I have a spoiler, too

2006.08.04. 22:37 - címkék: - 13 komment

Pedikűrös (miközben isolde lábát kapargatja): - Hű, milyen csúnya harántsüllyedés, ez biztosan fáj!
isolde: - ....ööö, nem, eddig nem volt vele baj.
Pedikűrös (döbbenten felnéz): - Pedig ez nagyon tud fájni! Olyankor tegyél egy lavór forró vízbe három evőkanál sima konyhasót, és abba áztasd a lábad! Népi módszer, de beválik!
isolde: - Jó... de nem szokott fájni.
Pedikűrös: - Pedig ez fog! És itt, ni, látod, itt hamarosan egy tyúkszem lesz, itt, ahol széttolódnak a csontok. Ezt azért biztos érzed? Itt lassan befele fordul a szaruréteg, és pont itt lesz a tyúkszem a járófelületen, jó nehéz lesz megszabadulni tőle. Érzed, ha megnyomom?
isolde (halálra rémül, hiszen eddig azt hitte, a tyúkszem a nyolcvan felettiek betegsége): - Hát... nem, nem fáj.
Pedikűrös: - Hordasz cipőbetétet?
isolde: - Neem... fiatalkoromban egy darabig hordtam, de aztán pár év alatt elrongyolódott, és akkor kidobtam és nem csináltattam újat.
Pedikűrös (ájulás kerülgeti): - Pár év??!! A cipőbetéteket évente cserélni, de minimum igazíttatni kell!
isolde: - Ezt nem tudtam...
Pedikűrös: - A legnagyobb baj, hogy a helytelen lábtartás azután roncsolja a felsőbb ízületeket is, elkopik a térd, a gerinc és a csípőízület. Mondjuk, a gerincet még viszonylag karban lehet tartani rendszeres gyógytornával.
isolde (ijedten néz)
Pedikűrös: - A térdízületet pedig, ha elkopik, nem nagyon lehet helyrehozni, akkor térdprotézist kell berakatni.... hány éves is vagy?
isolde: - 28.
Pedikűrös (magában számolgat): - Hát, akkor ez egy tíz év alatt kialakul, akkor még csak harmincnyolc leszel... persze, ha felszedsz pár kilót, mondjuk a terhesség alatt, akkor hamarabb. A térdprotézissel meg az a baj, hogy ilyen fiatal korban még nem szoktak operálni, csak az idősebbeket, mert a protézis élettartama 10-15 év, és akkor túl sokszor kell cserélni. Úgyhogy arra majd éveket kell várni, addig nem nagyon lehet mit tenni, hát, lesz egy pár nehéz éved...

Life, oh, life

2006.08.04. 15:17 - címkék: - 4 komment
Ez nem kínos egy kicsit? Márminthogy, bocs, elfelejtettük beleírni a szabályzatba, hogy emailen nem ér szavazókat toborozni.
    Update: Most jutottam el odáig, hogy saját szememmel is megnéztem a győztes oldalt. Ez most valami vicc?

De nem erről akartam mesélni, hanem, hogy tegnap DNS-t izoláltam és rém izgi volt: igaz, hogy másfél óra halál unalmas pipettázás, centrifugálás, pipettázás, centrifugálás, pipettázás, de a munkafolyamat egy adott lépésénél szabad szemmel is láthatóvá válik a kicsapódott DNS halovány kis szálacska formájában, és az lenyűgöző. Hogy kis átlátszó műanyag bigyóban a kezemben tartom egy másik ember örökítőanyagát: a kis szálacskán, ami ott úszkál a lötyiben, meg van írva minden tulajdonsága és betegségekre való hajlama. Vagy ha a karmában hiszünk, akkor az.

Az esküvőnk meg egyre népszerűbb és népszerűbb rendezvénnyé növi ki magát, az elmúlt héten összesen négy vendég jelezte részvételi igényét olyanok közül, akiket nem is hívtunk meg. Például rokonainknál éppen itt tartózkodó svéd rokonaik (akiket sosem láttam), unokatestvérünk élettársának előző házasságából fennmaradt gyermeke (akit azért nem hívtunk meg, mert csak most értesültünk a létezéséről), valamint a Gyula. Sajnos, úgy tűnik, mégsem lesz vőfélyünk, Suematrát néztük ki magunknak, aki a Nerd-esküvőn remek rigmusokban beszélt, így ki kell hagynom nagymamámmal az alábbi párbeszédet, pedig tetszett.
isolde: - Nagymama, mégis lesz vőfélyünk.
Nagymama: - Hála az égnek, és hova valósi?
isolde: - Hát, egy pesti zsidó lány... de buddhista!

Let's fall in love

2006.08.02. 11:12 - címkék: - 12 komment

{ 2003. június 30., hétfő }
Anikóval kávéztam ma, aki biztosított afelől, hogy attól, hogy 25 éves vagyok, és görénybe vagyok szerelmes, még van esélyem, hogy valamilyen normális férfiember feleségül vesz az életben.

Hajrá, Normális Férfiemberek! Olyat kérek, aki okosabb nálam, és fel tudok rá nézni, de lehet rá vigyázni is, meg kényeztetni, megmasszírozni, összebújni, főzni neki. Olyat, aki kicsit borostás, optimista, hisz magában, és szeret élni. És szeret utazni, és nyitott a világra, és nincsenek előítéletei, és kreatív, és barna bőrű. És szereti a különleges teákat, a nyolcvanas évek női punkzenekarait, és azokat a kajákat, amiket tudok főzni.
Szereti a macskákat, de legalábbis minimumfeltételként nem kap pszichés alapon asztmás rohamot tőlük, mint egyesek. És szereti az Alien filmeket, és szeret nyitott ablaknál aludni. És nem kell, hogy egy szent legyen, de legalább valamennyire lehessen bízni benne. Lehessen bátran, fenntartások nélkül szeretni. Akarjon gyerekeket, de majd csak a szakvizsgám után.
Szerepeljen tervei között, hogy élete későbbi szakaszában valamely dunántúli vidéki városba költözik.
Ne legyen kövér, bajszos, vagy túl alacsony. Ne legyen nagyon rossz a helyesírása. Ne harákoljon a fürdőszobában. Ne legyen rendmániás, saját érdekében. Tudjon bánni a pénzzel, mert én nem tudok egyáltalán.
És végül, de nem utolsósorban: szeresse az almáspitét.


Ezt most találtam. Mondjuk, beletelt pár évbe az Atyaúristen csomagküldő szolgálatának, de szinte hibátlanul leszállította.

Világbéke

2006.07.31. 11:28 - címkék: - 1 komment
A kispados banda jótékonysági árverést rendez a goldenblogos cuccaikból, menjetek és licitáljatok a hvg-előfizetésre, nehogy már a végén nekem kelljen elvinni. Megjegyzem, szebb lett volna tőlük, ha a hajóutat nehéz anyagi körülmények között élő házasulandó fiatal orvosnő bloggerek nászútjául ajánlották volna fel, dehát mit lehet tenni.
Ugyanitt kihirdetném a "legjobb goldenblogos promóciós poszt" különdíj nyertesét.

Facebook oldaldoboz

Olvasok is

Írj nekem levelet

Köszönöm

Extra köszönet

A designt a Yummie médiaügynökség szállította