A rongyrázásról meg rózsaszín ruhákról

2007.04.06. 16:54 - címkék: - 1 komment

Szóval sok mindenben szimpatikusabbak a protestánsok a katolikusoknál, ma leginkább azért, mert nem dolgozunk nagypénteken. Úgyhogy takarítottam (holnap jön a férjem és matracon fog aludni, így illendőnek éreztem kiporszívózni), mostam, bevásároltam, bicikliztem egy csomót, feküdtem a füvön a Wilhelmina-parkban és olvastam. Wilhelmina a királynő nagymamája, és ebben a parkban is van róla egy nagykabátokba bugyolált, stilizált öregasszonyalakot ábrázoló szobor. Egy fokkal jobb, mint a hágai, de szerintem ugyanaz a szobrász csinálta. (Másik lehetőség, hogy a királynő tényleg egy kövér asszonyság volt és mindig bundában járt, de ez nem tűnik túl valószínűnek.) Észrevettem mosás közben, hogy egy csomó rózsaszín cuccom van már megint, pedig két éve Thaiföldön megmondta az öreg asztrológus bácsi, hogy "never wear pink!", dehát úgy tűnik, rám lehetetlen észérvekkel hatni. Valami különös oknál fogva vonzódom a rózsaszínhez. Viszont szinte soha nem hordok kéket. Jung mondott valamit a színpreferenciákról, de már nem emlékszem, melyik mit jelentett. A biztonság kedvéért vettem egy rakat rózsaszín tulipánt is.

Visszatérve, egyébként nagyon szimpatikus a hollandokban a flancolás teljes hiánya, és szerintem ez a protestantizmusból ered. Egyáltalán nem menőznek azzal, hogy milyen gazdagok, sőt, nagyon is spórolósak. Esznek egy barna kenyeret meg egy pohár tejet a menzán ebédre, egyszerű ruhákban járnak. Nagy mázlim van, hogy egy ilyen országban kellett megélnem fillérekből az első hónapban, nem volt az a nyomasztó érzésem, hogy én vagyok itt a legszegényebb, pedig. A legjobb persze az edzőterem, egy egyszerű és funkcionálisan berendezett hely, ahova az emberek sportolni járnak, nem pedig azért, hogy kivillantsák a vadiúj aprócska ezüst Nike topból frissen plasztikázott dekoltázsukat. Ráadásul az edzőkből is hiányzik ez a fajta mentalitás, otthon azért az alap, hogy az edző legyen a legjobb csaj/legdögösebb pasas a letutibb cuccokban. Tisztelet a kivételnek. Mindenesetre sokat emel a hely színvonalán, hogy senki nem a külsőségekkel van elfoglalva.
Mondom ezt én, akinek a családjában örökletes a flancolásra való hajlam, a nagymamámnak lehet, hogy lyukas a harisnyája, mert nincs pénze újra, de azért ingatlanvásárlási terveiről beszél a többi öregasszonnyal. A legínségesebb időkben is fenn tudjuk tartani a luxus látszatát, ha szükséges. Én is zavartalanul el tudom költeni az utolsó fillérjeimet hónap közepén drága arckrémre vagy jó borra, pedig már sokat fejlődtem. Nem tudom, hogyan keveredhetett a többnyire dolgos jobbágyoktól eredő családfánkba ez a hamiskártyás dzsentri mentalitás. De azért Magyarországon van egy ilyen tendencia, hogy az ember megmutassa a lakókörnyezetnek az új kocsiját meg villogjon a szomszédok előtt a nyaralási képekkel. Mekkora hülyeség ez pedig tényleg.

Szóval holnap jön a férjem egy hétre, akkor biztos sokkal kevesebbet fogok írni, menjetek friss levegőre inkább.




 

Tudathasadás reloaded

2007.04.05. 13:21 - címkék: - 21 komment

Ahelyett, hogy korábban hazamentem volna tegnap, azokat a cikkeket olvastam, amiket a lentebbi doktor küldött nekem nyelvi lateralizációval kapcsolatban. (Sokat segített, hogy az olasz srác és a holland kiscsaj a cselekmény egy pontján végül elhagyták a kórház területét.) Nem vagyok az a típus amúgy, aki puszta érdeklődésből cikkeket olvas, úgyhogy gyorsan ki kellett használnom a lelkesedésemet.
Ez biztos senkit sem érdekel, de engem igen, úgyhogy tudományos ismeretterjesztő rovatunk következik ismét.

