Tehát Athénban vagyok kongresszuson. Athénban olyan az időjárás, hogy ha a jövőben be lehetne állítani a Föld időjárását egy kedvező optimumra, akkor pontosan ezt választanám. Persze, én ebből viszonylag keveset látok, mert sajnos nem követem Ezésez Géza kongresszusi részvétellel kapcsolatos alapelveit*, ehelyett eddig néhány hajnali szekciót leszámítva egész nap (= este nyolcig) bent voltam és figyeltem és jegyzeteltem és két nap alatt valamivel többet tudtam meg a pszichiátriai genetikáról, mint mennyit valaha is szerettem volna**, de persze izgalmas. Tudtátok-e például, hogy ha a szorongó patkányok edzenek, akkor az edzés hatására a szorongásért felelős gének kifejeződése csökken? (Ezért feltehetőleg kevésbé szoronganak. Tehát menjetek futni.) Persze, pszichiátriai betegségek és a velük kapcsolatos neurokognitív zavarok (emberben) genetikájáról is esett pár szó, de ezt itt nem részletezem, mivel késő este van és egyébként is.
Persze, azért reggel gyalog bemenni a kongresszus helyszínére a plusz 25 fokban napsütésben egy mediterrán városkán keresztül, ahol minden sarok után egy kis tér van kávézóval, templommal és/vagy cipőboltokkal, az azért elég jó. Nem beszélve arról, hogy szünetben fel lehet lógni a konferenciahotel tetőteraszára és nézni Athén látképét az Akropolisszal. Elég jó. Ezenfelül folytathatom a néhány évvel ezelőtt Hollandiában megkezdett megfigyeléseimet kutatók versus pszichiáterek témakörben, mondanom sem kell, hogy szignifikáns a különbség, melyről majd egy későbbi bejegyzésben számolok be.
*"Reggel mutatkozzunk néhány percig a megnyitás elõtt, lehetõleg gyors mozgással, valamennyi szekció elõtt. A program és a hagyományos táska lobogtatása elõnyös. Tegyünk úgy, mintha keresnénk valakit, ezért a nagy sietség egyik szekcióból a másikba. Távoli alakok felé integetés kifejezetten jó benyomást kelt. Távozni csak az elsõ elõadás elsõ vetítése alatt célszerû, sötétben."
**"Tapasztalt, rutinos kongresszusi részvevõ az elõadásoknak mintegy 0,7 százalékát érti meg."