Hétre ma várom a Nemzetinél

2007.06.02. 08:02 - címkék: - 16 komment
Meg még a Combinón akadtam ki valamelyik nap, mondjuk, a Combino szerintem eleve nem villamos, vagy csak annyira villamos, amennyire a kínai meztelenkutya kutya, de ezen még túltettem magam valahogyan. De az, hogy basszus, minden megálló után bemondják, hogy "A villamos esetenként hirtelen fékezésre kényszerül, kérjük, mindig szíveskedjenek fogódzkodni!", az szerintem a végső hanyatlás előszele. Oké, utolértük Amerikát, mostantól már nálunk is biztos rá van írva a mikróra, hogy ne tedd bele a macskát, meg mittudomén, ilyenek, de a villamos?? Szerintetek Magyarországon mióta van villamos? Megmondom, 1887 óta. Százhúsz éve megvan a négyes-hatos. Igen, tudom, akkor még nem így hívták és nem ment el a Moszkváig, de ugyanazon a vonalon járt. A villamos, az kérem szépen a magyar nemzeti kollektív tudattalan szerves része, Krúdy írt róla, József Attila, Kosztolányi, meg a Fonográf, nemcsak a mindennapjainkba, de a kultúránkba is beépült. A magyar ember egyébként is mindig ügyesen közlekedett, gondoljunk csak a lóhátról hátrafelé nyilazós időkre, meg az éjjelre az omnibusz tetején, a magyar emberben genetikailag kódolva van, vagy talán az anyatejjel szívja magába, de egy biztos: tudja, hogy a villamos időnként hirtelen fékezésre kényszerül. Oké? Tudja magától, sőt, mi több, azt is, hogy ha nem akar orra esni, jobb fogódzkodni. És nem csak a pestiek, hanem még a csángó viseletbe öltözött, határozottan vidéki benyomást keltő mami is a Margit-híd budai hídfőnél: rögtön a felszállás után megkapaszkodott, teljesen magától.
És azt sem értem, miért van erre szükség. A bkv jegyhez-bérlethez, úgy rémlik, tartozik valami biztosítás, ami fizet, ha bkv járművön sérülsz meg. Vagy csak akkor, ha kapaszkodsz? És azért kell bemondani, hogy amikor a bkv sztárügyvédjei szemtanúk segítségével rád bizonyítják, hogy nem fogódzkodtál, akkor ne mondhasd, hogy "dehát honnan tudhattam volna, hogy a villamos időnként hirtelen fékezésre kényszerül, nem mondta senki"?? Vagy csak komolyan azt hiszik, hogy ezzel baleseteket lehet megelőzni? Az elmúlt százhúsz évben annyian haltak meg a villamosokon a kapaszkodás hiánya miatt? Ezért fogy a magyar? Vagy?



A képet puff blogján találtuk, egész pontosan itt.

Babies, babies, babies

2007.06.01. 17:03 - címkék: - 4 komment
Meg még az is volt, hogy voltunk a Nerdéknél tegnap, ahol túl sok bort ittam, valamint többször megdöbbentem azon az egyébként nyilvánvaló tényen, hogy a gyermekágyas mamák hetekig-hónapokig nem alszanak. Mondjuk, nem alszanak egy óránál hosszabb ideig. Én már most szólok, hogy meg fogok bolondulni, elviselhetetlen leszek, de lehet, hogy pszichotikus, abból kiindulva, hogy egy rosszabb ügyelet utáni reggelen is csak részlegesen vagyok térben-időben orientált. Durva. Mondjuk, már a múltkor is megijedtem, amikor a hőre lágyuló műanyagokról olvastam alie blogján (ti. hogy melyik babacuccot lehet kifőzni, melyiket nem, mikor kell egy kis ecetet tenni a vízbe, melyiket kell két percig, melyiket tizenötig, és egyébként is mekkora legyen a lyuk a cumisüvegen és mi a manuális mellszívó előnye a gépivel szemben), szóval ez egy idegen nyelv, egy különös szekta, egy félelmetes titkos társaság.
Ennek megfelelően ma kikérdeztem egyik, utóddal rendelkező (férfi)kollégámat, hogy most tényleg, hogyan lehet ezt túlélni, mire elpanaszolta, hogy a lánya eddig békésen aludt a babakocsiban, amikor levitte a játszótérre, ő pedig tudott közben olvasni a friss levegőn, minden jó és szép volt, de most elérte a gyerek azt a kort, amikor már játszik is, vagyis mászókáról esik le, nagyobb gyerekek lökik fel vagy pörgetik túl a körhintán, homokot, rovarokat és kitudjamit eszik meg, ahogy egy pillanatra leveszed róla a szemedet. Majd megkérdezte, mit éreztem, amikor megfogtam a Nerdék gyerekét, merthogy megfigyelések szerint a nőkre furcsa hatással vannak a csecsemők: valami különös, sürgető bizsergést kellett volna éreznem, valamint leküzdhetetlen vágyat, hogy nekem is legyen azonnal egy kisbabám (vagyis szüljek egyet vagy rohanjak el ezzel itt), de mondtam, hogy nekem autista férfiagyam van, és az a gyerek egyébként is túlságosan hasonlított a szüleire, még ha el is rabolom, hamar lebuktattak volna a járókelők, akik felismerni vélik a gyerekemben x rocksztárt meg y bloggercelebritást (ellenben megpróbáltam a macskájukat elcserélni egy Sandman hatodik részért, de senki nem vett komolyan.)
Aztán a nővérek közül is beszálltak egy páran a beszélgetésbe, amíg egyszer csak azt vettem észre, hogy kórházunk hagyományaihoz híven megint mindenki meg van róla győződve, hogy terhes vagyok, máskülönben minek kérdezősködnék ennyit.

