Elmesélem a fogorvost. Amúgy 2002-ben megátkozott egy Fogorvoslány, mert elszerettem a fiúját, Görit, és akkor azt hittem, az átok hatása kimerült abban, hogy fogorvosi kérdések voltak az államvizsgatesztünkben általános orvosi karon (ami amúgy soha nincs!), de lehet, hogy nem merült ki. Drámai fejlemények alább.
A Fiúnak (7) elég rosszak a fogai. Erről nyilván mi tehetünk. Sokáig szoptattam (a tudomány jelen állása szerint asszem két éves korig nem rontja a fogakat a szoptatás, de másnaptól már igen), sokáig cumizott, cukros kakaót ivott cumisüvegből (hogy leszokjon végre a szoptatásról :), és ugyan sorra vettük a színes, batman-es, elektromos fogkeféket és ízletes fogkrémeket, azért csak elfelejtgettük a fogmosást, meg megengedtük, hogy ő maga mossa, meg megengedtük, hogy fogmosás után még kiszökjön az ágyból enni egy kekszet, szóval nem akarom hárítani a felelősséget, ebben nem voltunk ügyes szülők.
Van itt Norvégiában az iskolafogászat, ahova vinni kell a gyereket szabályos időközönként. Hordtuk szépen a megbeszélt időpontokban. A szigorú, norvég fogorvosnő mindig fejcsóválva elmagyarázta a szájhigiéné fontosságát, ne egyen édességet, nézze apuka, ez itt a fogkefe, és ecsetelte a gyermek fogait fluorral meg nem tudom, mivel, hogy ne romoljon tovább. Azt mondta, több, pici lyuk van a fogán, ami tipikusan a túl sok édességet eszik és/vagy nem vigyáznak a fogakra jellegű probléma. A három év alatt soha nem kellett egyetlen fogat sem betömni, amitől sajnos nekünk az a téves képzetünk alakult ki, hogy nincs olyan nagy baj, hiszen ha rendes, nagy lyukak lennének a fogán, akkor biztos betömné. Így, hogy nem kell betömni, csak ecsetelgetni, biztos nem olyan súlyos. Ez tévedés volt.
Egy napon teljesen váratlanul közölte, hogy a gyereknek két fogát ki kell húzni és összesen 6 db lyukat a tejfogakon betömni, ezért most előjegyzi altatásra a helyi kórházban és majd narkózisban szépen megcsinálják ezeket, ja, a húzást előbb kell, mert a narkózisra 8 hónap a várakozási idő. Itt igyekeztem nem látványosan sokkot kapni, amiért az ecsetelgetjük-től egy lépésben eljutottunk az altatásban kezelünk 6-8 fogat-ig, és mondtam, hogy ööö mi azért inkább megkísérelnénk narkózis nélkül mindezt, mivel az a tapasztalatunk, hogy néhány tejfogat egy együttműködő hétéves esetében be lehet tömni altatás nélkül is. A 6 lyuk összesen 4 régióban van, tehát 4 alkalommal kell tejfogat betömni, havi 1x eljövünk, négy hónap alatt megvan, mi a probléma.
Mondta a nő DÖBBENTEN, hogy de ez a gyerek érdeke, és 4-6 alkalommal fogat tömni az embertelen és az ilyentől fejlődik ki a későbbi fogorvosi szorongás és értsem meg, hogy a gyerek érdeke ez, és ha az ő gyereke lenne, akkor elaltattatná, mivel az úgy helyes.
Mondtam neki türelmesen, hogy amúgy orvos vagyok, és az a helyzet, hogy a narkózis, bár elhanyagolandó, de mégis valamekkora rizikóval jár, és akkor mérlegelve előnyök-hátrányok, egy még ki nem alakult esetleges fogorvosi szorongás megelőzése / a fogtöméssel járó kényelmetlenség elkerülése versus egy általában veszélytelen, de adott esetben akár halálos kockázattal járó altatás közül azt választanánk, hogy próbáljuk már meg betömni azt a pár fogat úgy, hogy ébren van a gyerek. Itt már nagyon elégedetlenül csóválta a fejét, hogy én nem fogom fel, mi a gyerek érdeke.
