Tegnap persze, mint ahogy az varhato volt, jol befrusztralodtam estere, az egyik megrendelt proba mar a teszten sem mukodott, egy masik meg a teszten mukodott, csak a mi mintainkon nem, es egyebkent is rajottem, hogy remenytelen az egesz, nem tudok befejezni annyi mindent, amennyit szerettem volna. Aztan este elvittem a biciklimet eladni, az elso uzletben nem vettek meg, mert mar ocska szegeny, vegul egy masikban 15 eurot ajanlott erte az unszimpatikus kover holland. Nem tehettem mast, odaadtam neki fajo szivvel ennyiert, amitol teljesen depresszios lettem, pedig nem is az en biciklim, hanem Mrs. J-e, csak en bicikliztem rajta az elmult heten, meg az elmult tavasszal narciszok, birkak es patakok menten. Talan nem kellett volna nevet adnom neki.
Szoval kijottem a boltbol immar kifosztottan es magamrahagyottan, es arra gondoltam, lam, az ismeroseim meghalnak, megvaltoznak, vagy kulfoldre koltoznek, masokrol meg azt almodom, hogy meghalnak, a dns-probak nem mukodnek, a nyar elmulik, megoregszunk, szeretett biciklinket pedig fillerekert kell kover holland boltosok kezei kozott hagynunk. Szoval acsorogtam a bolt elott, elsargult leveleket sodort a szel a vizesen csillogo aszfalton, aztan eszembe jutott, hogy van meg a zsebemben egy majdnem teli doboz cigaretta, amit meg az Arcade Fire koncerten vettem. Ragyujtottam, szokatlanul eros volt, nem szoktam Camelt szivni, de csak azt lehetett kapni, meg is szedultem tole egy kisse, aztan elindultam celtalanul, gyalogosan, talalomra az egyik iranyba, and I realized I did want a drink after all.
Aztan inkabb vettem magamnak egy narancssarga pulovert.