A skizofrénia nem kettős személyiseget jelent, hanem téveszmékkel és hallucinációkkal és szociális izolációval járó betegséget. (Azért hiszi azt a köznyelv, hogy kettős személyiseg, mert a szó jelentese hasadt elme, vagyis tudathasadás.) Állatoknal nincs ilyen, csak emberben; viszont emberben mindig es mindenhol körülbelül 1 % gyakorisággal fordul elő. Világháborúk alatt ugyanúgy, mint izolált bantu néger törzsekben és ausztrál bennszülötteknél, és egyes feltetelezések szerint ez több tízezer éve így van. A skizofrénia - vagyis inkább az arra való hajlam - genetikailag meghatározott. A skizofrén betegeknek kevesebb utódjuk születik, mint az egészségeseknek.

Miért marad fenn egy ilyen betegség, ha gyakorlatilag evolúciós hátrányt jelent? Mért nem hal ki a francba? Crow szerint csak az lehet a magyarázat, hogy valami olyan jelenséggel áll szoros kapcsolatban, ami 1. csak az emberre jellemző, 2. evolúciós előnyt jelent.
Ez legyen a nyelv kialakulása, illetve a nyelvi lateralizáció. Lateralizáció ebben a szövegkörnyezetben munkamegosztást jelent, mégpedig a két agyfélteke között. A bal, domináns féltekénkben vannak a nyelvi megértést és a beszédet művelő agyterületeink. Balkezeseknél többé-kevésbé fordítva. Az nem úgy van, hogy az ember vagy jobbkezes, vagy bal, hanem mindenki egy skálán helyezkedik el a nagyon-nagyon jobbkezes, és a totál 100% balkezes között. (Mint a hetero- és homoszexualitás, tudjátok.) Skizofrének gyakrabban helyezkednek el ezen a skálán középen, vagyis mintha nem tudta volna eldönteni az agyuk, hogy most akkor melyik legyen a domináns félteke.

Sommer, akinek a cikkeit olvastam tegnap, fMRI-vel (ejtsd: funkcionális mágneses rezonancia imaging, lényeg, hogy működés közben lehet mérni egyes agyterületek aktivitását) nézegetett skizofrén meg egészséges embereket, miközben azoknak nyelvi feladatokat kellett megoldani (mondatkiegészítés, visszafelé olvasás meg ilyenek). Ilyenkor az egészséges embernek a bal agyféltekében lévő nyelvi területei aktivizálódnak, ha jobbkezes (Sommer egyelőre jobbkezesekkel foglalkozott, gondolom, nem akart teljesen összezavarodni). A jobbkezes skizofréneknek is rendesen aktivizálódott a bal féltekéjük. Meg a jobb is, pedig annak nem kellett volna. Mintha a jobb féltekéjük "belebeszélt" volna a bal félteke munkájába.

A skizofrének néha hangokat hallanak a fejükben, vagy úgy érzik, hogy a saját gondolataik felhangosodtak. Crow tetszetős elmélete szerint ez azért van, mert a normál balfélteke-vezérelt nyelvi folyamatokba kvázi bezavar a jobb félteke, aminek amúgy csöndben kéne lenni, és a szegény beteg nem tudja, honnan jön a hang (ez egy nagyon sarkított es lebutított verziója az elméletének, de jól hangzik). Nem tudja a bal félteke, mit csinál a jobb. Tudathasadás.
Az emberi nyelv kialakulásához feltétlenül szükség volt a két félteke közti munkamegosztásra, anélkül nem tudnánk beszélni, csak max a csimpánz módjára. Beszélni meg jó (evolúciós szempontból is), szóval lateralizácio kell. Bocs - a lateralizácio bizonyos hibaszazálékkal működik, és ha éppen becsúszik az 1 %, és nem sikerül jól, akkor az lehet, hogy skizofrénia.

Fontos megjegyezni, hogy ez csupán egy elmélet, sőt, csak egy a skizofréniát magyarázó számos elmélet közül. Valojában fogalmunk sincs, hogy mitől van. Van genetikai hajlam (de hogy melyik gének, az még nem teljesen tiszta), vannak környezeti tényezők, amik hajlamosítanak (vita tárgya, hogy pontosan mik azok), van rá egy csomó elmélet, amik többnyire nem zárják ki egymást, de önmagában egyik se magyarázza meg a jelenséget. Szóval a nyelvi lateralizációs nem A Tuti Elmélet, csak az egyik, ami nekem valamiért szimpatikus. Nem beszélve arról, hogy nem magyarázza meg az összes tünetet, csak egy párat. Nem baj, akkor is tök jó.

