Put another dime in the jukebox baby

2010.11.21. 14:22 - címkék: - komment

Van fotókiállítás az elmúlt évek képeiből, mindenki hazaviheti, amin rajta van, és Szöszi összevágott egy elképesztően klassz és vidám videót. Azért az alapvetően visszafogott életstílusom mellett az elég vicces, hogy a videó az én egyik jelenetem miatt nem töltötték fel az internetre.
Valamikor eszembe jut a Pop, csajok, satöbbi c. könyv végén a buli, egész konkrétan ez a rész:
"Azt est további része olyan, mint egy film vége. Az egész szereplőgárda táncol: Kolléga Szöszivel, Szöszi közben felváltva fotóz minket, Niké ugrál a férjemmel a Killing in the name of-ra, Johnny és két ifjabb kollégalány ropja a Cotton eye Joe-ra, rokizom a férjemmel a nappaliban, mert csak ott férünk el, alig bírok végig levegővel egy számot basszus, valamivel korábban a Sabotage-ra pogózunk, később pedig már emberek alszanak a fotelokban és Niké összebújva táncol az új fiújával Ágnes Vanillára, de persze amikor fél négy felé hazajövünk, még simán tart a buli."

So no one told you life was gonna be this way

2010.11.20. 17:40 - címkék: - komment

Régen, amikor még fiatalok voltunk, szokott lenni Kollégánál a házibuli, sokféle apropóból, ott volt például több szülinapom is, meg ott találkoztam a férjemmel. Ma lesz záróbuli, mert elköltöznek máshová, és ezért kikeresgettem az eddigi bulikról szóló blogbejegyzéseimet. Íme. Nosztalgia, részegeskedés, kivágott jelenetek a régi blogból.

Az első (amin voltam) a 26. szülinapi bulim volt, amire még szendvicseket meg zsíroskenyeret is csináltunk, és táskában vittem a cédéket, mert akkoriban még cédéket kellett vinni a házibuliba táskában, amiknek egy része aztán legendásan nyomtalanul eltűnt és sose lett meg. A bordó pántos Mangó felsőmben voltam, és egyáltalán nem feküdtünk le aludni, hanem reggelig táncoltunk. Susie egy Vivienne Westwood harisnyát viselt, és magával hozta a Bright nevű bloggert, akivel együtt jártam hittanra nyolcévesen, majd később feleségül vett. A leghalványabb elképzelésem sincs, mit magyarázhatott nekem a Kollégám miféle szabályokról, amin én ott meglepődtem. Később volt egy kicsit rendhagyó, mert nem házibulinak induló ... összejövetel, amikor hazajöttünk Amszterdamból, és annyira bennünk volt még a feeling, hogy este összegyűltünk Kolléga lakásában és véletlenül hajnal kettőig táncoltunk a bolhapiacon vásárolt színes ruháinkban, Anikó, Szabolcs, Hajnalka, a srácok meg én. Az amszterdamos bejegyzést már egyszer előrángattam, szóval az itt van. Hát milyen kis cuki voltam, most komolyan.

A következő (nem igazából a következő, hanem a következő olyan, amiről írtam bejegyzést és meg is találtam) nem tudom, milyen apropóból rendeződött, mindenesetre akkor már megvettem a lakásomat, ahol nem lakom, mert amíg festették a bejegyzésben szereplő árnyalatokra a jómunkásemberek, addig én a fiúmnál húztam meg magam, aztán ott is ragadtam egyből az idők végezetéig. Egy barna, rövidujjú Fishbone trikóban voltam (mondtam már, hogy az epizodikus emlékeim ruhákhoz kötődnek?), és Charles-sal ruhát cseréltünk. Ott valamiért viccesnek tűnt. Jó, ez most persze úgy néz ki, mintha folyamatosan és kizárólag részegeskednénk, pedig erről szó sincsen, bár egyszer Sziporka beszólt valamit az egyik szülinapi bulimra a józan, értelmiségi fiatalok relatív hiányával kapcsolatban, amin meg is sértődtem. Volt egy időszak, amikor vodkamartinit ittunk citromlével, abból mondjuk tényleg elég volt három.

