spániel fülei, az árkádok alatt szelídgesztenyét áruló öregasszony sapka alól kilógó hosszú, ősz haja, meg a piroson átrohangáló tetőtől tűsarkú-talpig ciklámenszínűbe öltözött kiscsaj ciklámenszínű szoknyája, a nyírfalevelek ezüstösen csillogó fonákjai, a Dömötöri cukrászda előtt a lehúzott napernyők, és akkor elkezdenek harangozni sorban a belvárosi templomok meg a Tűztorony hangjátéka, hát ez azért elég jó.