Helyesbítenék, a Túl a kék eseményhorozonton-nak nem csak a fordítóját szeretném orrba rúgni. Az még csak elmegy, hogy olyan szavakat használ, amelyek a magyar nyelvben nem léteznek. Meg olyanokat, amik léteznek, de nem kifejezetten a könyv hangulatához passzolnak. (Szerintem egy scifiben szereplő 15 éves fiút "legényke"-ként megnevezni kicsit nevetséges.) Hogy olyan félrefordított magyar mondatok vannak benne, amelyek mögött még én is látom az eredeti angol feltételes mondatot. Gondolom, nem ért rá a fiatalember, és rászabadított a könyvre valami fordítóprogramot. Utána meg nem volt kedve elolvasni. De akkor, az istenért, nem tudta volna lefuttatni rajta legalább a word helyesírás-ellenőrzőt? Hogy ne legyen tele kifelejtett írásjelekkel, meg olyanokkal, hogy "ésszerű"? És legfőképpen pedig, az Ulpius kiadónál nem volt egy szerkesztő vagy egy lektor vagy egy korrektor, vagy legalább egy lelkes laikus, aki elolvasta volna a könyvet és kijavítgatta volna? Halál komolyan felmerült bennem, hogy előveszek egy piros tollat, aláhúzogatok a könyvben és visszaküldöm a kiadónak. Igénytelenség.

Egyébként olvasom az Átjáró második részét (Túl a kék eseményhorizonton), és nem állom meg, hogy ne szóljak be a fordításra, borzasztó. Bár egyébként jól szórakozom az ilyeneken:
"Engedj oda! - mordult Peterre, aki még mindig a terminál felett görnyedt, és nyomban nekilátott Vera számítóberendezése csépelésének." (Vera egy számítógép, a szereplö gondolom, írni kezdett a billentyüzeten.)
(A tápanyaggyár) "Akkora volt, mint egy közepes irodaház, és sokkal szögletesebb, mint bármi más. Az egyik vége mégis le volt kerekítve."
(Az egyik gyár leégett) "De ez nem igazi sorscsapás. Ahhoz elég szerteágazók az érdekeltségeim, hogy bármelyik szektor csödje leterítsen."
Úgy különben ötletesnek tartom a könyvet, és valamiért nagyon tetszik, hogy a földönkívülieket hícsíknek hívják. Tök jó név.

Történik: hétfö délelött. Helyszin: kórház kezelöhelyisége. Szereplök: orvosok, növérek, határon túlról érkezett orvostanhallgató.
Pszichiáter szakorvos (köpenyzsebéböl szépen kikészített vaddisznólábat húz elö, kézfogásra nyújtja): - Itt a kezem, vaddisznóláb!
isolde: - Mi van?... Mi ez??
Szakorvos: - Volt a telkünkön a falon egy nagy vaddisznóbör, de a nedvesség miatt teljesen tönkrement. Csak a lába maradt meg épségben.
isolde: - ...ööö... Jó, de miért hoztad magaddal a munkahelyedre?
Szakorvos (kezét a köpenye ujjába húzza be, csak a disznóláb áll ki, két nagyobb körme közé cigarettát illeszt) - Hát megmutatni. Meg, hogy ha terápiás szerzödést kötök egy beteggel, kezet adhassak úgy, hogy "Itt a kezem, vaddisznóláb!"
Isolde - és az egészségügyi személyzet nagy része - eszementen röhög.
A határon túlról érkezett orvostanhallgató szemében néma rémülettel kissé hátrébb húzódik.

Történik: hétfö délután, telefonon. Szereplök: isolde; Göri, ex-szeretö és jelenlegi másodmeló-fönök.
Göri: - Szóval, hogy álltok, mi újság?
isolde: - Lilla leadta a beszámolót, még nem jeleztek vissza.
Göri: - És egyébként?
isolde: - Hazajöttem nyaralásból, nagyon klassz volt, eljegyeztek.
Göri (hangjában hiteles örömmel): - Nahát, komolyan mondod? Te, ez tudod, milyen nagy dolog? Gratulálok! Ez nagyon fontos dolog, ha eljutottál idáig! Nahát, gratulálok!
Az emberek meglepöen reagálnak.

Történik: hétfö este. Szereplök: isolde, Bright.
Bright (frissen vásárolt képregényt vesz elö a táskájából): - Idenézz, mit vettem.
isolde (a halk sikoly még nem megy igazán jól, de megpróbálja): - Ahh... de kérem, kedvesem, Ön már megint miféle ponyvát hordoz haza... A repülösómat...!! - elájul.
Bright: - Nem lehet, hogy te nem is sznob vagy, csak szereted annak játszani magad?
isolde (oda sem figyelve): - ... kéne vennem egy szipkát is, elképesztö, hogy csak úgy a szájammal szívom a cigarettát...