Or should I say she once had me

2010.06.17. 23:55 - címkék: - 8 komment

Rájöttem valamelyik nap, hogy én nem is egyszerűen a feldolgozásokat szeretem, hanem kifejezetten csak azokat, amikor egy eredetileg férfi előadó dalát egy nő énekli el. Joan Jett Doors-ot vagy Patti Smith Nirvanát vagy Sheryl Crow a Sweet child of mine-t. Bizonyára van ennek valami mélylélektani magyarázata, miért éppen férfiak miért éppen nővé változtatott számai, hm, hm.

Patricia Barbert meg az L. küldte nekem még az előző szakvizsgám előtt, tanuláshoz, és akkor ez volt a kedvenc számom, Norwegian wood zongorán a leszbikus jazzénekesnőtől, hallgassuk.

Much more simply shoes than otherwise

2010.06.16. 22:43 - címkék: - 3 komment

Régi álmom volt, hogy a "jó lett valamelyik?" kérdésre azt felelhessem az eladónőnek, hogy "igen, mindkettő".

2010.06.16. 16:25 - címkék: - komment

Ültem az egyes villamoson és a Madness explained c. könyv kilencedik oldalán tartottam és akkor rájöttem, hogy áh, hiába is gondolkodom én ilyeneken, hogy majd HR-es leszek vagy tréner vagy coach, igazából úgyis pszichiáter leszek. Valamiért ilyen hatással van rám az antipszichiátria-irodalom, mindig pszichiáter akarok lenni.

2010.06.16. 12:44 - címkék: - komment

Valamikor január-február környékén megnéztem a karrierhoroszkópomat és annyira viccesnek találtam, hogy leírtam egy fecnire, ami az íróasztalomon kevergett, és most megtaláltam rendrakás közben. Ez az:

"Egy tavalyi szakmai konfliktus ismétli meg önmagát, de te ne kövesd el ugyanazokat a hibákat. Ez próbatétel a pályádon, sok múlik azon, hogyan viselkedsz: fékezd a nyelvedet."

Szóval próbáltam kicsit fékezni a nyelvemet. De amúgy nem hiszem, hogy sok múlik bármin.

Változtasson nevet és költözzön Kaliforniába

2010.06.16. 10:55 - címkék: - komment

Az van, hogy úgy két hete épp el akarok menni HR-esnek, mert valamelyik ismerősöm azt mondta, hogy a haverja HR-es és 800 ezer forintot keres, és komolyan már, annyira rossz szegénynek lenni. Jó, nem annyira rossz, van hol laknunk, van mit enni, tegnap is vettem egy leárazott pulcsit a Promodban*, de úgy átélném egyszer azt az élményt, hogy pluszban van a folyószámlaegyenlegem, vagy esetleg azt, hogy félretett pénzem van. Vagy hogy autóm van. Szóval ezt így mondogattam, félig viccből, hogy elmegyek HR-esnek, amire mindenki (a haverjaim és a kollégák) kivétel nélkül azt válaszolta, hogy "te tök jó HR-es lennél". Semmi realitása nincs a dolognak amúgy, csak néha szeretek menekülési útvonalakon gondolkodni, tudjátok, hogy van ez.

És a múltkor, amikor Charles-t épp Magyarország felé ette a fene és kávéztunk a pláza parkolójában, magyaráztam neki a személyes szabadságomat, hogy én bármikor elmehetek az egészségügyből és élhetek úgy, hogy magánrendelek, mozgásterápiás csoportokat tartok, laikuspszichológia-cikkeket írok, életmódtanácsadok, szabadidőmben meg fikciót írok meg eljárok kontakttáncra, és erre ő meglepetten nézett és azt mondta, nem tudja elképzelni rólam a fentieket, mert már 17 éves koromban is nyilvánvaló volt és most is az, hogy nekem abban a rendszerben van a helyem, ahol most vagyok. Milyen érdekes, hogy a különféle emberek milyen elméleteket gyártanak rólunk, Alaine tavaly kifejtette a játszótéren, hogy ő egészen biztos benne, hogy én nem abban a rendszerben fogok megöregedni, ahol most vagyok, mert nem vagyok az a típus, nyilvánvaló. És ez két ember, aki elég jól ismer. Ez is csak azt jelenti, hogy azt csinálok, amit akarok.