Ezután közölte, hogy egy fogat most kihúz, mert gyulladás van felette az ínyen, anyuka nem vette észre??? A Fiú ennek hallatán azt mormolta, hogy "fuck" (norvégul, faen), mire nagyon szigorúan leoltotta, hogy itt ilyen beszédnek nincs helye, mit képzel, itt ezt a viselkedést nem fogadjuk el. A Fiú ijedten nézett rám, amire azt mondtam neki sajnos, hogy magyarul egy kicsit káromkodhat, ha akar. Én kérek elnézést, ez valóban nem volt jó ötlet, de akkor már felülkerekedett bennem a lázadó szellem. A nő ezt aztán mind beleírta az ambuláns lapunkba, mutatván, mekkora suttyók is vagyunk (itt amúgy nem kapod meg az ambuláns lapodat, csak ha direkt kikéred, de én később mérgemben kikértem.) A Fiúnak adott egy érzéstelenítő injekciót, amitől ő eléggé sírt, de aztán kb. három perc alatt kihúzta a kérdéses tejfogat (elöl lévő tejfog, szóval hamarosan kiesett volna úgyis), a Fiú választott ajándék műanyag dínót, hazajöttünk.
A következő alkalommal egyenesen az iskolából vittem a Fiút, ahova elfelejtett fogkefét vinni és nem volt frissen mosva a foga. A fogorvosnő odahívott, megmutatta a lepedéket, és mélyen a szemembe nézve azt mondta a fogorvosi székben fekvő Fiú feje felett attól 10 cm-re: "ha ezt látjuk, akkor nagyon, nagyon aggódni kezdünk", mire megkérdeztem, hogy mire céloz, azt mondta, arra, hogy feljelentenek a gyámügynél. A norvég gyámügy ellentmondásos rémuralmára nem térnék most ki, a bevándorlók többnyire rettegnek tőlük, mivel hatalmukban áll minden előzetes értesítés nélkül elvenni a gyerekedet és titkos címre költöztetni, és ezt néha meg is teszik, reménykedjünk, hogy csak indokolt esetekben (de majd szentelek ennek egy külön bejegyzést, mert nagyon ööö érdekes jelenség). Ezen a pontos tehát majdnem elájultam én is, és a Fiú is, majd közölte a nő, hogy most kihúz még egy fogat, ami nem várhat a következő alkalomig, mert most ugyan nem fáj, de ha nem húzza ki, akkor fájni fog. Elég rémes volt úgy nyugtatgatni az amúgy nagyon ügyesen együttműködő, és csak kicsit ijedt Fiút, hogy közben legszívesebben már otthon pakoltam volna a bőröndömet, hogy elhúzzunk ebből az országból, de sikerült. Ezután ismét felvetette, hogy altatás, tovább nyomasztott vele, hogy én nem értem, mi jó a gyereknek, és azt mondta "napi több ezer gyereket altatnak el szövődménymentesen ITT NORVÉGIÁBAN", amivel persze nem biztos, hogy arra akart célozni, hogy keleteurópai származásom miatt nem vagyok tisztában a norvég egészségügy fejlettségével.
Mondtam neki, hogy jó, majd még gondolkodunk ezen, és azt is mondtam, hogy nem volt túl szerencsés időzítés a gyámügyet felemlegetni a gyerek előtt, közvetlenül egy foghúzás előtt. Azt mondta, erről kizárólag én tehetek, mert én kérdeztem meg, amikor mondta, hogy aggódik, hogy mire céloz, és ő csak válaszolt a kérdésre, és minek kérdeztem meg. Azt is mondta, hogy tessék, itt a főnököm telefomszáma, hívja fel nyugodtan.
Úgyhogy felhívtam a főnökét, mondtam, hogy kicsit így ööö nem jól kommunikálunk úgy érzem a fogorvossal, mert nem tartja tiszteletben az informált döntéshez való jogunkat, hanem nyomaszt, hogy igenis altatni kell, meg a gyámüggyel fenyeget. Mondta a főnökasszony is, hogy a gyerek érdeke, hogy el legyen altatva, és nem emlékezzen olyan rémségekre, mint a fogtömés, mert akkor az rossz élmény lesz, és lehet, hogy később fogorvosi szorongás alakul ki nála.
De most értitek, hogy sima fogtömésekről beszélünk, tejfogak betöméséről, nem bölcsességfog kivésése meg gyökérkezelés meg ilyenek, a Fiú nem fél és együttműködő.
