Rájöttem valamelyik nap, hogy én nem is egyszerűen a feldolgozásokat szeretem, hanem kifejezetten csak azokat, amikor egy eredetileg férfi előadó dalát egy nő énekli el. Joan Jett Doors-ot vagy Patti Smith Nirvanát vagy Sheryl Crow a Sweet child of mine-t. Bizonyára van ennek valami mélylélektani magyarázata, miért éppen férfiak miért éppen nővé változtatott számai, hm, hm.
Patricia Barbert meg az L. küldte nekem még az előző szakvizsgám előtt, tanuláshoz, és akkor ez volt a kedvenc számom, Norwegian wood zongorán a leszbikus jazzénekesnőtől, hallgassuk.