(Tegnap a presszóban, bloggerekkel)
- Ebből milyen jó film lenne. Hogy a híres professzor fia valójában kettős életet él, titkon blogger, de persze, ennek nem szabad kitudódnia.
- Nem is kettős életet él, csak havonta egyszer, telihold környékén, néhány napra bloggerré változik.
- És ő maga sem tud róla! Nem érti, miért esik ki az életéből rendszeresen néhány nap, és miért ébred fáradtan és összetörten a billentyűzetre borulva. És legyen a címe Bitter Moon.
- Csakhogy egyszer véletlenül rákeres valamire a neten, és rátalál a saját blogjára. Persze, nem tudja, hogy az övé, de tetszik neki, és elkezdi olvasni.
- És van benne egy csomó egyezés meg utalás, persze, csak apróságok, de olyanok, amik csak rá jellemzőek. És egy ilyentől még nem fogna gyanút, de sok után már kezd ijesztővé válni.
- És akkor elkezd nyomozni a titokzatos blogger után, akivel annyi minden közös bennük.
- És a cselekmény csúcspontján ráébred, hogy a titokzatos blogger tulajdonképpen - ő maga.
- Éjszaka legyen, és vihar, odakint villámlás, mennydörgés, és a szerencsétlen fiú szemébe lógó hajjal, zaklatottan gépel. Beír valamit a google-be (de ehhez percekig géppuskaszerűen gépelnie kell, mert úgy az igazi) a saját gépén, amit csak ő használ egyedül, és akkor véletlenül legördül a search history. És a villámlás fényénél olyan keresőszavak válnak láthatóvá, amikkel ő sosem foglalkozott, a titokzatos blogger azonban igen... És akkor egyszerre csak összeáll a kép...
Ezenkívül ráébredtem, hogy mégiscsak meg kell írnom a mentős környezetben játszódó szingliregényemet, mivel rájöttem, milyen borítót akarok rá, és azt valamire rá kell tenni. Persze, felmerült, hogy mi van, ha nem tudom meggyőzni a kiadót, hogy a nyolcvanas évek magyar detektívponyváját idéző retró borító milyen klassz ötlet, de Noiz meggyőzött, hogy akkor majd letölthető alternatív borítókat készítek, ez némi vitára adott okot ugyan, mivel szerintem kell egy rámontírozott szirénázó mentőautó, Agnus szerint azonban mindenképpen legyen rajta lagúna, a többiek pedig nyugatnémet magazinból lopott, szexi, fityulás nővérkét és géppisztolyt emlegettek (amelynek persze egyáltalán nem kell, hogy bármi köze legyen a történethez). Végül megegyeztünk, hogy készítek három-négyféle borítót és akkor mindenki letöltheti a neki tetszőt.
Valóban a Halkirálynőt olvasom amúgy, és megrázó felismerésekre teszek szert, de erről majd máskor.