Mondtam neki azt is, hogy és mi van a gyámüggyel, mondta, hogy a fogak elhanyagolása az elhanyagolás, és ha úgy ítélik meg, akkor jelentenek. Emögött az az általános vélekedés áll, hogy ha valaki nem képes megmosni a gyereke fogát, akkor szinte biztos, hogy más területeken is elhanyagolja, nem ad neki tápláló ételt, nem ruházza rendesen, elhanyagolja a tanulmányait, de a rossz fog akár szexuális visszaélés jele is lehet (ezt már nem ő mondta, én olvastam később), ezért a fogorvosnak adott esetben ez kötelessége. Mondtam neki, hogy oké, mit kell tennünk akkor most, hogy elkerüljük ezt a sajnálatos fejleményt. Mondta, hogy vegyünk elektromos fogkefét meg fluortablettát. Mondtam, hogy már indulok is megvenni.
Azt is hangsúlyozta, hogy az, hogy nem követjük az ajánlásukat az altatással kapcsolatban, hanem ébren szeretnék betömetni a Fiú fogát, valamint az, hogy adott esetben feljelentenek a gyámügynél, két teljesen külön dolog és a világon semmi köze nincs egymáshoz, és kizárólag véletlen időbeli egybeesés, hogy pont akkor gondolt a fogorvos a gyámügyre, amikor felmerült az altatással kapcsolatos egyet nem értés, természetesen jogunk van az informált döntéshez, nekik meg joguk van jelenteni, ha annak érzik szükségét.
Azért ez nem esett jól, a norvég gyámügy alapból rémisztő, de még ráadásul én tudom, hogy nem vagyok nemtudommilyen csodálatos anya, türelmetlen vagyok és rendetlen és kiabálós és túlaggódó, de azért megteszem, ami tőlem telik, és nem gondoltam eddig azt magamról, hogy az a típus vagyok, akire az ember ráhívja a gyámügyet. Nem jó érzés szembesülni azzal, hogy valakik szerint mégis az a típus vagyok.
Ennek a napnak a délutánján tudtam meg a Norvégiai magyar anyukák Facebook-csoportból, hogy itt nincs az ivóvízben hozzáadott fluor, hogy legyen a jó norvégoknak választási lehetősége, ezért a rossz fogúaknak ajánlott tablettában szedni. Nem akarom ezzel felmenteni magunkat, de azért esetleg szólhattak volna erről korábban is, például a fogorvos, miután 3 éve itt élünk.
Ezután elolvastam a vonatkozó norvég protokollokat az altatással kapcsolatban, hogy most tényleg én vagyok-e a hülye, és kiderült, hogy tényleg. Eszenciális ugyanis, hogy a gyereknek nem szabad kényelmetlenséget átélnie a fogorvosi kezelés során, nem szabad nyilván lefogni, kényszeríteni, de rábeszélni sem! és már alapból is benzodiazepin típusú nyugtató tablettát adunk (attól nem alszik el, csak betompul és nem emlékszik), ha pedig több kör kezelésre van szükség, akkor a rendes, altatóorvosos kórházi altatás javasolt. Egy norvég felmérés szerint a Norvégiában képződött fogorvosok ebben nagyon ügyesek, míg a külföldi országokban tanult fogorvosok körében sajnálatosan gyakori, hogy a gyereket rábeszélik, lefogják, nyugtató nélkül kezelik.
Ezután még felhívtam az osloi egyetem gyermekodontológiai tanszékét (mert alapos vagyok, ha valaminek utána kell járni), megkérdeztem, kinek tehetnék fel egy szakmai kérdést, kapcsoltak egy gyermekfogorvost, megkérdeztem, mi az ajánlás 6 db tejfog betömése esetén együttműködő hétévesnél. Azt mondta, akkor már azt kórházban, altatásban javasolt, mert az 4-6 alkalom lenne, és olyan sokszor azért nem jó ötlet nyugtató tablettát adni a gyereknek, anélkül meg nyilván fel sem merül.
