Zen-macska

2007.12.28. 16:13 - címkék: - 8 komment

 

 

A tudatosság magasabb szintjére emelkedett állatot sógorom vidéki birtokán sikerült lencsevégre kapni.

Nehéz manapság

2007.12.28. 15:29 - címkék: - 5 komment

Szabin vagyok egyébként, ami abból áll, hogy az új yummie mixet, meg az L.-től szülinapomra kapott cédét hallgatom felváltva, és próbálom rávenni magam a takarításra. Holnap ugyanis nálunk alszik művelt anyósom, valamiféle komolyzenei koncertre jön fel Pestre, a legutóbbi ilyen alkalommal kb. három napig takarítottunk és nem is szólt semmit, csak ittléte során szó nélkül lemosta a kukát.

Ugye értjük, hol van ebben a megalázó momentum. Pedig csak jót akart. Ma már odáig jutottam, hogy átmentem az intersparba vízkőoldóért (és akkor már gyorsan Dexter-könyvre meg Weeds-dvd-re költöttem a karácsonyra kapott könyvutalványokat). Bár lehet, hogy inkább egyáltalán nem fogok takarítani, hanem amikor bejön, körbemutogatom neki a koszos részeket, és nyafogva elpanaszolom, hogy hányszor megmondtam már a bejárónőnek, hogy a mikró alatt is le kell törölni, dehát hiába, egyszerűen mintha a falnak beszélnék, tudod, Katikám, annyira nehéz manapság rendes cselédet kapni.

Egyébként, ha még nem mondtam volna, a Weeds-nek is remek a zenéje, itt van mindjárt ez a kis Jenny Owen Youngs-szám.



Love grows in me like a tumor,
parasites bent on devouring its host.
I'm developing my sense of humor,
till I can laugh at my heart between your teeth,
till I can laugh at my face beneath your feet.

Skillet on the stove is such a temptation,
maybe I'll be the lucky one that doesnt get burned.
What the fuck was I thinking?

Több dolgok vannak földön s égen

2007.12.28. 10:39 - címkék: - komment

Ezekkel a kifejezésekkel találtak a szájtodra.

több dolgok vannak földön egen

 

 
mivel mossam a hajam, hogy ne legyen sárga    
szolid mukormok    
egyszerü süteményreceptek, amiket nem kell sütni    
szemfesték használtan eladó    


Az internetnél csak a fogyókúrám hiányzott jobban.

Egész elviselhető volt egyébként a karácsony így, hogy 24-én kettesben voltunk, 25-én ügyeltem, 26 délelőtt indultunk haza Sopronba, így 26-a délután kettő előtt gyakorlatilag nem is találkoztam semmifajta családdal. Kaptam mindenfélét, rengeteg csokoládét főleg, meg pénzt amiből majd befizetem a csekkeket. És voltam tinédzserkorom klasszikus cukrászdájában tinédzserkori klasszikus barátnőimmel rumpuncsozni, ami jó volt.

De nem erről akartam mesélni, hanem, hogy visszafele a vonaton összefutottam egy volt osztálytársammal, nevezzük Tamásnak, akivel régebben nagy barátságban voltunk, illetve... hát ilyesmi. Nem tudom, hogy nevezik az emberi kapcsolatoknak azt a formáját, amikor a fiúnak tetszik a lány, a lány kedveli a fiút, de nem akar járni vele és ezt meg is mondja, így úgynevezett barátok lesznek, vagyis eljárnak ide-oda, moziba, inni egy darabig, amíg a fiú rá nem jön, hogy tulajdonképpen neki esze ágában sem volt "barátok" lenni, és így már igazából nem is érdekli ez a lány. Én a barátság szó alatt valami mást értek azért. És egyébként a fenti felállásból számtalan próbálkozásom közül egyetlen egy alkalommal/emberrel sikerült valóban klasszikus értelemben vett barátságba torkollani, de az nem Tamás volt és ez egy másik történet. Szóval, jó, nevezzük így, barátkoztam Tamással egy ideig, aztán már ritkábban, de úgy félévente elővettük egymást és megvitattuk az Élet Nagy Kérdéseit, miközben belőle egyre durvábban bölcsész lett, és emlékszem, hogy egy vele történő beszélgetés során ébredtem rá mintegy megvilágosodásképpen a bölcsészettudomány hiábavalóságára, konkrétan amikor egy alkalommal büszkén mesélte, milyen jó visszhangot kapott az a kritikája, amit arról a kritikáról írt, amit YX írt Z esszéjéről. De nézzük el nekem a megdöbbenést, én egészen addig azt hittem, az írók regényt írnak meg verset. Mindent összevetve végülis emlékszem egy beszélgetésre, ahol kiderült, hogy Tamás inkább afféle kockásinges-kordnadrágos irodalmárként világtól elvonulva Írni szeretne, mivel valódi Íróember nem keveredik a társadalomba, hanem fennkölten inkább kivonul abból, valamint a füvet nem ártana legalizálni, rólam pedig kiderült, hogy kifejezetten a fennálló társadalmi rend elkötelezett híve vagyok, azaz szívesen dolgozom egy kórházban nyolctól négyig, sőt nem vetem meg a házasság intézményét sem, és egyéb területeken is rémisztően kispolgári óhajtok maradni, és akkor el is döntöttük, hogy ennyire ellenkező világnézeteken nincs mit vitatkozni, és nem is találkoztunk többet évekig. Erre tegnap, rám köszön valaki a vonaton, tízcentis felálló szőke hajjal, neonzöld pólóban, az MCHammer által divatba hozott térdig-lecsúszott benyomást keltő gatyában, valamint strasszokkal kirakott övvel, amelynek csatján egy fényreklám fut, leül mellém és hipnózisról meg a hip-hopban gyökerező új underground szubkultúrákról kezd beszélni. Mármint félreértés ne essék, örültem neki meg minden, dehát az isten se érti ezeket a bölcsészeket.

