I'm a bitch I'm a lover I'm a child I'm a mother

2010.05.30. 19:53 - címkék: - 12 komment

Megint nem mentem Sopronba, ezúttal az időjárás miatt, ellenben legalább kitakarítottam a lakást, manikűröztem a körmömet, kozmetikáztam a cikkemet, elkezdtem válaszokat írni a másikhoz, átmentem az edzőterembe, bevásároltam, kimostam, sütöttem provanszi csirkét, lemostam a tűzhelyet*, elmosogattam százezer edényt, netezgettem, kivasaltam a ruhákat, azalatt végignéztem a Neverwhere BBC-minisorozatot**, áthúztam az ágyat, megöntöztem a virágokat, átmentem még egyszer az edzőterembe, olvastam a szociális kognícióról, megmostam a hajam, meghallgattam az új The National-lemezt, valamint befőztem eperlekvárt***. De nyugalom, a lelkem mélyén elveszett kislány vagyok.

*Ez olyan rövidnek tűnik így leírva, pedig egy és fél Madonna-CD-időtartamban kell gondolkodni.
**Több mint 170 perc, és ebből valamelyes képet alkothatunk a vasalnivaló mennyiségéről is.
***Bár nem a hagyományos módon, hanem Dr. Oetker zseléfix-szel, ami köztudottan a gyengék menedéke.

Update: ja, és készítettem joghurtot is a joghurtkészítő gépemmel, natúrt és barackosat, tök jó lett. Az élet egy folyamatos örömforrás.

I still owe money

2010.05.30. 11:27 - címkék: -

Rávettem magam nagy nehezen, hogy meghallgassam az új The National-lemezt, mertugyanis annyira szeretem a Boxert (az az előző), hogy annál csak rosszabb lehet nyilván. Nem olyan rossz. Kevésbé lendületes, kicsit egyforma, de asszem ki lehet bírni. Jönnek Európába is turnézni idén, menjetek.

2010.05.29. 11:05 - címkék: -

Akkor hadd gyűjtsem itt össze nektek a kedvenc Szex és Ny 2. kritikáimat. Mindegyiken szétröhögtem magam. Nem, nem láttam a filmet. Íme. Az első a kedvencem, amit egy csaj írt.

Things seem to be going great. But very quickly, the SATC brain trust notices that it's not all swarthy man-slaves and flying carpets in Abu Dhabi! In fact, Abu Dhabi is crawling with Muslim women—and not one of them is dressed like a super-liberated diamond-encrusted fucking clown!!! Oppression! OPPRESSION!!!   Tovább...

I once watched Béla Tarr's Sátántangó, the legendary, gloomy black-and-white Hungarian film that lasts for seven and a half hours. Compared to the Abu Dhabi section of Sex And The City 2, Sátántangó zips past like an episode of Spongebob Squarepants.  Tovább...

A filmnek egy jó szereplője van, a bármilyen üzleti, morális vagy eldöntendő kérdésre szopással vagy nyalással válaszoló, ötvenvalahány éves Samantha, aki a metronóm pontosságával nyeli az ösztrogéneket és a faszokat, de poénokra redukált karakterében legalább van valami lendület.  Tovább...

És még

2010.05.27. 22:47 - címkék: - 3 komment

"Azért kell inni, mert részegen minden jobb"- szögezte le Húgom a Nagymama Palacsintázójában csütörtök délután, miután vettünk nekem egy rózsaszín napszemüveget, egy pöttyös blúzt és egy Paul Auster-regényt.

Because that's a problem that needed solving

2010.05.27. 21:55 - címkék: - 37 komment

A tudomány meg fantasztikus dolgokra képes, például készült egy felmérést arról, hogy milyen zenék milyen gyakran ragadnak az ember fejében akaratuk ellenére, és hogyan lehet tőlük megszabadulni (sehogy). A kutatók szerint az emberek többségét nem zavarja számottevően a dolog, mintegy 10 %-ukat viszont idegesíti annyira a fejükben ragadt zeneszám, hogy az komolyan akadályozza őket valamilyen tevékenységben; a dalrészlet hossza függ a rövid távú memóriától; valamint kimutatták azt is, hogy nincs túl nagy átfedés, nincs "top 10 idegesítően fülbemászó szám", hanem mindenkinek más az, ami megragad. Ne röhögjünk, ez valakinek 1.67 impact factort ért.

Nekem az Emmanuelle magyar főcímdala (a szerelem dalára elindult Emmanuelle, ledobta láncait), Cseh Tamás Levél nővéremnek-ről az Éjféli gyors (de mit mondok majd Marinak, ki rég disszidált és holnap éjjel érkezik az éjféli vonattal?), valamint a Dolly Rolltól az Elpattant egy húr (szívembe vágott oly váratlanul) a rémeim, ha valamelyik eszembe jut, akkor az ott is marad. Természetesen minél inkább el akarod felejteni őket, annál nehezebben megy, és ha véletlenül már épp sikerült, akkor egészen biztos, hogy a férjem elkezdi, hogy mit mondok majd Marinak.

