Lepke, adósságlevél, térdszalag

2008.04.18. 22:51 - címkék: - 9 komment

Kicsit szürreális volt ez a nap, mindjárt reggel a gyaloglással, plusz egy öltönyös férfi ment előttem a Margit-hídon, akinél semmilyen táska vagy ilyesmi nem volt, csupán egy darab Magyar Nemzet. Negyed hétkor reggel.

Délután már tömegközlekedést vettem igénybe, klassz, hogy járt néhány hatos villamos, a kombínón monjduk kicsit idegesítő volt, amikor a lágy női hang bemondta, hogy "az Oktogon következik, átszállhatnak a kisföldalattira", amikor dehogy szállhatsz át. Egyébként rengetegen voltak a villamoson, pont, mint egy átlagos délutánon, az egyik utas szerint "szűken vagyunk, mint egy marék lepke". És majdnem utaztam 73-as busszal is, de azt nem volt türelmem megvárni, és amikor a Blahán szónokoló hittérítő ahhoz a részhez ért, hogy "Bűneinkkel adósok vagyunk az Úrnak, Jézus keresztrefeszítése erről az adósságról szól. Úgy tűzték fel a keresztre, mint egy adósságlevelet!" - akkor inkább menekülőre fogtam.

Szépen kinéztem az est.hu-ról, hogy hol játsszák ma a Kis Vukot, és odamentem a Westendbe 18.15-re, ahol irtózatos embertömeg volt, már a mozihoz vezető mozgólépcsőre sem fértem fel, kénytelen voltam a gyalogos lépcsőt használni. Majd közölték, hogy 18.00-tól mozifanatikusok éjszakája van, csak azokat a filmeket vetítik, és elnézésemet kérik, amiért az összes lehetséges műsorfüzetben rosszul jelent meg a pénteki programjuk (azaz, mintha pénteken is lennének a szokásos filmek). Rövid anyázást követően azonban úgy döntöttem, hogy nem adom fel, és átmentem az Aréna Plázába, ahol kb húsz ember lézengett összesen, klassz az a mozi, a diákigazolványt vonalkódleolvasóval olvassák le, a jegyszedő csaj pedig pofán röhögött, amikor meglátta a jegyemen szereplő filmcímet.

A film az persze borzalmas, annyira kiborított, hogy taxival jöttem haza, a taxis pedig elmesélte, hogy neki kétszer műtötték a térdét, tuti, hogy csak a szadisták mennek sebésznek, ott vágnak meg vésnek meg faragnak, egyébként videóra is felvetette a térdszalag-műtétjét, úgyhogy amikor riogatni akarja a családot, csak levetíti nekik a véres trancsírt.

Hát ilyenek.

Kaland, izgalom, könyvborítók

2008.04.16. 10:05 - címkék: - 17 komment

(Tegnap a presszóban, bloggerekkel)
- Ebből milyen jó film lenne. Hogy a híres professzor fia valójában kettős életet él, titkon blogger, de persze, ennek nem szabad kitudódnia.
- Nem is kettős életet él, csak havonta egyszer, telihold környékén, néhány napra bloggerré változik.
- És ő maga sem tud róla! Nem érti, miért esik ki az életéből rendszeresen néhány nap, és miért ébred fáradtan és összetörten a billentyűzetre borulva. És legyen a címe Bitter Moon.
- Csakhogy egyszer véletlenül rákeres valamire a neten, és rátalál a saját blogjára. Persze, nem tudja, hogy az övé, de tetszik neki, és elkezdi olvasni.
- És van benne egy csomó egyezés meg utalás, persze, csak apróságok, de olyanok, amik csak rá jellemzőek. És egy ilyentől még nem fogna gyanút, de sok után már kezd ijesztővé válni.
- És akkor elkezd nyomozni a titokzatos blogger után, akivel annyi minden közös bennük.
- És a cselekmény csúcspontján ráébred, hogy a titokzatos blogger tulajdonképpen - ő maga.
- Éjszaka legyen, és vihar, odakint villámlás, mennydörgés, és a szerencsétlen fiú szemébe lógó hajjal, zaklatottan gépel. Beír valamit a google-be (de ehhez percekig géppuskaszerűen gépelnie kell, mert úgy az igazi) a saját gépén, amit csak ő használ egyedül, és akkor véletlenül legördül a search history. És a villámlás fényénél olyan keresőszavak válnak láthatóvá, amikkel ő sosem foglalkozott, a titokzatos blogger azonban igen... És akkor egyszerre csak összeáll a kép...

Ezenkívül ráébredtem, hogy mégiscsak meg kell írnom a mentős környezetben játszódó szingliregényemet, mivel rájöttem, milyen borítót akarok rá, és azt valamire rá kell tenni. Persze, felmerült, hogy mi van, ha nem tudom meggyőzni a kiadót, hogy a nyolcvanas évek magyar detektívponyváját idéző retró borító milyen klassz ötlet, de Noiz meggyőzött, hogy akkor majd letölthető alternatív borítókat készítek, ez némi vitára adott okot ugyan, mivel szerintem kell egy rámontírozott szirénázó mentőautó, Agnus szerint azonban mindenképpen legyen rajta lagúna, a többiek pedig nyugatnémet magazinból lopott, szexi, fityulás nővérkét és géppisztolyt emlegettek (amelynek persze egyáltalán nem kell, hogy bármi köze legyen a történethez). Végül megegyeztünk, hogy készítek három-négyféle borítót és akkor mindenki letöltheti a neki tetszőt.

Valóban a Halkirálynőt olvasom amúgy, és megrázó felismerésekre teszek szert, de erről majd máskor. 

Facebook oldaldoboz

Olvasok is

Írj nekem levelet

Köszönöm

Extra köszönet

A designt a Yummie médiaügynökség szállította


süti beállítások módosítása