Aztán tegnap ültem a villamoson és olvastam a Madness explained c. könyvet és a kilencedik oldalon rájöttem, hogy szabad nyugodtan azon gondolkodni, hogy így-meg-úgy elmegyek trénernek, HR-esnek, újságírónak, regényírónak, papucs orrán pamutbojtnak, de igazából én úgyis pszichiáter leszek, mert azt választom, nincs mit tenni.

*Igazából két pulcsit meg egy szandált meg egy karkötőt. Le voltak árazva.

It's never as good as the first time

2010.06.15. 21:26 - címkék: - 18 komment

Szóval elkezdtük ezt a kutatást soksok évvel ezelőtt, és akkor felmerült, hogy ki melyik altémájából fog cikket írni. Nekem kiosztottak egyet, vagyis megmondták, hogy lányom, te az exekutív funkciókat mérő teszt faktoranalíziséről fogsz cikket írni, az egyetlen probléma az volt, hogy az "exekutív funkciók" és a "faktoranalízis" kifejezéseket is nagyjából először hallottam életemben, úgyhogy el is könyveltem magamban, hogy 1. erre én egészen nyilvánvalóan nem leszek képes, 2. ez a téma most komolyan, kit érdekel egyáltalán. Az évek során aztán megtanultam, utánaolvastam, kedves emberek elmagyarázták, más kedves emberek bátorítottak, biztattak, illetve hallgatták a hisztimet, amelyekért végtelenül hálás vagyok. Én azelőtt soha életemben nem írtam tudományos cikket és csak nagyon keveset olvastam, de szépen elkezdtem először csak részleteket írni más cikkekhez, meg többet olvasni. Egy idő után már nem voltam benne biztos, hogy én képtelen vagyok cikket írni. Még több idő után már abban sem voltam egészen biztos, hogy ezt a konkrét cikket képtelen vagyok megírni, úgyhogy ezen a ponton elkezdtem megírni, ez Utrechtben történt 2007 márciusában.

Később a cikk írását még az is nehezítette, hogy nem volt rá egy csomó időm, hanem egyéb munkahelyi elfoglaltságok akadályoztak benne, amelyeket vagy én szerveztem be magamnak direkt, vagy nem én, ez változó volt, mindenesetre 2008-ban beküldtük egy laphoz, ahonnan elutasították. Ezután 2009 áprilisában beküldtük egy másik laphoz, akik többször átíratták, ezalatt szerencsétlen cikk már minden lehetséges dinamikában projektív felületként szolgált: én például egyszer elkezdtem abban az Átokban hinni, hogy addig nem esem teherbe, amíg el nem fogadják a cikkemet, hogy csak a legenyhébbet említsem. Közben már simán vágtam, hogy miről van szó és ismertem a témámat, mégis az a nyomasztó érzés, ami a legelején hozzákapcsolódott, hogy ez olyasvalami, amit én nem tudhatok, sose múlt el igazán, de egy idő után már erre is nagyon Zen lettem, és elfogadtam, hogy jó, én szorongok ettől a cikktől, meg átok ül rajta, nem baj, ezt meg kell élni, attól még lehet nyugodtan átírogatni meg visszaküldözgetni. Mindeközben szerintem többször csesztek le a munkahelyemen emiatt a cikk miatt, mint bármi más miatt együttvéve, és persze ez lehet, hogy szükséges volt ahhoz, hogy tényleg megírjam. Nehéz eldönteni, hol végződik a hasznos és szükséges külső kontroll és hol kezdődnek az irreális elvárások, én legalábbis nagyjából soha nem tudom eldönteni, ne kérdezzetek.

Mindegy, most egy darabig nyilván boldogan szaladgálok és ugrabugrálok (jó, tudom, igazából csak egy cikk, de én ragaszkodom hozzá, hogy legalább annyira örüljek, mint amennyit stresszeltem miatta), és utána majd elfoglalja a helyét / szerepét egy másik cikk (tudom is, melyik lesz az), de az már nem lesz pont ugyanolyan. A kezdetekkor ez a cikk volt az első cikkem, és bár útközben írtam már másikat, ami közben megjelent, de azt nem egyedül, szóval ez az egyetlen, aminek tényleg minden mondatát én írtam, és előtte is minden munkafázisában jelen voltam, a teszt kis kockákra vagdosástól kezdve tesztfelvételen át kiértékelésig és adatbevitelig és ábrák szerkesztéséig. Első cikkem, olyan, ami miatt képes vagyok húsz percig zokogni, már biztosan nem lesz több. Ezen is túl vagyunk. Cool.

