Ügyelek, felmentünk a pszichiátria padlására, ki a tetőre, és megnéztük a tűzijátékot. Kaland az élet.

Na, erről beszéltem. Milyen jó szó már a "pagodacsiga".

Csak azért süt a nap, mert ma ügyeletes vagyok, holnapra elmúlik, nyugi. Remélem, nem jön senki, és kereshetek bányászlegendákat a neten az új mesémhez.

Ja igen, és még azt is gondoltam tegnap, hogy csapjon belém a tüzes istennyila (gyakorlom kicsit a banya-szófordulatokat :-) ha még egyszer beteszem a lábamat a Baucsek Norbi aerobikórájára. Már mondtam, miért. Ott van az a hat-hét csaj, akik tíz perc késéssel bebillegnek az első sorba, kicsit ugrálnak, hogy szexi izzadságréteg fedje meztelen, napbarnított bőrüket, amiből a lehető legtöbb látszik, majd fittyet hányva a párhuzamosan zajló edzésre, csacsognak egymással/az edzővel, vagy bámulják magukat/egymást/az edzőt a tükörben. Ez engem zavar, egyrészt, mert olyanok, mint a zombik, teljesen egyformán néznek ki (bár van igazi cicis, szilikonos, meg push-up melltartós) (push-up melltartóban sportolni! na mindegy); nem szeretem, ha mások a szemem előtt lazsálnak, amikor én szenvedek; és nem látom tőlük magamat a tükörben. Persze, úgyis megyek még, mert ez van jó időpontban a házunktól három és fél percre, én meg lusta vagyok, de lehet, hogy egyszer elmagyarázom a Norbinak a "sport" szó eredeti jelentését.

Rémisztő öregasszony leszek, az a fajta, aki vagy az aktuális betegsége/anyagi helyzete miatt rinyál, vagy az időjárást/a szomszéd kutyáját/a mai fiatalokat szidja. Erre akkor jöttem rá, amikor tegnap egy beszélgetés kapcsán kifejtettem a nézeteimet az index és a Galaktika magazin lassú, de azért tetten érhető színvonal-romlásáról. Az indexről eddig is tudtam, hogy egyre bulvárabb, meg, hogy a filmkritikáikból egy szót sem kell elhinni, most csak a szigetes tudósításokat szidtam. A Galaktikával kapcsolatban meg biztosan mindenki azt gondolja majd, hogy azért szidom, mert nem közölték le az írásomat, de ha egyszer minden számba beletesznek legalább egy, de inkább kettő minősíthetetlenül, nyomorúságosan rossz novellát is. Miért? Még az is jobb lenne, ha azokon az oldalakon inkább reklám lenne, vagy üresen lenne hagyva, vagy annyival kevesebb oldalból állna az újság. Biztos vagyok benne, hogy Kánai András az első ülést követően zokogva lépett volna ki az írókörünkből, majd bűntudatból belépett volna a greenpeace amazonasi esőerdő-szakosztályába, hogy jóvátegye valahogyan az írásaira használt papír céljából kivágott fák halálát. Nem beszélve arról, hogy tegnap bementem az alexandrába könyveket venni, és nem találtam. A bolt területének kilencven százalékát ugyanis szakácskönyv, életmód, ezoterika, albumok és ilyesmik teszik ki, marad még 5-5 százalék a szerepjátékos-fantasynek és a vadromantikus puhafedelűeknek, és egy nem túl széles "Irodalom"- feliratú polcsor, ahol főként a kötelezők új kiadásait találjuk. Az a néhány érdekes könyv, ami még talán felbukkan, már mind megvan nekem, pedig nem üzemeltetek könyvesboltot. Szóval azt hiszem, szabad szemmel követhető az emberi kultúra hanyatlása. Nem tudom, mikor voltunk a topon, én nem vettem észre, de hogy lefelé megyünk, az egyszer biztos, és úgy mondom ezt, hogy legalább tíz éve nem nézek tévét. Végül vettem egy "Zsírszegény ételek" című klassz Reader's Digest szakácskönyvet. A RD sok bűne mellett egyébként remek szakácskönyveket ad ki, de még nem főztem belőle, mert a pasimnak gyökérkezelték a fogát.

Igen, az előbb két blogban is olvastam némi lesújtó véleményt az index kritikáiról, illetve az index-kritikák íróinak feltételezett drogfogyasztási szokásairól. Csak az egyik szigetes írásba olvastam bele az előbb, de szerintem bízvást fel lehetne adni vizsgakérdésként addiktológiai konzultáns-jelölteknek.
Ön szerint milyen kábítószer hatása alatt írta le az újságíró az alábbi mondatot: "Felkoncolt síkokban antigrav kerékről lerángó asszonylábak felett a feltűnően előnyösre szaturált művészek hibás működésű mozdulatokba fogtak."
a. amfetaminszármazék, b. cannabis-származék, c. etilalkohol-származék, d. gyógyszermentes mániás pszichózis, e. józan hétfő délelőtt.

De nem erről akartam mesélni, hanem mindenféle másról, például, hogy amikor hazaérve a liftet vártam, hatalmas mancsok és loncsos kutyafülek csattogására lettem figyelmes, majd megjelent a lépcsőn egy százkilós, pórázon vezetett kuvasz is. Erről pedig azt gondolom, hogy nem vagyok egy állatvédő, de aki hatalmas kuvaszt tart a tízemeletes panelban, az bőségesen megérdemli, hogy a kutyája egy nap végleg bekattanjon, és apró darabokra szaggassa a lakásban található dolgokat, a kedves gazdit is beleértve.

Meg arról, hogy véget ért a ralis tolmácsolás, rendesen dolgozom a rendes munkahelyemen, ami azért jó, mert a finn nemzetközi megfigyelő már kezdte elég komolyan aláásni a finn nép, a finn nyelv és Finnország iránti elkötelezett rajongásomat, magyarul egy undok köcsög volt. Például, a salgótarjáni polgármester említést tett neki finn testvérvárosukról, mire a fickó elmagyarázta, hogy az tulajdonképpen nem igazi város, hanem Helsinki egyik leglepusztultabb külterülete, tehát nagyjából, mintha, mittudomén, Kőbánya-Kispest lenne a tesójuk. Gondolom, a szegény polgármester is sejtette valahol, hogy Salgótarján testvérvárosa valószínűleg nem a Skandináv-félsziget Párizsa és Velencéje, de... undok egy alak volt, na.

Nem mentem szigetre, mert holnap dolgozom, nyolcszáz forint az összes vagyonom (a tartozásaimat nem beleszámítva), hideg van, és egyszer már voltam Nick Cave koncerten, tehát nem anélkül fogok meghalni. A pasim persze ma este is kint van, úgyhogy kénytelen vagyok egy adag tonhalsaláta, egy pohár bor* és a Casablanca c. film társaságával beérni.

* Háromhavonta kapunk hatezer forint értékű étkezési jegyet, aminek szabályzat szerint minimum ötven százalékát luxusételre kell költeni **. Ma felmarkoltam az adagot, el is költöttem, úgyhogy elég nagy itthon a választék: most, hogy már hivatalosan is sznob vagyok, vígan és szégyenérzet nélkül költöm borokra, camembert-ra, szójatejre és puccos ásványvízre az étkezési jegyemet az intersparban. Meg öblítőre és zacskóslevesre, a teljesség kedvéért..

** Az - eddig íratlan - szabályzatot természetesen én találtam ki.