Én ettől mind szakmailag, mind emberileg eléggé megdöbbentem, mert ezek a nyugtatók (ami otthon a Xanax, Rivotril) itt droglistásak és a felnőtt betegeim egyike 2 hónap börtönbe került, mert egyszer hamisított egy Xanaxreceptet, és nagyon nagyon nem ajánlott felírni őket a felnőttpszichiátriában, a gyerekekbe meg kb. köszönés helyett benyomja a fogorvos. Másrészt mi lett a hős vikingekből, egy fogtömést nem bírunk ki basszus Rivotril nélkül? Én nem akarom kínozni a gyerekeimet, mivel imádom őket, de a kényelmetlenség az élet része, és elvi kifogásaim vannak az ellen, hogy egy gyerek nem bír ki egy vérvételt vagy egy fogtömést ébren. Fogom a kezét közben, lehet, hogy sír, akkor megvigasztalom, mi a probléma. Ezzel a nézetemmel itt gyermekkínzó keleteurópai lettem.
Megvitattam a kérdést pár itt élő magyarral, többen azt javasolták, hogy tegyek panaszt: be lehet panaszolni az egészségügyi szolgáltatókat a jegyzőnél nagyon egyszerűen egy online űrlapon, és kommunikációs problémák miatt is panaszkodhatsz. Azért is javasolták, hogy tegyek panaszt, mert ha nagyon meghunyászkodom, akkor azt hiszik, bármit megtehetnek. Ezen elgondolkodtam, és rájöttem, hogy ezek (mármint a fogorvos meg a főnöke) valószínűleg tényleg valamilyen elmaradott, a norvég egészségügy naprakész gyermekodontológiai ajánlásait és a norvég altatóorvosok fejlettségét nem ismerő, túlaggódó keleteurópai anyukának látnak, aki a fogkefét se ismeri szegény, de biztos lefogja a gyerekét fogtöméshez és retteg a gyámügytől. Ráadásul pont szabadnapos voltam, amikor a Fiút kísértem a fogászhoz, ezért egy kisszoknyában voltam valami nyári felsőben, ikonikus cicás táskámmal, amit kétezer forintért vettem kb. tíz évvel ezelőtt a turkálóban a Vámház körúton és számtalan európai játszótér homokozójában végighömbölgettem azóta (nyugi, kimosom néha mosógépben, mindent kibír), és az igaz, hogy megdöbbentem a gyámügy említésére.
A jegyző honlapja, ahol panaszt tehetsz, azt javasolja, hogy mielőtt panaszt teszel az egészségügyi szolgáltatódra, kezdeményezz velük dialógust, mivel az sok esetben megoldás. Hát jó, akkor tárgyalni fogunk*. Először is kikértem a dokumentációnkat (a Fiú fogászati ambuláns lapjait). Gyanúmat alátámasztva az tele volt olyanokkal, hogy "megmondom, hogy 6 lyukat kell betömni, anyuka meglepettnek tűnik" "megmondom, hogy a gyámügyre céloztam, anyuka irritáltnak tűnik" "anyuka azt mondja, nem kér altatást, mert abba bele lehet halni" és "anyuka magyarul beszél a gyerekhez" és "a gyerek káromkodik és anyuka megengedi neki, hogy magyarul káromkodjon". Esik szó a Fiú fogainak állapotáról és az aktuális fogászati kezelésekről is. Fogorvosi ambuláns laphoz képest kicsit szokatlanul dominál anya viselkedésének és érzelmi állapotainak leírása, dehát ki tudja, itt mi a szokás.
Már attól szemlátomást megszeppentek kicsit, hogy kikértem a dokumentációt, ezt ismerem a saját munkahelyemről, nálunk a szakrendelőben is vannak azok a páciensek, akik elkérik az ambuláns lapjaikat, figyelmeztetni szoktak a pszichológusok, hogy "vigyázz, ő olvassa a dokumentációját!!!". Én mondjuk ehhez hozzá vagyok szokva, mert keleteurópában alapból is odaadtuk mindenkinek az ambuláns lapját (ha épp véletlenül működött a nyomtató), szóval nem szoktam olyasmit írni rá, amit nem láthat a beteg.
