A világ többi részéről nem tudok nyilatkozni, de hogy a magyar patológusok valójában archaizáló költők és/vagy szürrealista meseírók, az nyilvánvaló. Eleve az összes lehetséges alkalommal az adott képlet vagy jelenség latin eredetű nemzetközi neve helyett a magyar nevet használják, ráadásul a magyar nevek többnyire látványosan képszerűek, fantasztikusak, furák. Nem, ne olyanokra gondoljunk, hogy az appendix helyett féregnyúlvány, nem, itt verőérrögösödés van, függőérkeményedés, fülcserögösödés, tőrdöfésszerű fájdalom, továbbtörő vérömleny, bélfodor, cukormázlép, sérvkapu, űrtér, tubahám, kiscseplesz, nagycseplesz, borsónyi, zsákszerű kitüremkedések, metszlapon zegzugos üregek, érbimbók, óriásredők, gyöngyfüzérszerűen rendezett gömbölyded kiboltosulások. Csupa varázslat az emberi holttest belseje. Egy élvezet ez a fordítás (magyarról angolra), és rendkívül hasznos is, amennyiben olyan magyar szavakat elevenítek fel passzív tudásomból, amik sokat érnek scrabble-ben.