Back to Earth

2008.04.27. 12:09 - címkék: - komment

Van az L., aki néha mutat nekem új zenéket, mivel igénylem. Legutóbb például Lisa Ekdahl & Peter Nordahl: Back to Earth című albumát adta oda, ami kellemes jazz-zene széphangú énekesnővel.

Tegnap, indulok Niké szülinapi bulijára, felhív, hogy vigyek CD-ket, mivel elképzelhető, hogy a házibuli helyszínén nem működik a számítógép, így kénytelenek leszünk retró módon CD-lemezeket hallgatni a lemezjátszón. Keresgélek a CD-ink között, a könyveinkkel ellentétben ugyanis azokat nem tároljuk külön szobában, hanem a férjem meg az én CD-im laza rendben ugyanazokon a tartókon vannak. A laza rend alatt konkrétan azt kell érteni, hogy én borzasztóan rendetlenül kezelem a cd-ket, a férjem viszont precíz, amikor tavaly tavasszal Utrechtben voltam, ABC-sorrendbe rendezte az egészet, ami valamennyire még most is megvan.

Szóval keresgélek, és az e-betűnél megtalálom Lisa Ekdahl & Peter Nordahl: Back to Earth című albumát.
isolde: - Jé, Lisa Ekdahl CD, pont most mutatta nekem az L. Nem is tudtam, hogy ez megvan neked.
Bright: - Nekem nincs meg, az a Te cd-d.
isolde: - Soha életemben nem láttam ezt a lemezt, és sosem hallottam Lisa Ekdahl-ról egészen az elmúlt hétig. Nem lehet, hogy megvetted Thaiföldön? (Ott ugyanis vettünk egy csomó kalózcédét, ilyen kettőt fizet, ötöt kap csomagokban, simán közékeveredhetett.)
Bright: - De ez itt nem kalózcédé, hanem original, gyári, legális kiadvány. Egyébként pedig amikor Thaiföldön voltunk, én nem is ismertem még Lisa Ekdahl-t, nekem a Dóri mutatta Dániában, pár hónapja.
isolde: - Dehát benne volt az abc-sorrendben, szépen a helyére tetted, akkor legalább egy éve itt kell, hogy legyen.
Bright: - Lehet, hogy valaki itthagyta...?
isolde: - Sosem szoktak az ismerőseink cédéket hozni ide, és ha mégis esetleg idehozta volna valaki, gondolom, azért hozta volna, hogy megmutassa nekünk, de ebben a lakásban én még sosem hallottam ezt az albumot. Egyébként is meg mernék rá esküdni, hogy amikor a szakvizsgám előtt (2008 február) zenét hallgattam és Enyát kerestem, az a cédé még nem volt ott. .... Nem lehet, hogy véletlenül hazahoztuk valami buliból, ahová valaki más vitte?
Bright: - Azért nem az a kifejezetten bulizós zene.

Értetlenül állunk a rejtély előtt, szerintem egyébként ez a cédé valami különleges tulajdonsággal rendelkező tárgy lesz, mint a Lost Room-ban azok a tárgyak, vagy lehet, hogy nem is zene van rajta, hanem titkos üzenet egy földönkívüli intelligenciától.

Akkor vegyük át még egyszer

2008.04.27. 10:13 - címkék: - 3 komment

A  Könyvfesztiválon, a Helikon Kiadó standjánál ma lesz Barabási Albert-László: Behálózva című könyvének bemutatója. A bemutató résztvevői: Ambrus Éva, Barabási Albert-László, Nyíri Kristóf, az MTA rendes tagja, filozófiaprofesszor.

Dátum és helyszín:

Április 27. (vasárnap), 15.30–16.30-ig (Jövő Háza – Hess András terem).

Dedikálás:

Április 27. , 14.30–15.30-ig a Helikon standjánál (35 – Jövő Háza).

Majd amikor megkapja a Nobel-díjat, örülni fogtok, hogy van tőle dedikált könyvetek.

This is how we roll

2008.04.26. 09:12 - címkék: - 4 komment

A Kis Vuk e percben a harmadik az imdb "legrosszabb száz film" c. listáján. Azaz, a valaha a világon készült összes film közül a harmadik legrosszabb a maga 1,2 pontjával. Animációs filmek közül pedig a legrosszabb. Ellentétben az eredeti Vuk-kal, ami 8,9 ponton áll.

Amin még elcsodálkoztam, hogy a Macskafogó (Cat City) a legjobb animációs filmek listáján az ötödik helyen áll, megelőzve Shrek-et, Nemo nyomában-t és hasonlókat. Kollégám azt a kérdést vetette fel a múltkor, hogy vajon mi lehet az oka, hogy a kommunizmus alatt számos, remek munka készült (akár rajzfilmek, de humor vagy zene területén is), míg a rendszerváltás óta valahogy inkább csak az olcsó, felejthető cuccok jönnek, semmi igényes. Valójában fogalmam sincs, miért.


