2005.06.15. 20:31 - címkék: - komment

Reggel beszéltem a Nagyfönökkel tudományos karrieremröl, mely jelenleg nem létezik ugyan, de minden igyekezetem ellenére kezd úgy tünni, hogy végül nekem is lesz egy. Azt gondolom, hogy - kevés, nagyra becsült kivételtöl eltekintve - a mai kutatások nagy része azért születik, hogy a kutató hosszabb publikációs listát, több impact faktort, phD-t és egyéb tudományos fokozatot szerezzen. Ha szeretném tudni a választ valamilyen kérdésre - mondjuk, okoz-e az extasy szívritmuszavart, vagy az csak a hasisárusok által terjesztett babona - rákeresek a témára a medline-on (orvosi adatbázis), és kijön kétezerötszázhatvanhét cikk, amelyek közül kétezerötszázhatvanról ordít, hogy csak azért írta meg valaki, hogy publikáljon, és jó, ha a maradék hétben található valami értelmes válasz. Jó, nyilván ha az ember rangos szaklapokat olvas, ott már válogatott cikkanyaggal találkozik, de... nagyon nehéz és fura olyan dolgokról statisztikailag szignifikáns eredményeket leírni, mint pl az emberi lélek. Nem tudom, más területeken mi a helyzet, a pszichiátriában folyó kutatással kapcsolatban mindezek miatt némiképp gyanakvó vagyok.
Azonban a munkahelyem elvárja, a világ elvárja, és ki tudja, mikor lesz szükségem arra, hogy publikációs listát húzzak elö a melltart mellényzsebemböl, úgyhogy.
Másrészt nem is nagyon lehet véleményem, mert szégyenletesen kevés tudományos szakcikket olvasok, annál több szórakoztató- és szépirodalmat meg pszichoterápiás könyvet.
Például:
"A gyakorlatban nincs fedésben az, amit teszek, azzal, amit tenni szándékozom, amit hiszek, hogy teszek, s amit hiszek, hogy történik. "1
Szóval, van egy olyan sanda gyanúm, hogy a pszichoterápia nem kifejezetten egzakt tudomány.

1 Szönyi G., Füredi J. (szerk.): A pszichoterápia tankönyve. Budapest, Medicina, 2000. (49. oldal.)

Facebook oldaldoboz

Olvasok is

Írj nekem levelet

Köszönöm

Extra köszönet

A designt a Yummie médiaügynökség szállította


süti beállítások módosítása