A következő időpontra felöltöztem orvosnak, felvettem azt a nadrágomat, ami pontosan ugyanaz a kék árnyalat, mint a kórházi kék műtősruha, meg fehér pólót és egy fehér zakót (szinte sosem veszek fast fashiont, de most vettem egy fehér zakót a HM leárazásán direkt ezért). Diszkréten kisminkeltem magam, amit amúgy sose szoktam, de nemrég feltűnt, hogy itt a pszichiátrián a pszichés státusz leírásának gyakran szerepel az a mondat, hogy a páciens "rendezett külsővel, DE smink nélkül" érkezik, ebből arra következtettem, hogy Dél-Norvégiában a normális ember, aki nem pszichotikus, az sminkeli magát. Elkísértem a Fiút a fogászhoz, ahol mindvégig a Dél-Norvégiában megszokott kellemes módon viselkedtem (a száddal mosolyogsz, de a szemeddel nem). Minden alkalommal, amikor úgy láttam, hogy a Fiú nem érti a fogorvos magyarázatát, megkérdeztem illedelmesen, hogy nem gond-e, ha magyarul is elismétlen, mivel csak 3 éve lakunk itt és a Fiú nem biztos, hogy mindent értett. A Fiú különben teljesen benne van a buliban, az egyik alkalommal azt mondta nekem a fogorvosnő, hogy "legközelebb már nem fog ilyen vidáman befutni ide ez a kisfiú" (mert nyugtató nélkül kínoztuk), úgyhogy azóta a Fiú extra vidáman szökell be és veti be magát vigyorogva a fogorvosi székbe.
A dialógus további előremozdítása érdekében írtam nekik egy levelet azzal, hogy kérem, hogy ezt szkenneljék be a gyermekem dokumentációjába, mert úgy érzem, továbbra is félreértenek minket és a mi szempontunk nem jelenik meg, ezért szeretném megvilágítani ezt az oldalt is. Mindezt azért, mert az utóbbi időben kihívást jelentő volt a kommunikációnk és úgy érzem, javulhatnánk ebben. (Itt nem mondunk olyanokat, hogy "rossz" meg "probléma", hanem kihívások vannak és "potenciál a javulásra"). A levélben irodalmi hivatkozásokkal elmagyaráztam, hogyan látjuk mi az altatás vs. altatás nélkül megpróbáljuk betömni a fogat kérdéskör előnyeit és hátrányait, és miért érezzük úgy, hogy családilag informált döntést hozunk ebben a kérdésben, valós tényekre és szakirodalomra támaszkodva (irreális aggodalmak vagy gyermekkínzó szadizmus helyett). Ezért azt szeretném kérni, hogy tartsák tiszteletben ezt a döntésünket és a hozzá való jogunkat. Természetesen ha későbbiekben új tényező merül fel (komplikált beavatkozásra lesz szükség, vagy a Fiú totál kikészül a fogtöméstől és nem működik együtt), akkor revideáljuk a döntést.
Norvégiában amúgy évente átlagosan 1,5 ember hal meg altatás szövődményeiben, ezek jellemzően csecsemők vagy idősek, ismert vagy ismeretlen alapbetegségekkel. Ez sokkal kevesebb, mint az autóbalesetben elhunytak száma (kb 80/év), de több, mint a cápatámadásban (nulla). Ami az ismételt fogászati kezelésekre szoruló gyerekeket illeti, egy nemzetközi követéses vizsgálat szerint az, hogy később kialakul-e náluk fogorvosi szorongás, három dologtól függ: 1. fáj-e a foga (a Fiúnak nem fáj), 2. komplikált beavatkozásokról van szó (a tejfog tömését én kiindulásképpen nem ítéltem annak, persze komplikálttá válhat), 3. szorong-e az anya a fogorvosi kezelések alatt (én egyáltalán semennyire nem szorongok) (amíg nem fenyegetnek a gyámüggyel) (mert akkor már nagyon).
Azt is beleírtam, hogy elnézést kérek, amiért egyszer káromkodott a Fiú és én megengedtem, a káromkodásnak ugyan ismert a stresszcsökkentő és fájdalomcsillapító hatása, de teljes mértékben képesek vagyunk tiszteletben tartani, hogy itt nem elfogadott. Az anyanyelvünk használatára, ha lehet, továbbra is szeretnénk lehetőséget kapni, mivel a Fiú nem ért mindent és így jobban el tudom neki magyarázni a dolgokat, tekintve, hogy csak három éve lakunk itt. Hogy eddig nem ajánlották a fluortablettát, azzal már nincs mit tenni, esetleg később érdekes lehet a fogorvosi klinika számára annak ismerete, hogy sok külföldi nem szedi, mert azt hiszi, van a vízben. Továbbá természetesen tisztában vagyok azzal, hogy súlyos elhanyagolás gyanúja esetén kötelességük jelenteni a gyámügynek, ugyanakkor azt szeretném kérni, hogy ha erre kerül a sor, akkor erről ne a gyerek előtt és ne közvetlenül a fogászati beavatkozás előtt tájékoztassanak majd, hanem nyugodt körülmények között.
