Life, oh, life

Ez nem kínos egy kicsit? Márminthogy, bocs, elfelejtettük beleírni a szabályzatba, hogy emailen nem ér szavazókat toborozni.
    Update: Most jutottam el odáig, hogy saját szememmel is megnéztem a győztes oldalt. Ez most valami vicc?

De nem erről akartam mesélni, hanem, hogy tegnap DNS-t izoláltam és rém izgi volt: igaz, hogy másfél óra halál unalmas pipettázás, centrifugálás, pipettázás, centrifugálás, pipettázás, de a munkafolyamat egy adott lépésénél szabad szemmel is láthatóvá válik a kicsapódott DNS halovány kis szálacska formájában, és az lenyűgöző. Hogy kis átlátszó műanyag bigyóban a kezemben tartom egy másik ember örökítőanyagát: a kis szálacskán, ami ott úszkál a lötyiben, meg van írva minden tulajdonsága és betegségekre való hajlama. Vagy ha a karmában hiszünk, akkor az.

Az esküvőnk meg egyre népszerűbb és népszerűbb rendezvénnyé növi ki magát, az elmúlt héten összesen négy vendég jelezte részvételi igényét olyanok közül, akiket nem is hívtunk meg. Például rokonainknál éppen itt tartózkodó svéd rokonaik (akiket sosem láttam), unokatestvérünk élettársának előző házasságából fennmaradt gyermeke (akit azért nem hívtunk meg, mert csak most értesültünk a létezéséről), valamint a Gyula. Sajnos, úgy tűnik, mégsem lesz vőfélyünk, Suematrát néztük ki magunknak, aki a Nerd-esküvőn remek rigmusokban beszélt, így ki kell hagynom nagymamámmal az alábbi párbeszédet, pedig tetszett.
isolde: - Nagymama, mégis lesz vőfélyünk.
Nagymama: - Hála az égnek, és hova valósi?
isolde: - Hát, egy pesti zsidó lány... de buddhista!