Elöször örültünk, aztán rájöttünk, hogy tíz flmet megnézni a hétvégén hatalmas logisztikai feladat, különösen, ha egy csomó más dolgot is akad. Úgyhogy lapzártáig csak a Kinsey-t néztük meg a moziünnep keretében. Hosszú, unalmas és idegesítö, valamint van benne két jó poén. A Cinema City Új Udvar székei mondjuk tényleg kényelmesebbek az átlag mozinál, és egy teremben ülhettünk Réz Andrással is, bár csak kifelé jövet vettük észre.
Azt hiszem, vénségemre immunis lettem az alkoholra, mi mással magyarázhatnánk, hogy tegnap kb egy üveg bort és két jégert ittam meg nulla hatással, és másnapos sem vagyok? Vajon ha megkérdezem a háziorvosomat, meg tud gyógyítani ebböl? Legközelebb mojitoval próbálkozom, az mindig beválik. Megnéztük Anikóék újonnan vásárolt lakását, és gyönyörü: két erkélye van, hatalmas fürdöszoba, bordóra festett hálószoba, Anikó festményei pedig véletlenül épp passzolnak a lakás színvilágához. Én is a Rózsadombon akarok lakni.
A barátnöim közül mindig van, akinek poblémái vannak a pasijával, meg mindig van egy-két ügyeletes "normális-kapcsolatban-élö", és örülök, hogy most éppen rajtam a sor.

Tehát red curry chicken.

A recept rém egyszerü - ha túl vagyunk a legnehezebb fázison, ami a hozzávalók beszerzése. Semmi más nem kell bele, mint csirkemell filé csíkokra vágva (kb 40 dkg), bébipadlizsán (egy bögrényi), kókusztej (400 ml) és red curry paszta. A fentieket Bp-en a Nagycsarnok alagsorában lévö Ázsia boltban szerzem be és így néznek ki (a csirkét mindenki képzelje el):

      

Nyugi, nem vészesen drágák, a kókusztej, ha jól emlékszem, 360 Ft, a curry paszta 290, a padlizsán pedig 560. Nem muszáj padlizsánt venni, az eredeti thai receptben is helyettesíthetö ugyanannyi borsóval, én pedig remek red curryt ettem már bébikukorica és kaliforniai paprika csíkok felhasználásával is. Söt, akkor sincs nagy gáz, ha nem teszel bele zöldségeket, csak a csirkét. Curry paszta és kókusztej nélkül nem lehet megcsinálni, illetve láttam már boltokban kókusztejport, de még sosem mertem kipróbálni. Curry pasztát lehet csinálni otthon is, de a belekeverendö füszereket ugyanolyan nehéz beszerezni, a lista pedig meghaladná e blog terjedelmét.

1. A curry pasztát 2 evökanál forró olajban kb egy percig kevergetjük.
2. Hozzáadjuk a csíkokra vágott csirkét. Pirítjuk, amíg meg nem pirul.
3. Hozzáöntjük a kókusztejet. Ha nem bírjuk a nagyon csípöset, akkor ne csináljunk red curryt öntsünk hozzá a javasolt 400 ml-nél több kókusztejet, akár kétszer annyit is.
4. Tegyük bele a mindenféle zöldségeket. A bébipadlizsán-beföttet elötte le kell mosni, mert ecetben van eltéve, és az nem való a currybe.
5. Fözzük amíg a hús és a zöldségek megpuhulnak, azaz olyan 20-25 percig.
6. Fött rizzsel szervírozzuk, amit másik tálkában adunk mellé. Kevésbé kreatívak kedvéért elárulom, hogy kanállal kell enni.

Ha mindent jól csináltunk, így néz ki:

 

 

 

 

Szóval írtam egy nagyon vicces, valamint irodalmi értékkel bíró postot, aztán amikor a mentés gombra klikkeltem, ledobódtam a kurva netröl, úgyhogy örökre elveszett. A lépten- nyomon felugráló pornóoldalakat már egészen megszoktam, bár eleinte gyanúsnak tünt (Nö: - szívem, te pornóoldalakat nézegetsz??? Ffi: - Jaj, dehogy, sosem tenném, valami vírus hozza elö öket mindig...), de most már kezd komolyan idegesíteni a helyzet. A szakácsok, gondolom, nem föznek otthon, én sem pszichoterápiázok, és annak is megvan a hátránya, ha az ember informatikussal él együtt.

