Valahogy az az érzésem van, hogy véget értek az ünnepek, és most visszatekintőleg kell róluk írnom, biztosan azért, mert ügyelek ma, sajnáljatok. Pedig a java még hátravan, amelynek során majd innen a munkahelyemről kiindulva csináljuk holnap a család-turnét bejglivel, ezoterikával, házi készítésű tojáslikőrrel.
Szóval klassz volt, 23-án a férjem ügyelt én meg unatkoztam, ezért feldíszítettem a fát, megsütöttem a bennem szorult Sacher-tortát (a Sacher-tortát a céges karácsonyra akartam sütni, meg is vettem a hozzávalókat, aztán végül nem volt időm, így kollégáim kénytelenek voltak a közértben vásárolt kuglóffal beérni, de onnantól kezdve nem hagyott nyugodni a dolog, nekem meg kellett sütnöm azt a Sacher-tortát.) És megnéztem a Serenity című filmet, talán harmadszor, milyen jó még mindig az a film basszus, és mennyire kegyetlen, én nem szoktam bőgni filmeken, de ezen azért majdnem. Nem akarok félrevezető lenni, a Serenity, gondolom, amúgy egy közepes film lehet, ha az ember nem rajongó és/vagy nem látta a megelőző Firefly-részeket, de persze fogalmam sincs, úgysem tudom objektíven megítélni, én imádom.
Mi is volt még, voltunk tegnap sétálni dérlepte erdőben, egyedül jöttünk le a hegyről egy teljesen üres busszal (plusz sofőr), aztán sütöttem ilyen halat, tényleg iszonyú magasra csapnak fel a lángok, komolyan megijedtem, de nem gyulladt fel semmi. És ettünk Haagen Dazs és Ben&Jerry fagyikat, lehet, hogy ebből hagyományt teremtek, hogy nálunk szenteste a furcsa lazacokon kívül luxusjégkrém legyen a mindenkori menü. És kaptam fotóalbumot és dvd-ket és válogatásdvd-t: ezt egyszer a Tandemban találtuk ki, hogy az illető kedvenc sorozatepizódjaiból készült válogatásdvd, és ilyet kaptam a férjemtől, tök jól eltalálta, melyikek a kedvenc részeim. És L. ajánlására megnéztük a Man from Earth c. filmet, ami remek film (ezúttal ez az objektív ítéletem): olyan, mint egy kamaradarab, egy professzorokból álló baráti társaság egy faházban beszélget, egyikőjük, John búcsúbulijának keretében. Johnról aztán kiderül (vagy azt állítja), hogy ő valamiért nem öregszik, ennek megfelelően már az őskorban is élt, és azóta évezredeken keresztül, csomó mindenre emlékszik, a többiek persze nem hiszik el, meg valójában a néző sem lehet benne teljesen biztos, hogy nem blöfföl vagy ez nem a jól felépített téveszmerendszere. Szóval erről vitatkoznak sokáig, remek párbeszédek, csodás karakterek, klassz színészek, és időnként akkora szövegek, hogy csuda. A befejezésben persze van egy momentum, ami iszonyúan nem tetszik és kár volt beletenni szerintem, de valahol meg tudom érteni, hogy az amerikai közönségnek ez kellett bele, túl európai volt a film anélkül. Ettől eltekintve kötelező. Ja, meg megtaláltam L. blogját is.