Dear Buddha, please bring me a pony and a plastic rocket

2007.12.25. 18:53 - címkék: - 6 komment

Valahogy az az érzésem van, hogy véget értek az ünnepek, és most visszatekintőleg kell róluk írnom, biztosan azért, mert ügyelek ma, sajnáljatok. Pedig a java még hátravan, amelynek során majd innen a munkahelyemről kiindulva csináljuk holnap a család-turnét bejglivel, ezoterikával, házi készítésű tojáslikőrrel.

Szóval klassz volt, 23-án a férjem ügyelt én meg unatkoztam, ezért feldíszítettem a fát, megsütöttem a bennem szorult Sacher-tortát (a Sacher-tortát a céges karácsonyra akartam sütni, meg is vettem a hozzávalókat, aztán végül nem volt időm, így kollégáim kénytelenek voltak a közértben vásárolt kuglóffal beérni, de onnantól kezdve nem hagyott nyugodni a dolog, nekem meg kellett sütnöm azt a Sacher-tortát.) És megnéztem a Serenity című filmet, talán harmadszor, milyen jó még mindig az a film basszus, és mennyire kegyetlen, én nem szoktam bőgni filmeken, de ezen azért majdnem. Nem akarok félrevezető lenni, a Serenity, gondolom, amúgy egy közepes film lehet, ha az ember nem rajongó és/vagy nem látta a megelőző Firefly-részeket, de persze fogalmam sincs, úgysem tudom objektíven megítélni, én imádom.

Mi is volt még, voltunk tegnap sétálni dérlepte erdőben, egyedül jöttünk le a hegyről egy teljesen üres busszal (plusz sofőr), aztán sütöttem ilyen halat, tényleg iszonyú magasra csapnak fel a lángok, komolyan megijedtem, de nem gyulladt fel semmi. És ettünk Haagen Dazs és Ben&Jerry fagyikat, lehet, hogy ebből hagyományt teremtek, hogy nálunk szenteste a furcsa lazacokon kívül luxusjégkrém legyen a mindenkori menü. És kaptam fotóalbumot és dvd-ket és válogatásdvd-t: ezt egyszer a Tandemban találtuk ki, hogy az illető kedvenc sorozatepizódjaiból készült válogatásdvd, és ilyet kaptam a férjemtől, tök jól eltalálta, melyikek a kedvenc részeim. És L. ajánlására megnéztük a Man from Earth c. filmet, ami remek film (ezúttal ez az objektív ítéletem): olyan, mint egy kamaradarab, egy professzorokból álló baráti társaság egy faházban beszélget, egyikőjük, John búcsúbulijának keretében. Johnról aztán kiderül (vagy azt állítja), hogy ő valamiért nem öregszik, ennek megfelelően már az őskorban is élt, és azóta évezredeken keresztül, csomó mindenre emlékszik, a többiek persze nem hiszik el, meg valójában a néző sem lehet benne teljesen biztos, hogy nem blöfföl vagy ez nem a jól felépített téveszmerendszere. Szóval erről vitatkoznak sokáig, remek párbeszédek, csodás karakterek, klassz színészek, és időnként akkora szövegek, hogy csuda. A befejezésben persze van egy momentum, ami iszonyúan nem tetszik és kár volt beletenni szerintem, de valahol meg tudom érteni, hogy az amerikai közönségnek ez kellett bele, túl európai volt a film anélkül. Ettől eltekintve kötelező. Ja, meg megtaláltam L. blogját is.

Facebook oldaldoboz

Olvasok is

Írj nekem levelet

Köszönöm

Extra köszönet

A designt a Yummie médiaügynökség szállította


süti beállítások módosítása