Science fiction

2007.06.01. 16:44 - címkék: - 5 komment
Kolléga: - Láttam nemrég egy nagyon jó sci-fit, szerintem tetszene neked. Lost Room a címe, nem láttad?
isolde: - Nem is hallottam róla. Hol láttad, moziban van? Vagy dvd-n?
Kolléga: - Szerintem nem lehet kapni, az egyik haverom töltötte le a netről.
isolde: - Tényleg? Akkor majd, ööö, megkérdezem a férjemet, le tudja-e tölteni.
Kolléga: - Vagy odaadom.
isolde: - ....Basszus, tényleg. Odaadod a valóságban, zseniális, ez eszembe se jutott.

Főnököm: - És képzeld, rájöttem, hogy az ibookomon van olyan funkció, hogy pdf file-okat fel tud olvasni.
isolde: - Úgy érted, hangosan felolvassa?
Főnök: - Igen, igen, sőt, ki lehet választani a hangot is, van egy csomó féle, idős férfihang, fiatal női, meg van például külön szexi hang is, és mindegyiknek van neve. És Vickynek például már más hangja van, mint Victoriának.
isolde: - De klassz! És ez mire jó egyébként?
Főnök: - Hát például képzeld csak el, hogy miközben port törölsz, Paul felolvassa neked a Trends in Cognitive Neuroscience legújabb számát szexi hangon.

Nomen est

2007.06.01. 10:51 - címkék: - 1 komment
Arra gondoltam, hogy, bár tudom, hogy nem trendi, de kellene nekem irói álnév, mégiscsak fura, hogy ha valaki pl. a tudományos közleményeimre kiváncsi és rám gugliz, akkor ott mindenféle kacattal, novellákkal, miegymással kell szembesülnie. Tegnap végülis Niké, később a férjem, valamint a Budapest térkép közreműködésével meg is született az első verzió, valamint ezzel párhuzamosan jövőbeli műfaji kereteimet is meghatároztuk. Szerintem... bájos lesz, amikor majd klasszikus keményvonalas cyberpunkot és/vagy posztapokaliptikus zombihorrort fogok publikálni özvegy Kőváryné Istenhegyi Izolda néven.

