Ezekkel a kifejezésekkel találtak a szájtodra.több dolgok vannak földön egen |
|
|
| mivel mossam a hajam, hogy ne legyen sárga | ||
| szolid mukormok | ||
| egyszerü süteményreceptek, amiket nem kell sütni | ||
| szemfesték használtan eladó |
Az internetnél csak a fogyókúrám hiányzott jobban.
Egész elviselhető volt egyébként a karácsony így, hogy 24-én kettesben voltunk, 25-én ügyeltem, 26 délelőtt indultunk haza Sopronba, így 26-a délután kettő előtt gyakorlatilag nem is találkoztam semmifajta családdal. Kaptam mindenfélét, rengeteg csokoládét főleg, meg pénzt amiből majd befizetem a csekkeket. És voltam tinédzserkorom klasszikus cukrászdájában tinédzserkori klasszikus barátnőimmel rumpuncsozni, ami jó volt.
De nem erről akartam mesélni, hanem, hogy visszafele a vonaton összefutottam egy volt osztálytársammal, nevezzük Tamásnak, akivel régebben nagy barátságban voltunk, illetve... hát ilyesmi. Nem tudom, hogy nevezik az emberi kapcsolatoknak azt a formáját, amikor a fiúnak tetszik a lány, a lány kedveli a fiút, de nem akar járni vele és ezt meg is mondja, így úgynevezett barátok lesznek, vagyis eljárnak ide-oda, moziba, inni egy darabig, amíg a fiú rá nem jön, hogy tulajdonképpen neki esze ágában sem volt "barátok" lenni, és így már igazából nem is érdekli ez a lány. Én a barátság szó alatt valami mást értek azért. És egyébként a fenti felállásból számtalan próbálkozásom közül egyetlen egy alkalommal/emberrel sikerült valóban klasszikus értelemben vett barátságba torkollani, de az nem Tamás volt és ez egy másik történet. Szóval, jó, nevezzük így, barátkoztam Tamással egy ideig, aztán már ritkábban, de úgy félévente elővettük egymást és megvitattuk az Élet Nagy Kérdéseit, miközben belőle egyre durvábban bölcsész lett, és emlékszem, hogy egy vele történő beszélgetés során ébredtem rá mintegy megvilágosodásképpen a bölcsészettudomány hiábavalóságára, konkrétan amikor egy alkalommal büszkén mesélte, milyen jó visszhangot kapott az a kritikája, amit arról a kritikáról írt, amit YX írt Z esszéjéről. De nézzük el nekem a megdöbbenést, én egészen addig azt hittem, az írók regényt írnak meg verset. Mindent összevetve végülis emlékszem egy beszélgetésre, ahol kiderült, hogy Tamás inkább afféle kockásinges-kordnadrágos irodalmárként világtól elvonulva Írni szeretne, mivel valódi Íróember nem keveredik a társadalomba, hanem fennkölten inkább kivonul abból, valamint a füvet nem ártana legalizálni, rólam pedig kiderült, hogy kifejezetten a fennálló társadalmi rend elkötelezett híve vagyok, azaz szívesen dolgozom egy kórházban nyolctól négyig, sőt nem vetem meg a házasság intézményét sem, és egyéb területeken is rémisztően kispolgári óhajtok maradni, és akkor el is döntöttük, hogy ennyire ellenkező világnézeteken nincs mit vitatkozni, és nem is találkoztunk többet évekig. Erre tegnap, rám köszön valaki a vonaton, tízcentis felálló szőke hajjal, neonzöld pólóban, az MCHammer által divatba hozott térdig-lecsúszott benyomást keltő gatyában, valamint strasszokkal kirakott övvel, amelynek csatján egy fényreklám fut, leül mellém és hipnózisról meg a hip-hopban gyökerező új underground szubkultúrákról kezd beszélni. Mármint félreértés ne essék, örültem neki meg minden, dehát az isten se érti ezeket a bölcsészeket.