Reggel beszéltem a Nagyfönökkel tudományos karrieremröl, mely jelenleg nem létezik ugyan, de minden igyekezetem ellenére kezd úgy tünni, hogy végül nekem is lesz egy. Azt gondolom, hogy - kevés, nagyra becsült kivételtöl eltekintve - a mai kutatások nagy része azért születik, hogy a kutató hosszabb publikációs listát, több impact faktort, phD-t és egyéb tudományos fokozatot szerezzen. Ha szeretném tudni a választ valamilyen kérdésre - mondjuk, okoz-e az extasy szívritmuszavart, vagy az csak a hasisárusok által terjesztett babona - rákeresek a témára a medline-on (orvosi adatbázis), és kijön kétezerötszázhatvanhét cikk, amelyek közül kétezerötszázhatvanról ordít, hogy csak azért írta meg valaki, hogy publikáljon, és jó, ha a maradék hétben található valami értelmes válasz. Jó, nyilván ha az ember rangos szaklapokat olvas, ott már válogatott cikkanyaggal találkozik, de... nagyon nehéz és fura olyan dolgokról statisztikailag szignifikáns eredményeket leírni, mint pl az emberi lélek. Nem tudom, más területeken mi a helyzet, a pszichiátriában folyó kutatással kapcsolatban mindezek miatt némiképp gyanakvó vagyok.
Azonban a munkahelyem elvárja, a világ elvárja, és ki tudja, mikor lesz szükségem arra, hogy publikációs listát húzzak elö a melltart mellényzsebemböl, úgyhogy.
Másrészt nem is nagyon lehet véleményem, mert szégyenletesen kevés tudományos szakcikket olvasok, annál több szórakoztató- és szépirodalmat meg pszichoterápiás könyvet.
Például:
"A gyakorlatban nincs fedésben az, amit teszek, azzal, amit tenni szándékozom, amit hiszek, hogy teszek, s amit hiszek, hogy történik. "¹
Szóval, van egy olyan sanda gyanúm, hogy a pszichoterápia nem kifejezetten egzakt tudomány.

¹ Szönyi G., Füredi J. (szerk.): A pszichoterápia tankönyve. Budapest, Medicina, 2000. (49. oldal.)

Csináltam kvízt a sesblogra, menjetek gondolkozni.

Azt a mindenit :-)

"A persziflázs a legkeményebb paródia, személyeskedő,
kíméletlen.  Irodalmi művek tekintetében megkülönböztetik
a paródiát (eredeti kifejezőeszközök egy másik témán), a
travesztiát (új kifejezőeszközök az eredeti témához) és a
persziflázst."

Köszönjük, ismét tanultunk valamit.

További felháborító/vicces/elszomorító vélemény a Sin cityről itt, vélemény a véleményről itt. Tudom, hogy mint irodalomsznobnak*, nem szabadna effélét linkelnem; valamint illene rendes szókinccsel rendelkeznem, de kérem, valaki árulja el nekem, mi az a persziflázs.

* Valójában Bobón kívül sosem olvastam képregényt, de nem elvből, hanem mert sem a soproni gyermekkönyvtár, sem a felnőtt könyvtár végigolvasása során nem akadt a kezembe egy sem. Leszögezném, hogy mindemellet irodalomsznob** imidzsem ellenére a műfaj kívülálló, ám nagy tisztelője vagyok.

** Nyilvánvalóan nem kellene irodalomsznobnak tettetnem magam, amikor sosem olvastam még Esterházy Pétert.

A hétvégén megnéztük a Madagaszkárt, ami mondjuk vicces, de nem olyan, amit meg fogok nézni még egyszer is. Sütöttem rizsfelfújtat eperöntettel, amit még finnországi tartózkodásom során tanultam egy Suzanna nevű finn orvostanhallgatótól, és az eredeti neve mansikkakiiseli. Esetleg két s-sel? Na mindegy. Pasim barátai megint mély benyomást tettek rám egy Budakeszin megrendezésre került balatoni hétvége során, sajnos, esetleg szerencsére egyetlen poént sem tudok idézni, mindenesetre klassz volt. Amióta virágzó növényeknek való tápanyagrudacskát tettem a cserepébe, a vitorlavirágom bősz virágzásba kezdett, ami eléggé meglepő, én mindig azt hittem, hogy ezek a tápoldatos cuccok csak kuruzslás. Vasalás közben megnéztem a Sárkány és papucs című Dargay Attila rajzfilmremeket, amelyben Lancelot szilvás puding fogyasztását követően beleszeret Ginevrába, később eltöri a sárkány horgászbotját. A megnyugtató végkifejletben aztán a Matildka nevű boszorkány beleszeret a sárkányba, aki rajongója elől a Loch Ness-i tóba menekül.
Igen, igen, régen pasikról volt szó, bulikról, részegségről, most meg könyvekről, rizsfelfújtról, szobanövénykertészetről és rajzfilmekről, és azt direkt nem is említettem, hogy rendet raktam a konyhaszekrényben.

Feltettem a londoni fotókat, kis késéssel.