((Basszus, beütöm a google-be, hogy "nyelvi lateralizáció", és ez a blogbejegyzés az első találat. Három van összesen. Semmi értelmes nincs ezen az interneten? Elnézést, amiért nyakra-főre angol wikipediát linkelek, de megnéztem a magyarban a skizofréniát és inkább nem.))

Hoppá!

2007.04.04. 14:52 - címkék: - 1 komment
Kozben meg csak ugy lemond otthon az egeszsegugyi miniszter? Hat ez meglepett.

Ja, hogy megsértődött, mindjárt más. 

Love is in the air

2007.04.04. 12:42 - címkék: - 2 komment

Hetagra sut a nap odakint, en meg itt ulok bent egy szamitogep elott es a vilag legunalmasabb munkajat csinalom. Altalaban eleg jo egyebkent a monotonia-turesem, legalabb lehet kozben almodozni, de ma valahogy rajtam van ez az ize. (A "rajtam van az ize" nepi kifejezest pszichiatriai osztalyos munkank soran gyujtottuk.) Menni akarok viragokat venni meg kiulni kavezni es olvasni a konyvemet (Leany gyongy fulbevaloval) vagy akarhova. Haza takaritani is jo. El is megyek ma korabban. "Tavasz van nalam, es nem felek hasznalni", ahogy a kolto mondja.
Az olasz ficko egyebkent is egesz nap nyalas szerelmes dalokat hallgat. Most eppen a Nothing else matters szol a Metallicatol, es vele enekli a szoveget erzelmileg atfutott hangon. Igy nehez komolynak maradni.

Update: Barry White szol, az olasz ficko szerint az ove a poptortenelem legszexibb hangja. A holland kiscsaj egyszer olvasott valami felmerest, miszerint az emberek legnagyobb tobbsege Barry White-ot hallgat szex kozben. Az olasz ficko szerint ez inkabb "szex elotti zene, amolyan rahangolodos.... ooohh, let the music play-ooo-just until I feeel this meeemory is goone, whoooo-eeeooo."
Get a room, kids.

Traffic

2007.04.03. 22:48 - címkék: -
Meg azon gondolkodtam, miközben ráérősen bringáztam haza az edzőteremből, hogy milyen vicces, hogy otthon a biciklizés az mekkora vagányság, itt meg nulla vagányság, csak egy közlekedési eszköz. Öreg nénik cekkerrel meg a kormányra tekert művirágfüzérrel nyomják. Maria, az egyik holland lány mesélte, hogy amikor kint volt Bostonban a bátyjánál, akkor is biciklivel közlekedett, és feltűnt neki, hogy a társaságban ő lett az überlaza Bringáscsaj. (Arról jutott eszembe, hogy elolvastam a Snow Crash-t és a fordító biciklisfutár-szlenget használ benne, és hogy egyáltalán létezik ilyen, hogy "pesti biciklisfutár-szleng". De ha már az olvasónaplómat népszerűsítem, akkor inkább a hálózatos könyvet ajánlom, az sokkal jobb volt.) Egyébként itt a biciklisek az Út urai. Én mondjuk mindig hülyén érzem magam, amikor megáll nekem az autó, pedig neki van zöld és nekem piros, meg nem lép le a gyalogos, pedig neki van zöld és nekem piros, és állunk mindketten bután. Mondjuk, ha gyalog van az ember, tényleg folyton el akarnak csapni a bringások, tök veszélyes. Lehet, hogy itt gyalogosnak lenni a vagányság és van utrechti gyalogos-szleng.
Egyébként egyetlen darab emelkedő nincs az egész országban, így könnyű.

