Years shall run like rabbits

2020.12.24. 00:08 - címkék: - komment

Hetekkel ezelőtt írtam egy fél bejegyzést, arra volt felfűzve az egész, hogy idén először nem tudok bejglit rendelni a Gerbeaudból / Culinarisból, ahogy a hagyomány diktálná, hanem kénytelen leszek önkezemmel megsütni, és akkor így szépen bele volt szőve a honvágy, a 2020-as év, a rövidülő nappalok meg efféle, erre másnap a férjem a kezebe nyomott két rúd Gerbeaud diósbejglit, amit postán küldetett ki és a születésnapomra szánta, csak addigra lejár, ezért odaadta előbb. A születésnapomra karamellizáló pisztolyt kaptam, féljetek. 

Így aztán ki kellett törölnöm mintegy 2000 karaktert. #firstworldproblem

Közben még sötétebb lett, meg elég sokat esik az eső, meg vettem egy autót. A sötét az úgy néz ki, hogy nagyon sokban nem különbözik az otthonitól, nem északon lakunk, ahol fel se jön a nap, de azért december 21-én két és fél óra különbség van Budapest és a kisvárosunk között. Mármint két és fél órával rövidebb a nappal itt, mint ott. Kinézek reggel kilenckor a munkahelyemen az ablakon és vaksötét éjszaka van. Az autó padlizsánlila, elektromos és lízingelem. 

Közben feldíszítettük a fát, mi 23-án este díszítjük, miután elaludtak a gyerekek, és 24-én reggel találjuk meg, mert szerintünk így praktikus, hát rémesen néz ki. Eleve mi az, hogy itt nem lehet szaloncukrot kapni, de oké, anyósom küldött egy tonnát, de ezért aztán nem lehet szaloncukorakasztót kapni, tudjátok, azok a kis drót bizbaszok, így aztán fonallal kellett felközöznünk, mint a középkorban, és az égősor se tetszik, meg persze, nincsenek itt a saját díszeink, amiket 20 év alatt gyűjtöttünk össze, csak ilyen múlt héten a jyskben vásárolt semmilyen üveggömb. Jó, azért vettem pár fura díszt a használtboltban, amelyik Sri Lankai gyerekek iskoláztatására küldi a bevételt, mondta a tulajbácsi, hogy nagyon szomorú, mert idén a vírus miatt nem utazhat Sri Lankára a gyerekeihez. Lehet, furán néztem, mert utána hozzámutogatott egy idézőjelet. 

És vettem egy tonna cuccot, komolyan mondom, hogy soha életemben nem volt ennyi csomag a fa alatt. Ilyeneket szoktam venni, hogy állatkertbérlet meg masszázskupon meg aquaworld-belépő. Ilyeneket most nem lehet venni, így aztán tárgyakat vettem az interneten. Vannak közte olyanok, amit úgyis vettem volna, pulóver a Fiúnak, csizma a Lánynak, de a többség azért nem ilyen. És mind be van csomagolva karácsonyi papírba. Igen, nagyon rosszul érzem magam amiatt, hogy a korábbi környezettudatos életmódom Norvégia meg a Covid miatt így elromlott, majd megpróbálom magam összeszedni jövőre. Sajnos itt a közhiedelemmel ellentétben nulla a környezettudatosság (kisvárosunkban legalábbis), tömegközlekedés elenyésző, mindenki batárnagy benzinautókkal közlekedik, fél évig hallgattam, hogy mennyire fura vagyok, amiért gyalog járok, és mindenki vesz az ebédlőben magának nap mint nap egy félliteres ásványvizet, hát sírok, és persze évente átrendezik a lakást, meg tavasszal új függöny. Új függönyt még nem vettem. Majd tavasszal. 

Különben jól vagyunk. 

Facebook oldaldoboz

Olvasok is

Írj nekem levelet

Köszönöm

Extra köszönet

A designt a Yummie médiaügynökség szállította


süti beállítások módosítása