Most egész komolyan elgondolkodtam, hogy vajon milyen mértékben kínos, hogy ennyit nyiffogok meg lelkizek egy nyomorult cikken, és nem gáz-e bevallani az interneten, hogy ez nekem egy ennyire nehéz feladat volt, még a végén azt gondolják rólam, hogy nem vagyok szuperintelligens és hogy egy nyafogó vagyok. Hová vezetne az.

'Cause we are the champions my friend

2010.06.15. 13:56 - címkék: - 10 komment

Elfogadták A Cikkemet. Ugye, nem álmodom. Ugye nem.

Főleg orvosoknak

2010.06.15. 08:27 - címkék: - komment
Bocs, hogy hirdetési felületnek használom magam, de szegény gyerekek, nem tudnak nyaralni, ha nem jelentkezik nekik egy orvos, és hátha olvasnak engem orvosok is. Menjetek napközistáborba, pénzért, itt van Pesten, részleteket ld. alább.
A XI. kerületi Gárdonyi Géza Általános Iskola az éves napközi gyerektáborába orvost keres.
Június 21-től (hétfőtől)  egy hónapig, egy hetes turnusokban minden héten hétfőtől péntekig 8-16.30-ig a Kamaraerdei Ifjúsági Parkban (Budapest). Nekik mindegy, hogy ezt egy valaki, két valaki vagy négy valaki csinálja, de a kérésük, hogy egy hetet egy ember csináljon, azaz maximum négy orvosra lenne szükség.
Napi 10000 Ft brutto, megbízási szerződést írnak, minden jogi-apeh dolgot intéznek, full tiszta dolog, számlát nem kell adni.
Lesz védőnő is, azaz az orvos nem lesz egyedül.
Tök mindegy milyen orvos az illető, hány éves, foglalkozik-e gyerekekkel, a feltétel a diploma (ezt meg is nézik, nem bemondásra).
Jelentkezni Homolay Károly igazgató úrnál lehet, az iskola száma: 3810673, itt mondani kell, hogy az igazgató úrnak üzenet, gyerektáborba orvos, nevet, mobilt megadni és visszahívnak.

Főleg operáns kondicionálás

2010.06.14. 21:04 - címkék: - 6 komment

Végtelenül rugalmas és nyitott vagyok a különféle eszmékre és pszichoterápiás elméletekre, a viselkedésterápiás kongresszust követően például azt vettem észre magamon, hogy kis kocka csokikat adok a konzíliumba áthívott kollégáknak, miután megvizsgálták a beteget.

Nők pult mögött

2010.06.14. 00:14 - címkék: - 4 komment

Megíratlan bestsellerek sorozatomban most épp egy riportkönyvet akarok írni nők a magyar pszichiátriában napjainkban címmel, megkeresném őket egyenként, ezeket a meghatározó szereplőket, és meséljenek a rendszerváltás előtti évekről, arról, amikor lehallgatták őket, meg nyugat-berlinről meg arról, hogy hol veszik a ruháikat, mit gondolnak a pszichiátria nagy kérdéseiről, összebújva alszanak-e a férjükkel, aki maga is pszichiáter-e, és ha igen, akkor úgy veszekszenek-e, hogy 'drágám, hagyd már abba a projektív identifikációt', 'hagyd abba te', hogy a nap mely szakában olvassák a szakirodalmat, hányszor ütötte meg őket páciens, szoktak-e félni, mit gondolnak a normalitásról és van-e idejük befőzni eperlekvárt. Kicsit olvasnom kéne hozzá a feminizmusról, de nem feltétlenül akarom erőltetni ezt a vonalat, csak ha interjúalanyaim erőltetik. Adjatok pénzt. Ne, inkább a brennbergi bányászos riportkönyvemre adjatok, az jobban érdekel.

Facebook oldaldoboz

Olvasok is

Írj nekem levelet

Köszönöm

Extra köszönet

A designt a Yummie médiaügynökség szállította


süti beállítások módosítása