Férjem megboldogult nagyapja állítólag egyetlen, ám nagyon fontos tanáccsal látta el ifjú unokáit. A tanács a következőképpen hangzik: "Arra ügyelj, fiam, hogy a három P meglegyen. Pénz, Pina, Protekció." Ez annyira örökérvényű, hogy valójában nem tudok vele vitatkozni.
Megtudtam ugyanis egy véletlen folytán, hogy Barabási Albert-László csütörtökön (tegnap) az Ybl-klubban ad elő válogatott közönségének, mi másról, mint a hálózatokról. A hálózatoknak és Barabási-nak azóta vagyok elkötelezett rajongója, amióta Ebsik sok évvel ezelőtt kölcsönadta ezt a könyvet (katt szépen a linkre, addig ne is olvassunk tovább, mert ez egy nagyon jó könyv!), örök hála. A könyv évek óta gyakorlatilag beszerezhetetlen, azonban végre valakinek eszébe jutott a Helikonnál, hogy esetleg ki kéne adni újra. Igen, a Behálózva ismét kapható a könyvesboltokban, új, átdolgozott kiadás, azaz ugyanaz, mint a régi, csak van benne plusz egy fejezet, amit az előző kiadás során valamiért nem fordítottak le, most meg igen. Szaladjunk megvenni, sőt, a szerzővel is lehet találkozni vasárnap a könyvbemutatón.
De a lényegre térek, szerteágazó ismeretségi hálómnak (közismertebb nevén protekciómnak) köszönhetően egy újságíró bevisz engem a zárt körű előadásra, és Barabási dedikálja nekem a könyvet. Az Ybl-klub láttán egyébként sokáig nem térek magamhoz, csütörtök este, márvány lépcsők és oszlopok, körülbelül húszfős hallgatóság, mindenki öltönyben, az előadás után fogadás, pástétomokkal, menő borokkal. Valójában nem is a körítésen csodálkozom, elegáns környezet és luxuskaja egy csomó kongresszuson előfordul, hanem, hogy a hely és a szituáció minden porcikájából süt a zártkörűség. Nem tudom legyőzni magamban azt a nyomasztó érzést, hogy ennek a klubnak én soha az életben nem lehetnék a tagja, illetve hogy ha itt klubtag akarsz lenni, először is rendelkezned kell egy megfelelő bankszámlával, azután vért vesznek, és megnézik, bekékül-e. Persze, könnyen lehet, hogy részemről ez csupán a kisvárosi proletárlány rosszindulatú prekoncepciója. Furán éreztem magam, na.
De mindegy is, a lényeg, hogy a Barabási iszonyú jó előadást tart a hálózatokról, laza, jó fej és érthető, valamint lenyűgöző végeredménnyel keveri az amerikai és a székely nyelvet. Erdélyben nőtt fel ugyanis, aztán pár év Magyarország után az USÁ-ba költözött, ennek megfelelően klasszikus székely e-betűket mond, és klasszikus amerikai r-eket. Ezenfelül minden második mondata után beilleszti az "igaz-e" kifejezést, de tökéletesen hangsúlytalanul, nyilvánvaló, hogy az angol "isn't it" helyett használja. "A hálózat tehát leírható egy hatványfüggvénnyel, igaz-e, azaz ismét egy skálafüggetlen hálózatra bukkantunk, igaz-e" és így tovább. És szerintem sajnos ritkák, de nagy tiszteletet érdemelnek az olyan kutatók, akik hiába mesterei egy adott területnek, mégis képesek laikusok számára érthető nyelven beszélni a tudományukról. Barabási nem csak érthető, de az is látszik, hogy lelkes és elkötelezett a téma iránt, és remekül ragasztja át másokra is a lelkesedést, a kislétszámú közönség meglepő hosszúságú tapsvihart produkál a végén. Nem sok olyat mond egyébként, ami ne lett volna benne a könyvében vagy a Nature-cikkeiben, de nagyon örülök, hogy meghallgathattam élőben és dedikált könyvem van tőle.
Veleszületett Rajongó vagyok, tudom. Ez egy képesség.
Most pedig további olvasnivaló:
Hálózatokról szóló cikk az agent portálon
2003-as interjú Barabásival
Barabási honlapja (angolul)