Megint nem mentem Sopronba, ezúttal az időjárás miatt, ellenben legalább kitakarítottam a lakást, manikűröztem a körmömet, kozmetikáztam a cikkemet, elkezdtem válaszokat írni a másikhoz, átmentem az edzőterembe, bevásároltam, kimostam, sütöttem provanszi csirkét, lemostam a tűzhelyet*, elmosogattam százezer edényt, netezgettem, kivasaltam a ruhákat, azalatt végignéztem a Neverwhere BBC-minisorozatot**, áthúztam az ágyat, megöntöztem a virágokat, átmentem még egyszer az edzőterembe, olvastam a szociális kognícióról, megmostam a hajam, meghallgattam az új The National-lemezt, valamint befőztem eperlekvárt***. De nyugalom, a lelkem mélyén elveszett kislány vagyok.
*Ez olyan rövidnek tűnik így leírva, pedig egy és fél Madonna-CD-időtartamban kell gondolkodni.
**Több mint 170 perc, és ebből valamelyes képet alkothatunk a vasalnivaló mennyiségéről is.
***Bár nem a hagyományos módon, hanem Dr. Oetker zseléfix-szel, ami köztudottan a gyengék menedéke.
Update: ja, és készítettem joghurtot is a joghurtkészítő gépemmel, natúrt és barackosat, tök jó lett. Az élet egy folyamatos örömforrás.