Meg nehany kis szines
- ma reggel a laborban szembejott velem a fiatal Brad Pitt tokeletes hasonmasa. Eskuszom. Meg kb. a Thelma es Louis-idokbol. Wow. (Update-elek is egy keppel a noi olvasok kedveert.)
- ma mar genotipizaltam, mint a gep, es eddig majdnem minden mukodott. Meg egy adagom van a pcr-ban, aztan csa.
- ittletem alatt majdnem vegigertem egyszer a szakvizsga tesztkonyvon is. Komolyan nem tudom, mikor lett belolem workaholic. Rohadt nehez amugy. (Nem, nem megalljt parancsolni a munkamanianak, ahhoz eleg szokott lenni pl. par evad Weeds, hanem a szakvizsgatesztek.)
- e percekben itt az eloterben party van, vidam fiatal kutatok lada sorokkel es tortakkal unneplik, hogy megjelent a cikkuk. Hiaba, ehhez ertenek a hollandok, marmint alkalmat talalni a bulizasra.
- feltetlenul olvassatok xkcd-t, nagyon aranyos kis sorozatuk most ert veget a kalandor hackerlanyrol, itt: 1, 2, 3, 4, 5. Music doesn't need these assholes.
S fejunk folott elropul a nikkel szamovar
Tegnap persze, mint ahogy az varhato volt, jol befrusztralodtam estere, az egyik megrendelt proba mar a teszten sem mukodott, egy masik meg a teszten mukodott, csak a mi mintainkon nem, es egyebkent is rajottem, hogy remenytelen az egesz, nem tudok befejezni annyi mindent, amennyit szerettem volna. Aztan este elvittem a biciklimet eladni, az elso uzletben nem vettek meg, mert mar ocska szegeny, vegul egy masikban 15 eurot ajanlott erte az unszimpatikus kover holland. Nem tehettem mast, odaadtam neki fajo szivvel ennyiert, amitol teljesen depresszios lettem, pedig nem is az en biciklim, hanem Mrs. J-e, csak en bicikliztem rajta az elmult heten, meg az elmult tavasszal narciszok, birkak es patakok menten. Talan nem kellett volna nevet adnom neki.
Szoval kijottem a boltbol immar kifosztottan es magamrahagyottan, es arra gondoltam, lam, az ismeroseim meghalnak, megvaltoznak, vagy kulfoldre koltoznek, masokrol meg azt almodom, hogy meghalnak, a dns-probak nem mukodnek, a nyar elmulik, megoregszunk, szeretett biciklinket pedig fillerekert kell kover holland boltosok kezei kozott hagynunk. Szoval acsorogtam a bolt elott, elsargult leveleket sodort a szel a vizesen csillogo aszfalton, aztan eszembe jutott, hogy van meg a zsebemben egy majdnem teli doboz cigaretta, amit meg az Arcade Fire koncerten vettem. Ragyujtottam, szokatlanul eros volt, nem szoktam Camelt szivni, de csak azt lehetett kapni, meg is szedultem tole egy kisse, aztan elindultam celtalanul, gyalogosan, talalomra az egyik iranyba, and I realized I did want a drink after all.
Aztan inkabb vettem magamnak egy narancssarga pulovert.
Ho, birkak, divat
Pont mult csutortokon, amikor mar muszaj volt valami onjutalmazashoz nyulnom, mielott meg csokit kezdek zabalni, vettem magamnak ajandekba egy ilyen piros Moleskine-t. Trendi-e vagyok.
Ma reggel pedig befagyott pocsolyak es zuzmaras fu es borkok mellett bicikliztem, valamint megfigyeltem, hogy a kulso homerseklet csokkenese a birkak terbeli elrendezodesere is befolyassal bir, eddig ugyanis korulbelul egyenletesen oszoltak meg a rendelkezesukre allo par szaz negyzetmeteres reten, ma reggel viszont a ret nagy reszet uresen hagyva, kis csoportokba koncentralodtak. Gondolom, igy kevesbe faznak. De vajon mi lesz veluk telen? Beterelik oket a teli szallasukra, vagy csendben belepi oket a ho? Vagy itt sohasem esik a ho? Ezt mar nem tolem fogjuk megtudni.
Meg egy kis genetika
Teljesen egyedul genotipizaltam ma, mivel Johnny tegnap hazarepult, es rem buszke vagyok magamra meg tok izgalmas. Mult hetfon voltam eloszor genetika laborban, most meg iszonyu draga cuccokkal es gepekkel dolgozom egyedul. (Nyugalom, Erik azert altalaban valahol a kornyeken van, tobbnyire szolhatok neki, hogy "figyi, itt most mert villog az a piros gomb?". Most viszont kizavartak a laborbol, mert takaritobrigad jott waxolni, ugyhogy hazamegyek.