Back to reality

2007.05.31. 15:58 - címkék: - 3 komment
Mindenki folyamatosan azt kérdezgeti, mennyire borultam ki a magyar egészségüggyel való ismételt találkozásom miatt, dehát semennyire, négy éve itt dolgozom, mi ehhez képest három hónap szünet. Ellenben tegnap bevásároltam a pluszdiszkontban, na az kultúrsokk. Minden egyes alkalommal megfogadom, hogy nem megyek oda többet, de aztán telik az idő és több hónap távlatából minden megszépül, ráadásul útba esik. Hát, először is ez az a pluszdiszkont, ahol barátaink, a csótányok kajálnak, bár a boltban bent még sosem láttam állatot, de rengeteget láttam már odakint a fal tövében futkozni, és az nekem épp elég. Tegnap viszont világos volt és hideg is, amit a csótány nem szeret, igy csak kettő darab döglött példány hevert a küszöb előtt, a döglött rovartól pedig nem félek, szóval bementem, és bejött mögöttem a bolond öregasszony is a fiával, aki - mármint a fia - mindvégig napszemüveget viselt, az öregasszony viszont folyamatosan követett. Eleinte azt hittem, csak azért jár a nyomomban, mert véletlenül ő is épp paradicsomot, sonkát és tejet akart venni, de aztán amikor körülbelül hat, értelmetlen kört tettem az üzletben az úri gusztusomnak megfelelő ásványvizet keresve, és még mindig a nyomomban volt, akkor azért kezdett gyanússá válni a dolog. De végülis nem bántott, csak jött. Paradicsomot venni egyébként nem volt könnyű, mivel egy nagy láda rohadt és/vagy ütődött közül lehetett választani, igy beletelt némi időbe, amig találtam három darab viszonylag egészséges példányt. Lehetett még kapni rohadt almát és meglepő mértékben penészes epret is, ez utóbbit legalább féláron.
Végül beálltam a sorba, ami szintén nem volt könnyű, mivel az egyetlen pénztár mögött álló sor a tér egy pontján háromfelé ágazott és három hosszú sorban, majd három sorvégben végződött. A csomóponton állók a látszat kedvéért vitatkoztak ugyan, hogy most melyik az igazi sor, de akkor hirtelen megnyitott még egy pénztár, és a vásárlók hihetetlen sebességgel és rugalmassággal rendeződtek át egy darab háromvégű sorból két darab, összesen háromvégű sorrá, kivéve talán a bolond öregasszony fiát, aki egy darabig tanácstalannak tűnt új hovatartozását illetően, de ekkor sem vette le a napszemüvegét.
Később arra lettem figyelmes, hogy összesen öten állnak még előttem a sorban, és mindannyian többé vagy kevésébé ittasak, a fiatal srácot, a megtört fizikai munkásokat és a két negyvenesforma háziasszonyt is beleértve, mögöttem pedig egy rendkivül álmos és másnapos fejű fiatalember vásárolt egy üveg pálinkát, egy liter kólát és egy doboz marlborot, a késői időpont (este hét) ellenére nagyon úgy tűnt, hogy ez a reggelije lesz. Az egyik hölgy egyébként - jogosan - vitába is keveredett a pénztárossal, mivel az általa vásárolt leárazott penészesepret teljes áron ütötte be a gép, de ezzel semmit sem lehet tenni, nem állitották át az árat, nem lehet mit csinálni, vagy megveszi ennyiért, vagy visszateszi. Egy idő múlva aztán én is odaértem az ötven körüli pénztáros hölgy elé, aki a szokásos pénztárosnő-ékszereken (soksok gyűrű és karkötő) kivül hatalmas műkörmöket viselt, ráadásul a köröm rószaszin része nem volt kifestve, csak a fehér, az ujjtól elváló része, amit a francia manikűrben fehérre szoktak festeni, csakhogy ebben az esetben ez a hölgy munkaköpenyével harmonizáló égszinkék árnyalatot kapott. De engem nem könnyű meglepni, nem olyan fából faragtak, szóval szemrebbenés nélkül kifizettem a cuccokat és távoztam, miközben a mögöttem kigyózó sorban egy kisgyerek sirva kántálta, hogy "ki akarok menni innen!!!". Egyébként amikor kiléptem az ajtón, már nem voltak ott a döglött csótányok - most vagy nem is voltak döglöttek, vagy... nem, nem akarom tudni.   

Az irodalom visszavág

2007.05.28. 11:43 - címkék: - 7 komment
Word Helyesírásellenőrző basszus... A klassz például "kerülendő szó vagy kifejezés". A stíröl is. Azt, hogy őszintén szólva, húzzam ki, mert sablonos. Azt, hogy szép lány, gondoljam át, mert lehet, hogy egybe kell írni, széplánynak. Azt, hogy Te mit csinálsz itt?, szintén gondoljam át, mert a csinál helyett szebb a tesz vagy a készít. Azt, hogy hülye, "nem illik papírra/képernyőre vetni". Na, mindegy, úgyis csak hobbiból futtattam.

Ezenkívül pedig tegnap hajnali kettőkor szemerkélő esőben gyanútlanul sétáltam hazafelé, amikor is a jól ismert csótányokkal találkoztam a lábamtól öt centiméterre, bátor Sir Robin, futottam, mint a nyúl, és csak a késői órára való tekintettel nem sikítoztam, de ez mind semmi, ma ahelyett, hogy számos fontos és halaszthatatlan dolgommal törődnék, százlábúakat nézegetek az interneten, undorítóak egytől egyik, de egyik se szőrös az istennek se.

Ugyanis a novellámat bütykölöm, és a férjem szerint a szőrös százlábú kifejezést gondoljam át mégegyszer, mert szőrös százlábú nem létezik ezen a bolygón, csak szőrtelen. Persze, tudom, hogy csupán a bosszú vezérli, mivel kihúzattam a 19. századi (asszem) Prágában játszódó regényéből a zseníliaköntöst: a zseníliát csak a huszadik század elején találták fel, de akkor is többnyire bútorszövetet készítettek belőle, ruhákat csak az 1960-as (!) évektől kezdve, így számomra hiteltelen az olyan írásmű, amelyben gőzgép szerepel meg velocipéd, és emellett zseníliaköntös. Na, szerintem bosszúból ezért fúrta meg a jó kis szőrös százlábúmat, én meg utolsó kétségbeesett kísérletként úgy döntöttem, majd én bebizonyítom, hogy igenis létezik szőrös százlábú az interneten, de csak olyat találtam, aminek a neve ugyan szőrös százlábú, de az istenverte állat maga sajnos csupasz, csak a kis lábacskái miatt nevezték el szőrösnek rövidlátó biológusok.
Entomológiában jártas olvasóink most nagy szolgálatot tennének a magyar irodalomnak azzal, ha küldenének egy képet szőrös százlábúról, esetleg felfedeznének egy eddig le nem írt szőrös százlábúfajt az elkövetkezendő néhány napban.

Facebook oldaldoboz

Olvasok is

Írj nekem levelet

Köszönöm

Extra köszönet

A designt a Yummie médiaügynökség szállította