Orvosokról és hajózásról

2007.04.03. 17:59 - címkék: - 4 komment

Többrendbelileg is betekintést nyertem a holland egészségügybe a napokban.
Hétfőn beszélgettem egy doktorral, aki bevezetett az itteni hangulatzavar-osztály működésébe, ebben nem volt sok meglepő elem, talán az, hogy milyen széleskörűen alkalmazzák az ECT-t (elektrokonvulzív terápia, régies nevén elektrosokk), meg, hogy heti öt napból kettőt kap kutatásra. A kutatása viszont olyan, amiért lelkesedem, nyelvi lateralizáció skizofréniában. (Ismeretterjesztő rovatunk: az ember beszédközpontja a domináns agyféltekében van, jobb kezeseknél bal félteke. Nem így születünk, a féltekék munkamegosztása később alakul ki. Egyesek szerint a lateralizáció zavarainak köze van a skizofréniához, sőt, egyszer olvastam egy cikket, amiben Crow, neves, öreg skizofréniakutató egyenesen azt állítja, hogy "az emberiség a nyelv kialakulásáért a skizofréniával fizetett". Merthogy állatoknál nincs ilyen betegség.) És ambulánsan is lát el betegeket, annyit, amennyit akar, de két-három óra azért mindig jut egy betegre meg a családjára. (Mármint a beteg családjára).
Azután Martin, a főápoló körbevezetett minket a pszichotikus osztályon.(Mindannyian olyasfélére asszociáltunk, amikor kényszerzubbonyból kiszabadult dühöngő őrültek között szlalomozunk, a cseh csaj meg én, de nem mernek minket bántani, mert zordul néz rájuk Martin, a drabális néger főápoló?) Valójában a srác kb velem egyidős, kb ugyanannyi iskolát is végzett, úgy néz ki, mint aki a légynek sem tudna ártani, és valószínűleg ez az igazság. Az osztályon összesen tizenhat beteg van egyágyas szobákban (most sokkal kevesebb, mert az osztályvezető és az orvosok nagy része Coloradoban van egy kongresszuson). Van kétágyas szobájuk is, de ott is csak egy beteg szokott lenni, mert pszichotikus szobatársak között túl sok a súrlódás. A betegek nappalija úgy néz ki, hogy azt én is elfogadnám, plazmatévé, dvd-lejátszó, X-box, egyik fala üvegből, türkizkék függönyök, kijárat a nárciszokkal és egyebekkel teli bájos kis kertre. A kertet mondjuk magas kerítés veszi körül, de Martin szerint "azért át lehet mászni". Konyhasarok szekrényekkel, mosogatóval, mikróval, és szuperjó csillivilli kávégéppel (nem tehetek róla, bukom a presszógépekre). Pingpongasztal, nővérpult, hat nővér. Este csak kettő. Átmegyünk a kreatív terápia-szobába, nagy, színes szoba, virágok, képek. Agyag, ezerféle színű máz, kis égetőkemence, bőr, faanyagok, eszközök a fentiek megmunkálásához, varrógép, üvegfestő-kellékek. Egy beteg bütyköl valamit a szobában, beszédbe elegyedünk a terapeutával, aki elmondja, hogy a kínálat gazdagsága ellenére ezek a mai betegek állandóan a számítógép előtt ülnek (hat db van) és játszanak vagy neteznek. A bőrért (mert az drága és hogy ne pazarolják) és az üres CD-ért (ha zenét akarnak kiírni) kell csak fizetniük jelképes összeget.
Az ápolók majdnem mind főiskolát végzettek. Mind az ápolók, mint az orvosok évente elvégeznek egy pár napos kurzust agressziókezelésről, ahol megtanulják, hogyan lehet hamar észrevenni, hogy a beteg agresszív kezd lenni, hogyan kell ezt kivédeni, hogy kell viselkedni, testbeszéd, hogyan kell szóban megnyugtatni. Ezt színészekkel is gyakorolják, akik szakavatottan eljátsszák az agresszív beteget. Valamint önvédelmi technikákat tanulnak: hogyan bújjunk ki a szorításból, ha a beteg hátulról akar megfojtani, stb.

Én egyébként végig szemrebbenés nélkül hallgattam, különösebben nem lepődtem meg semmin, gondoltam, hogy sokkal jobban néz ki az egészségügy ott, ahol sokkal több pénz van rá, de ennél azért elszomorodtam. Nem tudom, mennyivel kevesebb nővért vagy orvost ruháznának meg, ha otthon is lenne ilyen, de ha már eggyel kevesebb ötvenkilós pszichiáternőt csap fejbe paranoid skizofrén, akkor is megérte. Nem beszélve arról, hogy a betegnek is jobb, ha időben leállítják. És igaz, hogy ezeket a szkilleket az ember többnyire megtanulja menet közben, ellesi másoktól, meg ráérez maga, de akkor is.