(Meg mindig a tegnapi koncert van a fejemben, annyira klassz volt.)
"Almomban ez a lepke voltam, es most egy kicsit zavarban vagyok"
Meg az is volt (most eppen sikerult ravenni Eriket, hogy a pipettazo-robottal vegeztesse el a munkam egy reszet, jelenleg ez tortenik, a maradek probaink meg persze meg nem erkeztek meg, ugyhogy raerek blogot irni), szoval elmeselem, mit almodtam valamelyik nap. Mondjuk, egy csomoszor almodtam a munkahelyemmel, meg kulonbozo kollegaimmal, szerintem azert, mert Johnnyval pipettazas kozben, majd Nikevel kocsmakban rengeteget beszeltunk a korhazunkrol, ugy tunik, toxikus dozisban. Szoval tegnap azt almodtam, hogy a Kollegam meghalt valami hirtelen szivhalallal, nagyon-nagyon realis es eletszeru alom volt, mindannyian meg voltunk dobbenve es nem fert a fejunkbe a sors igazsagtalansaga, hogy egy ilyen igeretes fiatalembert vesz el elete viragjaban. Par nap telt el az alomban, amelynek soran en azon gondolkodtam, ez borzaszto, barcsak tehetnek valamit, es rajottem, hogy semmit sem tehetek, az egyetlen megoldas az lenne, ha felebrednek es kiderulne, hogy ezt az egeszet csak almodom, dehat ez nyilvan lehetetlen, a Valosag az Valosag, barmennyire is nem tetszik. Voltunk a temetesen is, olyan emberek voltak meg ott, akik feltehetoen a valosagban is ott lennenek, Nike, Nike apukaja, Kollegam anyukaja es Szoszi baratnoje. Szomoru esemeny volt es nagyon valosagos.
Aztan persze csorgott az ora es ezaltal a parhuzamos dimenziobol visszakerultem a sajatunkba, megmentve ezzel Kollegam eletet. Vagy valami ilyesmi.
The curse is never broken
Szoval kedd este, szitalo kod, az ember (en) legszivesebben otthon maradna egy bogre kakaoval es egy adag szakvizsgateszttel. De nem. Es amugy is csak 25 percre lakom a helyszintol.
Az elozenekar sem rossz egyebkent, bizonyos Wild light nevuek, kicsit szokvanyos egyen-indierock, dehat elozenekar, az ember definicio szerint csak arra var, hogy eltakarodjanak vegre, kulonosen, hogy mogottuk mar ott van bekeszitve az Arcade Fire orgonaja es nagybogoje. Az utanuk kovetkezo szunetben meg behordanak par ustdobot, nyenyeret, (nyenyerenek hivjak azt a hangszert? szerintem igen), mandolint, tangoharmonikat, meg egyeb, altalam ismeretlen cuccokat.
Ugy kezdodik, hogy a hat kis kor alaku kivetito egyiken egy predikatort latunk magabol kikelve predikalni, aztan egy masik kivetiton egy masikat, mig vegul az osszesen kulonbozo ujkori profetak kiabalnak egymas szavaba vagva, es akkor a zenekar belekezd a Black mirrorba, olyan a hangositas, hogy az ember a basszust konkretan a mellkasaban erzi. A kivetitok mar a zenekar tagjait mutatjak, de termeszetesen nem szokvanyosan, hanem fekete-feher, szemcsesen elmosodott kepeken.
Kicsit felek, hogy majd nem fogjak jatszani a kedvenc szamaimat, ez ugyanis a Neon Bible Tour, en pedig sokkal jobban szeretem az elozo lemezuket, a Funeralt (de most komolyan, sokkal jobb), de nem kell aggodnom, majdnem az egesz albumot lejatsszak, talan 1 szam kivetelevel, es a Neon Bible-rol is a jobbakat. Hozzajuk meltoan latvanyos, profi, eroteljes, es imadnivaloan hatasvadasz koncert, Regine-ben vitan felul ezer ordog lakik, nagyon hatasos, ahogy a szaznegyven centijevel, konyekig ero voros szatenkesztyuben tangoharmonikazik es kozben az enekhangjaval is dominalja az eloadast. William pedig az elso perctol kezdve olyan musort vag le, amelyekhez hasonlo orjongest manapsag mar leginkabb csak hatvanas evekbeli koncertvideokon latni, egy rudra akasztott bukosisakon dobol, a hatan porogve gitarozik, vagy eszeveszettul tancol, szorgos roadok rohangalnak be felallitgatni a ledolt mikrofonallvanyokat. William es Regine is jatszik egyebkent csomo hangszeren, nagyon hatasos, ahogy kb minden szamnal masik hangszer mogott latjuk oket. Wim "csak" gitarozik es enekel, de megis, az ember csak ra figyel altalaban, frontember.
