Put another dime in the jukebox baby

2010.05.02. 15:41 - címkék: - 2 komment

Azután váratlanul eposzi hősnőnek tituláltak emailben, ami szerintem elég vicces. Egyébként az eposzi hősnők többnyire tragikus véget érnek, vagy azért van olyan, amelyik győztesen kerül ki az eposzból? Penelopé nem ér, évtizedekig kielégítetlenül varrogatni a verandán, amíg a többiek utaznak, nem éppen olyasvalami, amit győzelemnek neveznék.

Most viszont hősies mosogatásba kezdek, és mivel nincs itthon a férjem, hangos zenével. Persze, lehet, hogy a szomszédok sem szeretik Joan Jett-et, de majd megszeretik.

2010.05.02. 13:21 - címkék: - komment

Jé, kaptam egy emailt, amiben eposzi hősnőnek neveztek. Asszem, beérem ennyivel. Az eposzi hősnők amúgy nem szoktak többnyire tragikusan elbukni vagy valami? Van olyan, amelyik győztesen kerül ki az eposzból? Penelopé nem ér, mert oké, megérte a várakozás, a végén hazajött hozzá a pasija, de addig viszont emlékeim szerint egyedül, nyomorultul és kielégítetlenül kellett valami verandán kötögetnie évtizedekig, amíg a többiek utazgattak.

Mondjuk legyen nyafogás

2010.05.02. 10:25 - címkék: - 7 komment

Bárcsak engem is zaklatna valaki, hogy küldjem már vissza a cikkemet, írjam már meg a másik kettőt, rakjam már össze a magam részét a harmadikból, írjam már meg az absztraktot. Igazán annyira példaértékűen és hasznosan zaklatok másokat ilyenekkel. Van valami neve is ennek, szerepcsere vagy projektív identifikáció vagy isten tudja, micsoda, majd jövő héten megtanulom. Az a jelenség, amikor valójában én szorulnék vigasztalásra, ezért másokat vigasztalok. Valójában én szorulnék külső kontrollra, ezért másoknak nyújtom azt. Mondjuk a mások többnyire hálásak. Én meg érzem azért, mennyire abszurd azon rinyálni, hogy nincs egy főnököm, aki baszogatna. Felnőtt vagyok, eldönthetem, megcsinálom-e vagy sem. Utálok felnőtt lenni, azt akarom, hogy mondják meg, mit kell csinálni, és amikor nem csinálom, nézzenek rám összevont szemöldökkel, és amikor megcsináltam, dicsérjenek meg és vegyenek nekem fagylaltot.
Na jó, inkább ne.

Erre most jöttem rá, az előbb, hogy azért nem csinálok egy csomó dolgot (a cikkeimet), mert azt várom, mikor szól már valaki, és egyúttal arra is rájöttem, hogy senki sem fog szólni. Nyugodtan szabotálhatom magam a végsőkig. És ez szomorú, hogy meg kell tanulnunk a saját anyukánknak lenni, meg a saját apukánknak, aztán a saját terapeutánknak lenni, aztán a saját személyi edzőnknek, aztán a saját főnökünknek lenni (szelektív internalizáció, ezt tudom). És persze (szerintem kevés gázosabb dolog van a pozitív átkeretezésnél, ha valami szomorú, akkor szomorú, de oké, csináljuk) ez igazából klassz dolog, az önállóság klassz dolog, a szabadság klassz dolog, és még szuperebb, hogy egyedül is meg tudok csinálni egy csomó dolgot és senki nem szól bele, mert bíznak bennem az emberek annyira, hogy ne zaklassanak, mert tudják, hogy magamtól is meg fogom csinálni, mert ügyes vagyok és önálló és felnőtt és nem szorulok bátorításra. Ugye, milyen klassz. Direkt jó.

Főleg edzeni járok reggel

2010.05.01. 11:35 - címkék: - 6 komment

Szóval két hete járok, elvileg heti 5 napon. Mindjárt ezen a héten csak 4 fog beleférni, mert a körülmények úgy alakultak. A reggeli sportolásnak van előnye, például hogy mire bejövök a munkahelyemre, már történt velem valami jó, és nem vagyok annyira nyűgös és jobban tolerálom, amikor minden másodpercben új, halasztást nem tűrő, valójában jelentéktelen megoldandó problémákkal bombáznak. (Különben érdekes, hogy a valódi akut osztályon nem voltam idegbeteg, ha ezer dolog történt is egyszerre, legalábbis úgy rémlik, de a csip-csup ügyek felfújása sokkal inkább kihoz a sodromból.) Szóval jobb fej vagyok reggel. És erősnek és klassznak érzem magam attól, hogy (szörnyű szenvedések árán) felkeltem reggel, lám, létezik akaraterőm, meg amúgy is a sporttól erősebbnek érzi magát az ember. Lelkileg. Ezért kezdtem el tizenkilenc éves koromban fitnessterembe járni, mert azt olvastam a belgyógyászat könyvben, hogy a sport csökkenti a szorongást és a depressziót. Tényleg csökkenti. Szóval menjetek sportolni, valamint a napfényre.

A hátrányok, hogy este álmos vagyok és nem tudok olyan sokáig fennmaradni a férjemmel és elalszom a House-részeken (mondjuk lehet, hogy erről nem a napirendem tehet, hanem a jelenlegi borzalmasan buta, lelkizős részek. De komolyan, a nyitott házasságos lelkizésen csak azért nem aludtam el, mert annyira bosszantott). Hogy reggel nem öltözködöm fel szépen, hanem csak felkapok valamit, ami épp elöl van, és hajat mosni meg nincs időm az edzés után, tehát nadrágban vagyok és összevissza áll a hajam. Valamint, hogy reggel csak rövid edzés fér bele az időbe, fél hatnál korábban pedig nem fogok felkelni.

Ilyenek vannak. Nincs nagyon kedvem blogot írni, hanem napozni van kedvem, de jelenleg többrendbeli munka miatt nem tehetem, és ez igen szomorú.

2010.04.29. 17:34 - címkék: - komment

Vajon hol rontom el

2010.04.27. 14:50 - címkék: - 8 komment

isolde: - Mostanában arról szoktam álmodozni, hogy van egy projekt, amin dolgozom, és akkor azon dolgozom. Mármint, hogy csak egy projekt van, nem százezer, mint most. Amiben el lehet mélyülni és arra koncentrálni és haladni, mert így csak szétesetten stresszelek.
Kolléga: - Van kedved akkor még pluszban részt venni az új kutatásomban? Erről meg arról szól.
isolde: - Naná!

Facebook oldaldoboz

Olvasok is

Írj nekem levelet

Köszönöm

Extra köszönet

A designt a Yummie médiaügynökség szállította


süti beállítások módosítása