Voltam a háziorvosomnál, mert lejárt a jogsim és kellett a papír tőle, és nagyon komolyan elbeszélgetett velem a szülés utáni depresszióról, meg elmondta, hogy mire figyeljek, mivel szerinte az orvosnők körében jóval gyakoribb a szülés utáni depresszió, mint a laikusoknál. Azt mondta, azért, mert az orvosnők gyakran perfekcionisták, valamint velük nem törődnek annyira az orvosok, védőnők, merthát orvos, úgyis tudja magától, felismeri magán, ha valami baja van és tudja a teendőt. De ez nem így van, úgyhogy nyomatékosan felhívja a figyelmemet, hogy szóljak időben, ha bármi gond van, még mielőtt gyógyszerhez kellene fordulni. Megkérdeztem, miért, mégis mi jön a gyógyszer előtt, mire azt mondta, hát beszél a férjemmel meg a családtagjaimmal és megbeszélik, hogyan kell tehermentesíteni, hogy ne őrüljek meg. Nagyon jól esett, mármint szerintem egyelőre nem kell beszélnie a férjemmel, egész ügyesen tehermentesít, de akkor is jól esett, hogy adott esetben megtenné.
Még azt is mondta, hogy hét hetes a baba, akkor lassan menjünk el valahova a férjemmel kettesben úgy, hogy a babát valaki másra hagyjuk, és elmegyünk mondjuk moziba, hát persze erre csak néztem, hogy ez megőrült? Hogyan hagyhatnánk másra a babát? Jézusom.
És még azt írta egy olvasóm kiváló éleslátással, hogy az a bajom, hogy régen egy csomó mindennel foglalkoztam, és jelenleg a teljes agykapacitásomat, amit korábban megosztottam a pszichiátria, a gyógyítás, oktatás, kutatás, pszichoterápia, táncterápia, regényolvasás, sorozatok és emberi kapcsolataim között, azt most teljes egészében a Lány feletti aggódásra fordítom, és ez aztán látjuk, hova vezet. És hogy gondolkodjak néha máson is. Na, hát ez pontosan így van. Amúgy a szülés utáni depresszió egyik tünete, hogy a babázás örömét felvátlja a baba miatti aggodalmaskodás, és egyfolytában azzal foglalkozik az ember, hogy mi baja lehet.
Egyébként vasárnap Lilla mentett ki a hisztériából, nála voltunk délelőtt és megvizsgálta a Lányt (mert orvos), aki nem volt beteg, és aztán angyalkaként aludt a cseresznyefa alatt a gyerekzsivajban. Persze másnap már kezdte újra a nyűgösködést és napközbeni nem alvást, úgyhogy arra jutottam, az a baja, hogy kertes házban akar lakni. Nagyon remélem, hogy hűvös nyarunk lesz, mert ez így gáz, hogy napközben hetekig ki sem lehet lépni a lakásból, reggel meg este lehet max sétálni, a Lány pedig továbbra sem hajlandó babakocsiban sétálni - rendszeresen próbálkozom, az esetek nagy részében egyből sír benne, más esetben negyed órát kibír és csak utána kezdi el. Úgy meg azért nem annyira vicces sétálni, hogy a baba kétségbeesetten üvölt. Tegnap is feljöttünk úgy tíz perc után, átraktam a kendőbe, lementünk kendővel, amiben egy fél órát szépen elvolt, csakhát folyt rólunk a víz (este fél nyolckor, nem délben). Jaj, nem szeretem ezt a bezártságot. A Lány se szereti, öt-tíz perceket alszik csak napközben, a fennmaradó időben meg azt nyomja, hogy sír, nyűglődik, nyugtalankodik, nem éhes, nem szomjas, nem kézben akar lenni, semmi se jó. Szerencsére éjjel van egy hosszabb alvása, 5-6 óra, ami csodálatos, és reggelre mindig mindketten regenerálódunk.
Júliusban megyünk elvileg Sopronba, ahol kertes ház van, csak most még nem lehet vonattal eljutni oda, mert Komáromnál megsüllyedt a sín az árvíz miatt és pótlóbuszra kell átszállni és több óra az út, autónk meg nincs, de ha lenne sem hiszem, hogy kibírna a Lány két és fél órát az ülésben, nem az a típus, aki autóban szépen elalszik, legalábbis ezidáig már nem egy taxis hallgatta a kétségbeesett sírását.
Remélem, kinövi ezeket és szeretni fog babakocsizni és autózni és megtanul végre cumizni is vagy legalább az ujját szopni, és jobb idő lesz, amikor legalább kendőben elmászkálhatok vele. Aztán meg nagyobb lesz és bátrabban rá merem hagyni majd másokra*. Izguljunk, hogy ne legyen szülés utáni depresszióm addig. El is kezdtem omega-3 zsírsavat szedni, az preventív.
*Én azt értem, hogy most is ráhagyhatnám, az amerikai anyák a bébi hathetes korában visszamennek dolgozni, és én is el fogok jutni arra a pontra, amikor majd elmegyek legalább pilatesre, bízzunk a józan eszemben. Csak hát nem fix időpontokban eszik még, és a két szoptatás közötti időablakot nehéz belőni. Persze, ehetne cumisüvegből is lefejt tejet néha, ha még nem felejtett el cumisüvegből enni.