Jellemzően a pszichés könyveket foglalkozás keretében olvastam, vagyis pénzt kaptam érte így vagy úgy, a többi meg skandináv, voltak nagyon jók is. Nem a krimik, azokat nem szeretem továbbra sem.
1. Davidson-Coleman: A meditáció tudománya. Elég jó, arról szól, hogy a meditáció, illetve később a mindfulness hatásait milyen kutatásokkal igazolták vagy próbálták igazolni a szerzők. Vicces, amikor a hetvenes években hordozható EEG-vel üldözik a tibeti remetéket.
2. Adam Alter: Ellenállhatatlan. A technológia, internet, email, telefonfüggőségről szóló könyv, amit ludditaként ünnepelnem kellett volna, dehát hatásvadász, szűklátókörű és idegesítő.
3. Peterson: 12 rules for life. Úristen, ezt mennyire gyűlöltem, a parasztvakítás netovábbja, a bibliaidézetekbe csomagolt közhelyekkel és konzervatív nevelési stílusnak eladott gyerekbántalmazással, két bekezdésenként be akartam lépni egy ökofeminista terrorszervezetbe és kilyukasztani a szerző gumiabroncsait. A nárcisztikus férfiaknak meg kéne tiltani az önsegítő könyvek írását.
4. Belső Nóra: Szülés utáni depresszió. Ebben egy nagyon jó, okos és hasznos fejezet van, a szülés utáni depresszióról szóló, a többi felesleges.
5. Karl Ove Knausgard: Szerelem. Knausgard kitűnő példája annak, hogy az önéletrajzi regények írását például nem kell megtiltani a nárcisztikus férfiaknak, sőt. Tudom, megosztó, meg nem mindig könnyű olvasmány, én asszem ezt a kötetet szerettem a legjobban az eddig magyarul megjelent 3 közül, jól is van megírva, meg a témái is - házasság, kisgyerekes élet, norvég-svéd különbségek, munka-magánélet egyensúly - is épp mind érdekelnek.
6. Maja Lunde: A méhek története. Nagyon jó, három szálon játszódik, egy a múltban, egy a jelenben, egy meg az ökológiai katasztrófát követően a jövőbeli Kínában, egy forgatókönyvíró csaj írta, ami eléggé érződik, nagyon szuper volt, olvassátok el, izgalmas és elgondolkodtató és élvezetes.
7. Nora Szentivanyi: A lakás. Na, ez is kurvajó, csak hát nem vidám, ugyanis Magyarországról szól egy svéd kislány, illetve később Norvégiába házasodó felnőtt nő szemével, és vannak benne azok a dolgok, amiket már tudsz a "magyar izéről", és vannak, azok, amire most döbbensz rá, hogy basszus.
8. Jostein Gaarder: A történetárus. Fura, a vége elég lapos, de amúgy egynek jó.
9. Tore Renberg: Charlotte Isabel Hansen. Olyan kis aranyos könyv, amerikai romantikus komédiát kéne rendezni belőle, de nem tudtam nem szeretni. És egyszer csak felbukkan benne Sara, Jarle anyja, akit nagyon kedveltem az előző könyvben, tök örültem neki.
10. Gimesi Dóra, Jeli Viktória, Tasnádi István, Vészits Andrea: Időfutár 7. - Az ellopott időgép. Mit is mondhatnék, rajongó vagyok.
11. Tore Renberg: Holnap találkozunk. Renberg ezzel a könyvvel nyert irodalmi elismertséget, engem főként bosszantott és untatott és senkit sem kedveltem, aztán úgy a felénél (300 oldal után) kezdtek összeérni az események és jobb lett valamivel.
12. Richard Morgan: Valós halál. Kb. ötödszörre olvastam, most azért, mert épp néztük a sorozatot. A könyv jobb.
13. L. Stipkovits Erika: Ölelni és ölre menni. A testvérkapcsolatokról szóló pszichológia-önsegítés, újraolvastam, mert már elfelejtettem. Hasznos.
14. Erlend Loe: Vegyesbolti csendes napok. Ezt nem szerettem, idegesített, milyen hülye a férfi főhős, meg mindenki.
15. Erlend Loe: Doppler. Nem is olvastam volna több Erlend Loe-t, de véletlenül összefutottam az Exemmel és a kezembe nyomta, hogy ez jó. Tényleg jó, itt is bosszantó kicsit a főszereplő, de mindenki annyira fura és abszurd, hogy az már inkább kellemes.
16. Linn Ullmann: Stella zuhan. Nem tudom, megértettem-e ezt a könyvet, különc figurákról és egy elcseszett párkapcsolatról szól, egynek jó volt.
17. Karin Fossum: Indiai feleség. Nem vagyok nagy krimirajongó, de ebben jók a karakterek. Sajna az egyiket rögtön az elején meggyilkolják persze.
18. Herbjorg Wassmo: Dina vagyok. Ez a könyv a 19. sz-i Norvégiában játszódik és Dináról szól, aki nagyon szenvedélyes és ellentmondásos személyiség, ennek megfelelően ellentmondásosan éreztem a könyvvel kapcsolatban is, utáltam vagy szerettem vagy hátborzongatónak és ijesztőnek találtam, és máig sem mondanám egyértelműen, hogy tetszett, de lekötött, az biztos.
19. Pamela Druckermann: Bonjour, Madame. Jézusmáriám, ez mekkora nőimagazin-közhelyszótár lett. Arról szól, hogy 40 felett milyen nőnek lenni. Hát csak altatóval tudsz aludni és nem mosolyogsz, nehogy ráncos legyél, főzni meg sütni továbbra se tudsz, de legalább bölcsebb (??!!??) vagy. Nem én voltam a célcsoport asszem.
20. Roy Jacobson: Láthatatlanok. Ez egy norvég szigeten játszódik és az ottani emberek életéről szól, nem nagyon eseménydús, és nagyon szerettem. Sajnáltam, hogy véget ért, olyan jó volt ott lenni a gyönyörű szigeten a fura, távolságtartó, de szimpatikus szereplők között a mindennapjaikban. Tetszett, hogy nincsenek benne elsöprő érzelmi reakciók, mégis átjönnek az érzelmek a felszín alatt, ezt nehéz jól csinálni.
21. Karl Ove Knausgard: Játék. Knausgard gyerekkoráról szól, sokkal könnyebb olvasmány az előzőeknél, egy ilyen norvég Tom Sawyer bántalmazó apával.
22. Jordan B. Peterson: 12 szabály az élethez. Hát magyarul is el kellett olvasnom, még jobban szenvedtem, mint elsőre.
23. Herbjorg Wassmo: A szerencse fia. A Dina vagyok folytatása, Dina fiáról szól és főleg Koppenhágában játszódik, szétuntam magam rajta. Az előzőt Dina személye és a vadregényes norvég környezet vitte el a hátán, itt meg egyik sincs.
24. Karin Fossum: Ne nézz vissza. Ez is krimi, egynek jó, a környezet tetszett főleg, a norvég kisváros, ahol játszódik.
25. Per Petterson: Átkozom az idő folyamát. Egy felnőtt férfiról szól, aki épp válik, az anyja meg rákos lesz, és visszaemlékszik az életére, elsősorban az anyjával való kapcsolatára. Lehet, hogy ha felnőtt férfi lennék, jobban érteném? Így egynek jó, de semmi különös.
Kihagytam valamit vajon? A három legjobb, amiket újra kell olvasni majd: A méhek története, Láthatatlanok, A lakás. Elég különbözőek, mindegyiket másért szerettem.
Havi két könyv, szóval van még remény a számomra.