Tulajdonképpen, ha jobban belegondolok, Az Apró Dolgok Istenének a története tetszett, a stílusa meg mégis inkább halálra idegesített. Azért egy kicsit túlzásnak tartom a pasim véleményét, aki Tisza Katához hasonlította (és nem a híres magyar szerzőnőnek akart bókolni ezzel), és lehet, hogy a fordító hibája, de igen, idegesítő volt.
Kaptam két könyvet az egyik kollégámtól, konkrétan a Filozófustól (úgy tűnik, manapság gondot fordít szellemi egyensúlyomra, lásd omega-3-zsírsavak) a narratív technikáról. Azt jelenti, hogy érzelmi állapotokkal összefüggésben, amikor beszélünk, sokszor nézőpontot váltunk; és fordítva, a nézőpontváltás befolyásolja az érzelmi állapotot. Érthetően:
Beteg: - Egy szerdai napon volt az apám temetése (narrátor, múlt idő.) Mind ott voltunk, az egész család. (közeledik az érzelmi átéléshez: T/1-re vált, múlt idő). Nagyon hideg volt, fáztam a kiskabátban. (E/1, múlt idő). Emlékszem, ahogy ott állok és sírok (E/1, jelen idő - itt már nagyon átéli a szomorúságot, ezért gyorsan visszavált: ) A felénél az eső is eleredt (narrátor, múlt idő).
A terapeuta, ha azt akarja, hogy mélyebbre menjünk, itt beleszólhat és visszatérhet oda, hogy pl.: - Tehát látja magát, amint ott áll és sír. - De ha ennyire nem akarja szadizni a beteget, mehet csak egy lépéssel közelebb, pl.: - Biztosan mindannyiuknak nehéz volt. - Ha meg inkább távolítani akarja, akkor: - Igen, abban az évben hideg őszünk volt.
Persze, ezt az ember amúgy is csinálja érzésből, de azért tetszik.
Meg Az időutazó feleségét olvasom, ami meg tényleg letehetetlen, annak ellenére, hogy ronda borítója van, metróban reklámozták, és Szent Iván-éji álom-nak írják benne az ismert Shakespeare-darab címét, nagyon klassz. Köszönjük lobotomiának és a Zuglói Antikváriumnak.
Mr. Noiz írt egy kritikát az új Neil Gaiman könyvről. Kicsit félek, hogy nekem nem lesz elég dark (bár végülis a Stardust is tetszett, ami meg mese.) Valaki kölcsönadja...?
Új életet kezdtem megint, ezúttal a szokásos stuff (diéta, nemdohányzás, kevesebb kávé, fitness) mellett omega-3 zsírsavat is szedek, mert leendő kollégám, egyébként filozófus, rádumált.* Egyes vizsgálatok szerint ugyanis a japán nőknek azért nincs szülés utáni depressziójuk, mert sok halat esznek, és abban teng túl az omega-3 zsírsav (más irányzatok képviselői fenti jelenséget a távolkeleti, támogatóbb családszerkezet javára írják, de most nem mennék bele a biológiai és a pszichoterápiás szemlélet ősi küzdelmébe). Nem vagyok terhes (még), de azért gondoltam, előzzük meg a téli depressziót omega-3 zsírsavval. Ha pedig valaki azt gondolná, hogy ugyanennyi erővel megehetnék mindennap tíz deka halat, annak természetesen igaza van, de most komolyan, ki eszik meg minden nap tíz deka halat? Meg még azzal a gondolattal játszom, hogy befizetek a Béres Alexandra kajaküldő szolgálatának szénhidrátszegény menüjére, de ezt még nem határoztam el teljesen, mivel furcsa nevű ételek szerepelnek az étlapon. Az újéletkezdés persze ilyenkor, ügyeletben a leggázosabb, mivel a nővérek minden egyes osztályon kávéval csokival, cigarettával, és jelen esetben még almás sütivel is kínálgatnak. Remélem, ma már nem fog történni semmi, és nem kell kimennem a szobámból, itt pedig csak egy banán van és fél üveg répás-narancsos joghurtital.
* Dumált már rá filozófus omega-3-zsírsavak szedésére? Na ugye.
Szóval manapság igencsak leamortizál a munkahely meg csökkenti a frusztrációs toleranciámat. Ha a kolléganőm meg mégegyszer könyveket (az enyémeket) visz el a szobámból a megkérdezésem nélkül, szájba rúgom.
Viszont tegnap "pókemberbajnokság"-nak olvastam a "pókerbajnokság" szót. Most mondjam, hogy ez már a vég?