Rendes tél lett hirtelen, hó és mínuszok. Az azt jelenti, hogy mínusz 10 fok van éjjel és reggel, és ilyen mínusz 3-ig megy fel napközben, vagyis nem olvad el a hó. Itt nem sózzák az utakat, úgyhogy latyak sincs, cserébe kicsit para a közlekedés. Az autópályát azért sózzák, nyugi.
Így néz ki. Nem az autópálya, a házunkkal szemközti mező.
Nyilván rég télidepressziósnak kellene már lennem a fény hiánya miatt, de azért lássuk be, hogy ez sokkal kevésbé lehangoló, mint a Vörösvári út november végén. Több dolog is van, ami miatt talán kevésbé vagyok téli depressziós Norvégiában, mint Magyarországon. Az egyik, hogy itt délen (mármint Dél-Norvégiában) tényleg nagyon jó a klíma, ami azt jelenti, hogy ugyan hidegebb van, de több a hó és sokszor süt a nap napközben, nincs a folyamatos, hetekig tartó szürkeség. Eleve nem kell a télidepi mellé még a természetmegvonás szindrómámmal is számolni, mivel egy mező mellett lakunk (15 percre gyalog a belvárostól) és egy erdőben dolgozom (a szakrendelő, ahol dolgozom, régen TBC szanatórium volt, ezért fenn van egy dombon a jó levegőn, ahova havas úton full para felvezetni, valamint az A épület padlásán állítólag lakik egy tüdőbeteg, női kísértet és csapkodja az ajtót). Egyáltalán nem kell BKV-znom, és a téli nagyvárosi tömegközlekedés borzalmát elviselnem nap mint nap (mivel a lakásunk és a munkahelyem között pont nem jár semmilyen tömegközlekedés, így vagy gyalog megy az ember, vagy autóval, vagy mehetne persze biciklivel is, de ahhoz nekem túl meredek az a domb).
És a ruhák, az nem feltétlenül Norvégia, mert már pár évvel korábban fejlődni kezdtem e téren, de basszus. Én egész gyerek-, és fiatal felnőttkoromban fáztam minden télen. Egyszer aztán, úgy 35 éves korom körül a húgom egy barátnője az Ugg-nál kezdett dolgozni, 70% dolgozói kedvezménnyel, és vett nekünk két csizmát. Nagyjából ugyanekkor terhes lettem és a terhesruhaboltban pont télre összegyűlt annyi kuponom, hogy olcsóbban tudtam megvenni a jófajta terheskabátot, ami egy tollkabát volt. Sose volt azelőtt tollkabátom, de miért nem szóltatok??? Utána is hordtam még néha, nemterhesen, dehát atomronda sajnos, úgyhogy később beruháztam egy menő, ráadásul kívülről vízálló-szélálló réteggel borított tollkabátba, ez volt 7 éve, azóta nem vettem télikabátot és vígan hordom itt is. És végül, amikor a gyerekeim járóképesekké váltak, az egyik ovistársnak volt egy szuperjó hótaposó csizmája, az a fajta, aminek az alja körben gumi, feljebb viszont már nem gumicsizma, hanem normális, így aztán teljesen vízhatlan, mégsem ronda vagy kényelmetlen, és akkor kicsit elmélyültem a vízhatlanság kérdésében (az Ugg nem az), és szereztem olyat is. Egyáltalán nem értem, miért nem értesültem mindezekről negyvenéves korom előtt, alapjaiban változott meg az életminőségem. A gyerekeimnek már nem kell mindezeken keresztülmenni, mert kiváló technikai ruházatban hömbölögnek az árokparton nap mint nap. Igen, ezek a cuccok egy vagon pénzbe kerülnek, szerencsére magamnak csak egyszer kellett megvenni, eddig remekül bírják az idő múlását, a gyerekek persze kinövik, hát ez van.
Persze tavaly novemberben, amikor egész hónapban esett az eső, vettem Philips fényterápiás ébresztőórát, ami ugyan elvileg kevés a téli depresszió kezeléséhez (kicsi a felülete és csak 300 lux), de azért nagyon kellemes arra felébredni, hogy fokozatosan kivilágosodik. Rendes nagy fényterápiás lámpát nem vettem, mert az drága, talán ha mégis téli depressziós leszek idén, akkor jövőre veszek egy használtat.
És szedem az omega 3-at és a D-vitamint, mint itt mindenki.
Teljesen úgy néz már ez ki, mint valami marketingposzt, nem, nem fizet egyik márka sem, és a létezésemről sem tudnak. És természetesen zokszó nélkül Thaiföldön tölteném a telet, ha lenne annyi szabim, iskolaszünet, pénzünk, és nem lenne nyomorult járvány. Szerintetek ha most beüt az omicron variáns, nem lesz ismét online az iskola, óvoda és a munkahely, és akkor nem élhetnénk digitális nomád módjára Koh Phanghanon? Sajnos nem túl reális, és persze sosem lennék elég bátor ehhez. Fogunk még amúgy valaha rendesen utazgatni? Eléggé rajtam van mostanában a wanderlust, de úgy, hogy ismeretlen helyekre van kedvem menni, a múltkor mesélt az egyik páciensem Izlandról, na, oda is, de a Lány egyik barátnője meg Malayziából jött, azt is megnézném. És a FB-on követek egy 16 éve Nepálban élő magyar orvosnőt, oda is. Hát mindegy, így legalább megmarad a pénzem és elkölthetem villanyszámlára (épp felment az áram ára itt, hatalmas mázli, hogy végül ezt a kis lakást vettük és nem pedig egy nagy házat valahol kinn a prérin) meg szélálló-vízálló ruházatra.
Végül nem vettem bútorokat, mert megvettük a bútorok egy részét az előző tulajtól, azokat, amiket nem vettük meg, pedig ránk hagyta ingyen, mivel arra jutott, hogy neki nyűg lenne elvinni, ami nem kell, adjuk el a vaterán és tartsuk meg a pénzt. Így aztán egy bútorozott lakást vettem úgy, hogy abban benne van az ágynemű, a vasalódeszka, a kávésbögrék és az evőeszközök is, valamint megint lett POÄNG fotelem, amit gyűlölök, az előzőt is Brainoiz-éknek adtam, ezt pedig már ingyen elvihetőként hirdetjük és így se viszi senki. Sajnálom, én kérek elnézést, tudom, hogy sokak kedvelt fotelmárkája és szeretnem kéne, it's not you, it's me.
A szőnyeget azért lecseréltem, vettem egy csodálatos, színes csíkos 100% gyapjú szőnyeget használtan az itteni vaterán, pont, amilyet akartam, de most nem tudom lefotózni, mert műanyag dínók és Mancs Őrjárat-járművek borítják.