Ki vagyunk szolgáltatva az elemeknek

2008.04.25. 21:45 - címkék: - komment
Francba, az előbb elment az áram az egész környéken vagy tíz percre, és már épp meggyújtottam egy csomó gyertyát, és elhatároztam, hogy netezés, vasalás, illetve vasalás közbeni sorozatnézés/zenehallgatás, esetleg epilálás helyett kénytelen leszek gyertyafénynél olvasni, erre nem visszajön? Az embert már olvasni se hagyják nyugodtan.

New York LONdon

2008.04.25. 21:25 - címkék: - 1 komment

Ma meg azt a szót olvastam egy újságban leírva, hogy "pusáp". Az Elle magazinban konkrétan, amelyik imidzsét tekintve az okos női lap.

Hogytudniillik, pusáp, azaz szivacsbetétes melltartó, angolszász nyelvterületen push-up.

Beütöttem a google-be, és tényleg, használják ezt az írásmódot. Basszus, ne már. Nem volt elég a grépfrút meg a nejlon?

Ismeretségi hálózatok, több szempontból is

2008.04.25. 17:32 - címkék: - 4 komment

Férjem megboldogult nagyapja állítólag egyetlen, ám nagyon fontos tanáccsal látta el ifjú unokáit. A tanács a következőképpen hangzik: "Arra ügyelj, fiam, hogy a három P meglegyen. Pénz, Pina, Protekció." Ez annyira örökérvényű, hogy valójában nem tudok vele vitatkozni.

Megtudtam ugyanis egy véletlen folytán, hogy Barabási Albert-László csütörtökön (tegnap) az Ybl-klubban ad elő válogatott közönségének, mi másról, mint a hálózatokról. A hálózatoknak és Barabási-nak azóta vagyok elkötelezett rajongója, amióta Ebsik sok évvel ezelőtt kölcsönadta ezt a könyvet (katt szépen a linkre, addig ne is olvassunk tovább, mert ez egy nagyon jó könyv!), örök hála. A könyv évek óta gyakorlatilag beszerezhetetlen, azonban végre valakinek eszébe jutott a Helikonnál, hogy esetleg ki kéne adni újra. Igen, a Behálózva ismét kapható a könyvesboltokban, új, átdolgozott kiadás, azaz ugyanaz, mint a régi, csak van benne plusz egy fejezet, amit az előző kiadás során valamiért nem fordítottak le, most meg igen. Szaladjunk megvenni, sőt, a szerzővel is lehet találkozni vasárnap a könyvbemutatón.

De a lényegre térek, szerteágazó ismeretségi hálómnak (közismertebb nevén protekciómnak) köszönhetően egy újságíró bevisz engem a zárt körű előadásra, és Barabási dedikálja nekem a könyvet. Az Ybl-klub láttán egyébként sokáig nem térek magamhoz, csütörtök este, márvány lépcsők és oszlopok, körülbelül húszfős hallgatóság, mindenki öltönyben, az előadás után fogadás, pástétomokkal, menő borokkal. Valójában nem is a körítésen csodálkozom, elegáns környezet és luxuskaja egy csomó kongresszuson előfordul, hanem, hogy a hely és a szituáció minden porcikájából süt a zártkörűség. Nem tudom legyőzni magamban azt a nyomasztó érzést, hogy ennek a klubnak én soha az életben nem lehetnék a tagja, illetve hogy ha itt klubtag akarsz lenni, először is rendelkezned kell egy megfelelő bankszámlával, azután vért vesznek, és megnézik, bekékül-e. Persze, könnyen lehet, hogy részemről ez csupán a kisvárosi proletárlány rosszindulatú prekoncepciója. Furán éreztem magam, na.

De mindegy is, a lényeg, hogy a Barabási iszonyú jó előadást tart a hálózatokról, laza, jó fej és érthető, valamint lenyűgöző végeredménnyel keveri az amerikai és a székely nyelvet. Erdélyben nőtt fel ugyanis, aztán pár év Magyarország után az USÁ-ba költözött, ennek megfelelően klasszikus székely e-betűket mond, és klasszikus amerikai r-eket. Ezenfelül minden második mondata után beilleszti az "igaz-e" kifejezést, de tökéletesen hangsúlytalanul, nyilvánvaló, hogy az angol "isn't it" helyett használja. "A hálózat tehát leírható egy hatványfüggvénnyel, igaz-e, azaz ismét egy skálafüggetlen hálózatra bukkantunk, igaz-e" és így tovább. És szerintem sajnos ritkák, de nagy tiszteletet érdemelnek az olyan kutatók, akik hiába mesterei egy adott területnek, mégis képesek laikusok számára érthető nyelven beszélni a tudományukról. Barabási nem csak érthető, de az is látszik, hogy lelkes és elkötelezett a téma iránt, és remekül ragasztja át másokra is a lelkesedést, a kislétszámú közönség meglepő hosszúságú tapsvihart produkál a végén. Nem sok olyat mond egyébként, ami ne lett volna benne a könyvében vagy a Nature-cikkeiben, de nagyon örülök, hogy meghallgathattam élőben és dedikált könyvem van tőle.

