Szóval sok mindenben szimpatikusabbak a protestánsok a katolikusoknál, ma leginkább azért, mert nem dolgozunk nagypénteken. Úgyhogy takarítottam (holnap jön a férjem és matracon fog aludni, így illendőnek éreztem kiporszívózni), mostam, bevásároltam, bicikliztem egy csomót, feküdtem a füvön a Wilhelmina-parkban és olvastam. Wilhelmina a királynő nagymamája, és ebben a parkban is van róla egy nagykabátokba bugyolált, stilizált öregasszonyalakot ábrázoló szobor. Egy fokkal jobb, mint a hágai, de szerintem ugyanaz a szobrász csinálta. (Másik lehetőség, hogy a királynő tényleg egy kövér asszonyság volt és mindig bundában járt, de ez nem tűnik túl valószínűnek.) Észrevettem mosás közben, hogy egy csomó rózsaszín cuccom van már megint, pedig két éve Thaiföldön megmondta az öreg asztrológus bácsi, hogy "never wear pink!", dehát úgy tűnik, rám lehetetlen észérvekkel hatni. Valami különös oknál fogva vonzódom a rózsaszínhez. Viszont szinte soha nem hordok kéket. Jung mondott valamit a színpreferenciákról, de már nem emlékszem, melyik mit jelentett. A biztonság kedvéért vettem egy rakat rózsaszín tulipánt is.
Visszatérve, egyébként nagyon szimpatikus a hollandokban a flancolás teljes hiánya, és szerintem ez a protestantizmusból ered. Egyáltalán nem menőznek azzal, hogy milyen gazdagok, sőt, nagyon is spórolósak. Esznek egy barna kenyeret meg egy pohár tejet a menzán ebédre, egyszerű ruhákban járnak. Nagy mázlim van, hogy egy ilyen országban kellett megélnem fillérekből az első hónapban, nem volt az a nyomasztó érzésem, hogy én vagyok itt a legszegényebb, pedig. A legjobb persze az edzőterem, egy egyszerű és funkcionálisan berendezett hely, ahova az emberek sportolni járnak, nem pedig azért, hogy kivillantsák a vadiúj aprócska ezüst Nike topból frissen plasztikázott dekoltázsukat. Ráadásul az edzőkből is hiányzik ez a fajta mentalitás, otthon azért az alap, hogy az edző legyen a legjobb csaj/legdögösebb pasas a letutibb cuccokban. Tisztelet a kivételnek. Mindenesetre sokat emel a hely színvonalán, hogy senki nem a külsőségekkel van elfoglalva.
Mondom ezt én, akinek a családjában örökletes a flancolásra való hajlam, a nagymamámnak lehet, hogy lyukas a harisnyája, mert nincs pénze újra, de azért ingatlanvásárlási terveiről beszél a többi öregasszonnyal. A legínségesebb időkben is fenn tudjuk tartani a luxus látszatát, ha szükséges. Én is zavartalanul el tudom költeni az utolsó fillérjeimet hónap közepén drága arckrémre vagy jó borra, pedig már sokat fejlődtem. Nem tudom, hogyan keveredhetett a többnyire dolgos jobbágyoktól eredő családfánkba ez a hamiskártyás dzsentri mentalitás. De azért Magyarországon van egy ilyen tendencia, hogy az ember megmutassa a lakókörnyezetnek az új kocsiját meg villogjon a szomszédok előtt a nyaralási képekkel. Mekkora hülyeség ez pedig tényleg.
Szóval holnap jön a férjem egy hétre, akkor biztos sokkal kevesebbet fogok írni, menjetek friss levegőre inkább.