Tobbnyire sok es kulonleges hangszer szerepel, lenyugozo, hangos, eroteljes es magaval ragado, de tudnak olyat is, amikor a Backseat utolso reszeben csak egyetlen egy hegeduhurt penget valaki, majd egyetlen egy nagybogo-hurt, es akkor az egesz teremben akkora a csend, hogy a legy zummogeset is lehetne hallani, a par ezer ember lelegzetvisszafojtva hallgat.
Masfel ora utan befejezik, aztan meg visszajonnek ket szammal, akkor mar kicsit faradtnak tunnek. Utanuk valami DJ kovetkezik afterpartyval, de az engem mar nem erdekel, ugyesen ellenallok a kisertesnek, hogy polokat, cedeket, limited edition turneplakatokat es effeleket vasaroljak, hazafele a vonaton elolvasom a kezembe nyomott szorolaprol Haiti tortenelmet, valamint, hogy a koncertjegyembol 1 euroval tamogattam az egeszsegugyuket, es ejfelre mar agyban vagyok.
Esetleg Magyarorszagon is epithetnenk ilyeneket, mint a Heineken Music Hall, es meghivhatnank jobb zenekarokat idorol idore.
Genek, macskak, inzulinkoma
Ma reggelre pedig meglepetesszeruen megerkeztek a megrendelt probaink, just in time, legalabbis nehany kozuluk (de a tobbi is itt van mar valahol az epuletben allitolag). Ugyhogy olyan genek polimorfizmusait lattuk a sajat szemunkkel a sajat mintainkon, amiknek a letezeserol eddig csak az ujsagban olvastam. Persze, nem a sajat szemunkkel latjuk, hanem csak kiirja a gep a monitorra az eredmenyt. Es persze mindehhez pipettazni kell egesz nap. De azert jo.
Ellenben alig egy het telt el, es maris beolvadtam a kornyezetembe, azaz biciklivel jarok es szendvicset viszek ebedre. Kurva hideg van a biciklin.
Valamint arrol kell meg meselnem, hogy hetvegen Nike fedonevu kolleganommel talalkoztunk, aki jelenleg Belgiumban tartozkodik feleves osztondijjal, igy aztan atugrott hozzank. Ennek megfeleloen az ido nagy reszeben vagy setaltunk valamely utrechti vagy amszterdami utcan, vagy fenti varosok valamelyik kocsmajaban ultunk, es meglepodve vettuk eszre, hogy a holland kocsmak nagy reszeben lakik egy-egy hatalmas, fekete macska (viccen kivul, majdnem mindegyik helyen volt egy). Konkretan kepzeljunk el egy tomott, amszterdami kocsmat, a pultnal levo barszekeken mind sorozo emberek ulnek, egyet kiveve, amelyen hatalmas, egeszseges, fenyes szoru fekete macska uldogel szfinx-pozban, es szigoru tekintetevel felugyeli a vendeglatoegyseg mukodeset. A Wikse witte meg mindig finom, a 3 sistersben viszont mar nem lehet tancolni, ellenben talaltunk egy, az 1950-es evekbol szarmazo brit orvosi konyvet (igen, Amszterdamban a 3 sisters nevu kocsmaban), es felelemmel vegyes amulattal olvasgattuk fel egymasnak a pszichiatria-reszeket belole. Akkoriban ugyanis meg kb semmilyen gyogyszert nem talaltak fel, igy pszichotikus betegsegekben pl. az elektrosokkon kivul inzulinkomat es frontalis leukotomiat birtak javasolni csupan.
Kulonben meg fazom es sotet van, es oruljunk, hogy nem hoztam fenykepezogepet, mert igy megkimelem az olvasokozonseget az olyan hangulatfotoktol, mint pl. "lehullott, sarga falevelek esomosta aszfalton az utcalampak fenyenel" es "aranybarna falevelek vizes kockakoveken" es "vizesen csillogo oszi avar az uttesten" es "elsargult leveleket sodor a szel a vizmosta aszfalton".
Esetleg ugy tunhet feluletes szemlelo szamara, mintha nagyon magam alatt lennek, de valojaban semmi olyan bajom nincs igazan, amin ne segitene egy jobb csokis brownie vagy ket het Koh Phanganon. Es tulajdonkeppen meg miert kellene, hogy az embernek mindig jo kedve legyen? Kulonosen novemberben. Jol is neznenk ki.