De nem erről akartam írni, hanem arról, hogy nekem majdnem mindig van a fejemben egy dal, amit így gondolatban dúdolgatok, de az esetek 98 %-ában ez nem szokott zavarni (amíg nem az Emmanuelle vagy a Dolly Roll az), hanem direkt szeretem. Ami azt illeti, az utóbbi időben a Filozófustól azt a szokást is átvettem, hogy félhangosan énekelgetek valamit magamban. Egyszer el is gondolkodtam ezen, hogy valószínűleg az emberek többségének a fejében nem szól zene. Vagy igen? Minden ember lelkében dal van? Szól az ön fejében zene? Nem, nem akusztikus hallucinációkra gondolok, hanem arra, amikor egy dal jár a fejünkben, de nem idegesít, csak ott van. Az ember azt gondolná, hogy a zenészeknek szól a fejében zene, a bloggernek viszont maximum blogbejegyzések fogalmazódnak a fejében, de nekem különösebb közöm nincs a zenéhez, még csak nem is játszom semmilyen hangszeren, nem vettek fel a zeneiskolába.

And after all we're only ordinary men

2010.05.27. 16:16 - címkék: - 7 komment

Nekem a csoportterápia hatótényezői közül a kedvencem az egyetemesség, engem az mindig megnyugtat, hogy nem én vagyok egy különös, szokatlanul kretén lúzer, amiért úgy érzem magam a munkahelyemen, ahogyan, hanem más is rosszul érzi magát. Nem, ez nem káröröm, ez egyetemesség, hogy nem kívülállóként kell meglepetten néznem, hogy jé, hogyan működik az univerzum és miért pont így, hanem egy hatalmas, élő organizmus része vagyok, gondolom, így érezhetik magukat a lemmingek a szakadékbaugráláskor, biztos tök élvezik. Valamint az is megnyugtat, hogy a férjem elkapta tőlem a torokfájást, mert akkor biztosan nem pszichés, hanem infektológiai eredetű tünetről van szó, és engem napok óta azzal zaklatnak a munkahelyemen, hogy heveny, pszichoszomatikus munkaundor, én meg fel vagyok háborodva, hogy na tessék, az ember pszichiáter, akkor nem elég, hogy nem lehet egy jó kis dührohama és nem hisztériázhat* gyerekesen, még egy vírusos torokgyulladást se kaphat nyugodt lélekkel, de ezek szerint kaphat.

*Én egy lázadó vagyok és a mindennapokban sok energiát fordítok arra, hogy bebizonyítsam ennek az ellenkezőjét. Meggyőződésből.

Sometimes an atomic weapon is just an atomic weapon

2010.05.26. 20:35 - címkék: - 1 komment

De ha mégis inkább szuperhősös képregényt szeretnénk S. Freuddal, akkor itt lehet találni.

Főleg pszichés

2010.05.26. 16:05 - címkék: - 1 komment

A hazai pszichiátria két neves képviselője szerint a torokfájás sohasem pszichés, nem fájhat a torkom csupán attól, hogy nem akarok dolgozni, valamint "jaj, menj innen, mielőtt még megfertőzöl".

Az eszem megáll

2010.05.25. 18:52 - címkék: - 7 komment

Annyit tudnék hozzáfűzni a kérdéshez, hogy a világ azért elég egyértelműen Melrose Place.

Egedben ülsz, Uram

2010.05.24. 21:25 - címkék: - 7 komment

Átgondolom az életem, ebben az évben ez, úgy tűnik, gyakori. Elromlik az mp3-lejátszómon a gomb, vagyis most már mindig random adagolja a szomorú női énekeseket és a futószenét, ez aztán oda vezet, hogy táncolok a mozgólépcsőn, kövér japán fickó vigyorogva integet. Majd elmondja otthon, hogy srácok, az a Budapest az milyen vidám egy hely, ott nők táncolnak a mozgólépcsőn. Gyerekes viselkedésemmel romboltam az országimázst, bocsánat.

Keresztülvonatozunk a fél országon. A fél országot víz borítja meg néhol pipacsok. Napozunk is, meg sétálunk hatalmas platánfák alatt, meg lubickolunk vízben, meg iszunk nagyon rossz bort. Meg röhögünk a német viva tévén, ahol német felirattal nyomnak klipeket. Denn wenn es dir gefallen hat, dann hättest du mir einen Ring anstecken sollen. Késik a vonat negyven percet hazafelé. Valójában nekem teljesen megfelelne, ha az élet annyiból állna, hogy random zenéket hallgatok egy vonaton és nézek ki az ablakon és süt a nap.

Valamint megfáztam. "Fáj a torkom, vajon mit nem akarok elmondani."

Facebook oldaldoboz

Olvasok is

Írj nekem levelet

Köszönöm

Extra köszönet

A designt a Yummie médiaügynökség szállította