{ | 2003. június 30., hétfő | } |
Hajrá,
Normális Férfiemberek! Olyat kérek, aki okosabb nálam, és fel tudok rá
nézni, de lehet rá vigyázni is, meg kényeztetni, megmasszírozni,
összebújni, főzni neki. Olyat, aki kicsit borostás, optimista, hisz
magában, és szeret élni. És szeret utazni, és nyitott a világra, és
nincsenek előítéletei, és kreatív, és barna bőrű. És szereti a
különleges teákat, a nyolcvanas évek női punkzenekarait, és azokat a
kajákat, amiket tudok főzni.
Szereti a macskákat, de legalábbis minimumfeltételként nem kap pszichés alapon asztmás rohamot tőlük, mint egyesek. És szereti az Alien filmeket, és szeret nyitott ablaknál aludni. És nem kell, hogy egy szent legyen, de legalább valamennyire lehessen bízni benne. Lehessen bátran, fenntartások nélkül szeretni. Akarjon gyerekeket, de majd csak a szakvizsgám után.
Szerepeljen tervei között, hogy élete későbbi szakaszában valamely dunántúli vidéki városba költözik.
Ne
legyen kövér, bajszos, vagy túl alacsony. Ne legyen nagyon rossz a
helyesírása. Ne harákoljon a fürdőszobában. Ne legyen rendmániás, saját
érdekében. Tudjon bánni a pénzzel, mert én nem tudok egyáltalán.
És végül, de nem utolsósorban: szeresse az almáspitét.
Ezt most találtam. Mondjuk, beletelt pár évbe az Atyaúristen csomagküldő szolgálatának, de szinte hibátlanul leszállította.