Veleszületett Rajongó vagyok, tudom. Ez egy képesség.

Most pedig további olvasnivaló:
Hálózatokról szóló cikk az agent portálon
2003-as interjú Barabásival
Barabási honlapja (angolul)

How I met...

2008.04.23. 18:29 - címkék: - 18 komment

Hajnali fél négy, közepesen lerobbant pesti bérház. A lépcsőházban ülök, kissé még ittasan, kissé másnaposan, és hallgatom, ahogy a lakásában hangosan hány az egyik szomszéd. Mindjárt felmegyek és összepakolok két és fél óra múlva esedékes londoni utamra, csak előbb még elszívok egy cigit. A lakásban meg nem gyújtok rá.

Ülök a lépcsőn nejlonharisnyában, pontosan négy évvel ezelőtt, dohányzom.

Az volt, hogy előkerült ez a fiú, akivel kisgyermekkorunkban együtt jártunk hittanra, mensa-tag, ponyva-fantasy-t olvas, és amikor megérkezem, a kabátja alá rejti, sok filmet néz és nem beszél a moziban, meredek szóvicceket gyárt, rendületlenül(?) fogyókúrázik, és rendelkezik azzal a lenyűgöző képességgel, hogy nem beszél sokat, ellenben rogersi stílusban hallgatja a történeteimet. Azt állítja, nem akar komoly párkapcsolatot, persze, a vak is látja az utca túloldaláról, hogy azt akar. Amikor séta közben nem tudunk megegyezni, hogy most hideg van-e vagy sem, akkor felhívja a különleges tudakozót, éjfél körül, és megkérdezi, hány fok van az Operánál.

Én nem akarok komoly párkapcsolatot egyáltalán. Szó sincs ilyesmiről, csupán néha elmegyünk moziba, meg kocsmákban dumálunk záróráig.

Szóban forgó este, beülünk a Balettcipőbe kajálni, egy ismert bloggerceleb lány, valamint én meg a srác. Hoz mindkettőnknek rózsát, fehéret. Később a Szódában iszunk, Föld napja, CM, ennek megfelelően tele biciklisfutárokkal a hely, Sinya itat velünk vagy hat unikumot fejenként. Rendelek magamnak taxit reggelre (ti. a reptérre). Hazakísér, rájövök, hogy a kocsmában hagytam a rózsát, milyen égő. Ragaszkodom hozzá, hogy visszamenjünk a rózsáért, visszamegyünk, hazakísér megint. Ezalatt a miheztartás végett azért elmagyarázom neki, hogy ő komoly kapcsolatot akar, én meg nem, és ez nem vezetne jóra, ellenben nehéz manapság jófej embereket találni, aki nem dumál a moziban és szeret engem hallgatni, úgyhogy legjobb lenne, ha barátok lennénk ezentúl.

Hazaérünk, valami miatt csókolózunk a kapualjban, később bemegyek, leülök a lépcsőre, rágyújtok, hogy most ezt így hogy.

Később felmegyek, alszom két órát, elrepülök Londonba húgomhoz. Mint minden valamirevaló szerelmi történetben, később kirúgom, majd összejövünk újra, még később feleségül vesz.

Can I get a minute of not being nervous

2008.04.23. 16:54 - címkék: - 4 komment

Azt álmodtam ma, hogy le kellett mennem biciklivel a Lánzséri úton vagy mi a neve. Sopronban van, egy kis köz, ami egy méter széles sincs, göröngyös út, kicsit kanyarog és iszonyú meredeken lejt. Na persze, az álmomban sokkal meredekebben lejtett, mint a Valóságban valaha is tette. Végülis rádumáltam a többieket, hogy azon a biciklin nem is fog a fék, így végül egy kisbusszal kellett lemennem, én vezettem, a családom különféle tagjai pedig a buszban utaztak. 

Milyen gyönyörű analitikus esetismertetés lenne ez, felnőtté válásról, felelősségvállalásról, kontrollvesztéstől való félelemről, meg arról, hogy a családunkat életünk végéig magunkkal hurcoljuk, és még sorolhatnám. 

Facebook oldaldoboz

Olvasok is

Írj nekem levelet

Köszönöm

Extra köszönet

A designt a Yummie médiaügynökség szállította


süti beállítások módosítása