Gondoltam, hogy megkérdezem, úgy nagyságrendileg mennyit keres itt egy ápoló vagy egy orvos, de aztán nem volt kedvem. Nem mindegy az nekem?

Aztán ma elmentem háziorvoshoz, mert elkaptam valami bacit, és gondoltam, itt az alkalom, hogy betegszemmel is betekintsek az ellenséges vonalak mögé. A rendelőben három háziorvos rendel külön szobákban. Az egészhez tartozik egy váróterem és egy nagy, narancssárga pult mögött (a királynő színe) két fiatal recepciós. Előre időpontot kellett kérnem, úgyhogy annyi a papírmunka, hogy szólok, hogy megérkeztem. A nevemen beszólít az orvos, idős férfi civilben, határozott kézszorítás. A szobájában hatalmas, kezeletlen tömörfa íróasztal és ugyanolyan vitrin, tömve vastag, komoly külsejű könyvekkel (nem tehetek róla, bukom a kezeletlen tömörfa bútorra). Az asztalán számítógép, egy db fonendoszkóp, és egy db földgömb. A falon festmények régi keretben, egy polcon pedig egy egzotikus küllemű műtárgy. Az egész úgy néz ki, mint a Kelet-Indiai Társaság nyugalmazott tengerészkapitányának dolgozószobája, beleértve magát a doktort is, aki klasszikus brit úriember módjára viselkedik. Elmondom, mi a bajom. Elmondja, hogy két dolog közül választhatok, ennek ez az előnye, annak az, melyiket választom. Ezt tanultuk mi is az egyetemen, hogy a beteg az nem mentálisan retardált kisgyerek (kivéve persze, ha az), hanem értelmes felnőtt ember, csak beteg, ezért nyugodtan lehet vele egyenrangúan tárgyalni, elmagyarázni neki dolgokat, kikérni a véleményét. Én szoktam is, ha van rá idő, bár néha csodálkoznak a betegek, mit magyarázok ennyit. De most rájöttem, hogy velem még sose viselkedtek így, magyarázni szoktak néha, de döntést rám bízni sose. Még akkor se, amikor tudták, hogy orvos vagyok, olyankor is maximum annyi, hogy hosszas könyörgés és győzködés árán rá tudtam venni az illető doktort valami alternatív megoldásra. Mondjuk, olyan gyakran nem is járok otthon orvoshoz, az tény. Beletelt pár másodpercbe, mire visszanyertem a lélekjelenlétemet, és megmondtam, melyiket választom. Wow.

A képek csupán illusztrációk, nem az orvos szobájában készültek, hanem a Cutty Sark nevű gyönyörű clipperen, az egyik utolsó, egyben az egyik leggyorsabb vitorláson, Greenwichben lehet megnézni, menjetek.

Más izgi nem történt. Rájöttem, hogy megszerettem ezt a várost, a hangulatát, meg a biciklizést (meg is javíttattam a Kölcsönbringát, kezdett kicsit rozoga lenni, és hálistennek a kórház bicikliparkolójában van egy biciklibolt- és javítóműhely, úgyhogy reggel beadtam, délutánra kész lett). De tudom, hogy ez csak azért van, mert süt a nap, és akkor a jó hollandok azonnal előözönlenek a házaikból, és fél perc alatt úgy néz ki a város, mint egy Városligetbe oltott Liszt Ferenc tér. Simán el tudnék itt éldegélni örök időkig, ha 1. mindig ilyen időjárás lenne, 2. hozhatnám a barátaimat, 3. magyarul beszélnének az emberek, 4. nem lenne szünet a moziban, 5. lennének hegyek. Persze, tudom, hogy az ember szerezhet új batátokat és megtanulhat új nyelveket, de az már nem olyan, vagy csak én nem vagyok az a típus. Az apukám tengerész, tehát nálam az a standard, hogy az ember elutazik jó hosszú időre, a végén meg hazamegy.

Percrol percre

2007.04.02. 15:56 - címkék: -
Mint kiderult, az olasz ficko csutortoki kulturalis osszefoglaloja sikerrel jart, amennyiben a hetvegen a holland kiscsaj elment vele moziba egy olasz muveszfilmre.
Hogy Laverne-t idezzem: If he turns out to be her brother, then it's better than my soap! (Scrubs, 212)

Facebook oldaldoboz

Olvasok is

Írj nekem levelet

Köszönöm

Extra köszönet

A designt a Yummie médiaügynökség szállította