Mivel már csak augusztusban van legközelebb időpontunk, felhívtam a recepciót, hogy oké-e a számukra, ha írok egy ilyen levelet, kicsit így elhűltek, hogy jaj, miért, úgyhogy elmagyaráztam, hogy nem panaszt tenni szeretnék, hanem kísérletet tenni a további sikeres kommunikáció elősegítésére és a kölcsönös megértés érdekében. Azt mondták, ja, az jó, úgyhogy elküldtem.
Ezután már teljesen nyilvánvaló, hogy őrültnek tartanak, de terveim szerint annak a fajta őrültnek, akivel nem akarnak tovább packázni. Remélem, felfogták, hogy ezt a levelet csak be kell kopipésztelnem a jegyző oldalára a panasz-űrlapra, ha mégis panaszt szeretnék tenni rájuk. Annak sincs amúgy semmi következménye soha, de azért nem szeretik, mert nyűg. Nem válaszoltak egyébként a levélre, most mindenki nyári szabin van, de szerintem nem is fognak, és nem is az a célom, hanem az, hogy egy fokkal egyenrangúabbnak kezeljenek a jövőben és kevésbé kioktatóan viselkedjenek.
Ami a Fiú fogait illeti, a hatból két lyukat betömött a szigorú norvég fogorvosnő egy alkalom alatt, a többire meg kértem neki időpontot Budapesten a csillivilli magán gyerekfogászatra, ahol végtelen pénzért úgy tömik be a gyermek fogát, hogy közben a falra szerelt síkképernyőn saját maga által kiválasztott mesét nézhet, és plusz pénzért élő bohóc is szórakoztatja (most nem viccelek) (bohócot nem rendeltem). Ami a lelkét illeti: voltunk Disneylandben, felszálltunk egy hullámvasútra, ami túl félelmetesnek bizonyult, de végig fogtam a Fiút és nyugtatgattam meg puszilgattam, és a végén azt mondta, rémes volt, de az azért jó volt, hogy ott voltam mellette, pont olyan volt, mint a fogorvos. A gyámügy említése óta mindkét gyermek mossa és mosatja velünk a fogát, mint a kisangyal, szóval mondhatjuk azt is, hogy hatékony volt a fenyegetés.
Később egyszer felmerült, hogy a Fiúnak lehet, hogy kellene MR-t csinálni (nem fog, más miatt), de a háziorvos szerint azért az nem egyszerű, mert ugye a hétéveseket altatják, hogy ne mozgolódjanak meg ne ijedjenek meg. Magyarországon ezt megkísérlik ébren és csak indokolt esetben altatják. Altatás nélkül egy MR 10-15 perc (testtájéktól és kérdéstől függően), altatással sok óra, előtte nem ehet és ihat a gyerek, utána x óráig meg kell figyelni, szóval eléggé nyűg. Miért altatják el a norvégok a gyerekeiket mindenhez, merül fel a kérdés. Azzal érvelnek, hogy ne érje őket kényelmetlenség. Dehát egy altatás is kényelmetlenség, nem? Mármint a gyereknek. A fogorvosnak vagy a radiológiai asszisztensnek nyilván sokkal kényelmesebb egy narkózisban alvó gyermek fogát tömni vagy neki MR-t készíteni, mint egy izgő-mozgó, kérdezősködő, neadjisten síró gyereknél ugyanezt.
De az megígérem, hogy ha tényleg feljelentenek a norvég gyámügynél ez vagy más miatt (idén eddig 2x merült fel és még csak július van!), akkor arról írok egy könyvet. Az indiai csaj ügyéből egy egész bollywood-filmet forgattak, szóval gondolom, kaland, izgalom.
* Hol tanult meg így tárgyalni?