A másik szülinapi bulimon már nem táncoltunk hajnalig, hanem aludtunk is, mert annyit öregedtem, és ott már a leendő férjemmel voltam. Akitől arra a szülinapomra kaptam egy kambodzsai utazást meg egy rettenetes szőrnyulat, mivel pontosan tudta, mivel kell engem levenni a lábamról. Még arra emlékszem (azon kívül, hogy Szöszi áll az ágyon rózsaszín blúzban és fotóz minket), hogy mi érkeztünk meg először úgy este 9 tájban, és még senki sem volt ott, de Kolléga sem, hanem az akkori albérlőcsaj nyitott ajtót pizsamában, ugyanis álmából ébresztettük fel, mert előző éjszaka mentőzött, és nem is tudta, hogy itt buli lesz. Szegény. De aztán lett végül. A szerszámkészletet Nikétől kaptam az új lakásomba, az állólámpát a soproni barátnőimtől, a bőröndlakatot Susie-tól az ázsiai utazáshoz, a narancssárga műanyag dinoszauruszt pedig Johnny-tól. Később elnézést kért, ha ez túl erős lett volna, hogy tudniillik dinoszaurusszal céloz az életkoromra, nekem persze addig eszembe se jutott ez az értelmezés, mivel egyáltalán nem vall rá az ilyesmi, de így még viccesebb. Az összes cucc megvan még és rendeltetésszerű használat alatt áll.

Ez egyébként a Boardos Fiúval (akivel egyszer két hónapig jártam, aztán pedig már nem jártam) közös baráti kör, és néha meséltek róla, itt is például, persze, arra egyáltalán nem emlékszem, hogy ki és mit mesélt. A dátumból ítélve Niké szülinapi bulija volt, és nem tudom, mi volt rajtam, de szemlátomást nem sikerült elkendőzni vele a felszedett nagyjából két kg súlyfelesleget. És volt Kolléga szakvizsgája és egyben harmincadik szülinapja alkalmából rendezett buli, ami után nem sokkal elmentem három hónapra Utrechtbe, az is klassz volt, aztán pedig Niké következő szülinapja, ami után ő ment el sok hónapra külföldre, és ahol abban a sötétbarna H und M felsőben voltam, amit Utrechtben vettem előző évben. Az a pár, akikről ott derült ki, hogy titkon összeszűrték a levet, most várják a gyereküket.

Nagyjából a munkába állásomtól a minden szakvizsgánk és doktori fokozatunk és egyebeink beszerzéséig tartó időszakot ölelik fel ezek a bulik (hát nyilván számomra, mert gondolom azelőtt is voltak már, mint hogy én elkezdtem volna odajárni), és azt kell mondanom így végigolvasva, hogy én aztán tutira nem maradtam volna itt életben, ha nincsenek ezek az emberek.

Rendben, ez mind szép, de mit fogok felvenni?

Just a perfect day

2010.11.15. 22:28 - címkék: - komment

Felébredtem a munkahelyemen, megtudtam a legújabb fejleményeket, befejeztem pár dolgot, eljöttem, vettem take-away gesztenyés kávét a california coffee company-ban, elmentem moziba A szerelemről és más démonokról sajtóvetítésére (szép volt, majd írok róla, tartsatok ki), végignézegettem a könyveket a szomszéd könyvesboltban (majdnem megvettem az új Yalomot, de annyira kiakadtam azon, hogy következetesen "csomó"-nak fordítják benne a nyirokcsomót, hogy inkább visszaraktam), végignézegettem a kirakatokat az Andrássy úton, beültem kávézni és megbeszélni az élet dolgait Alaine-nel, hazajöttem, találkoztam a férjemmel futólag, ő elment dolgozni, én aludtam, felkeltem, befestettem a hajamat, elmentem a mellékállásomba, kicsit dolgoztam, hazafelé bementem a westendbe az Éva magazinhoz járó ingyenes L'Occitane shea-vajas kézkrémért és vettem magamnak egy arcradírt is (nem a L'Occitane-ban, hanem egy olcsóbbat), hazajöttem, leradíroztam az arcomat az új arcradírral (dióhéjdarabkák vannak benne, mert bio), sütöttem zöldborsós omlettet, örömmel láttam, hogy a szerző, akinek tegnap írtam, hogy légyszi küldje el a cikkét fulltextben, máris elküldte és még egy másikat is mellékelt a témában teljesen magától, most pedig cuki cicás videókat nézek az interneten.

Facebook oldaldoboz

Olvasok is

Írj nekem levelet

Köszönöm

Extra köszönet

A designt a Yummie médiaügynökség szállította


süti beállítások módosítása