A dolgok állása

2016.05.24. 20:50 - címkék: Címkék: nyafogás -

Nincs semmi bajom, csak nem volt kedvem blogot írni, meg időm se (- mentegetőzött). De komolyan, nagy terveim voltak ezzel a tavasszal, hogy majd mindenféle embereket fogok hozzánk meghívni és sok bulit rendezek és eperlekvárt főzök és megírom a könyvemet és kiszortírozom a ruhákat és epret meg paradicsomot meg mindenfélét termesztek a balkonon, meg eljárok a terhesjógára és ott építem a kapcsolatot az új magzattal és hangolódom lelkileg és testileg, aztán valahogy mindig túl sokat dolgoztam vagy ügyintéztem, dehát ez az élet rendje, gondolom. Egyébként eperlekvárt valóban főztem, és ültettem a balkonra is a fentieket, meg még rozmaringot meg szegfűt az illata végett, és hortenziát esztétikumnak.

Meg magánrendeltem, oktattam és cikkeket írtam pénzért, ami egyáltalán nem sok munka, de közben meg mégis. Meg előadtam a Pszinapszison - ó, igen, pár év és én fogom megmondani a tévében, hogyan kell élnetek, meg majd írok könyveket hogy A Férfi meg A Nő, meg mit egyél, mit főzzél és mit gondoljál, hogy ne legyél ennyire boldogtalan. Not.

És tanulok németül a Duolingo-n, teljesen berántott a dolog játékossága, tök jó. Persze, már rég tudnom kéne németül, 8 éves korom óta jártam (persze, megszakításokkal) mindenféle nyelvtanárokhoz, és van is középfokúm, és mégse tudok, hát ez van. Volt némettanárjaim biztosan mind sírnának, ha látnák, hogy ennyi év után ott tartok, hogy alle Katzen mögen Milch. Szóval napi 10 percet foglalkozom a nyelvvel, amit elvileg már tudok, de közben nem, és nagyon jó, érzem, hogy használ, a múltkor megértettem a mögöttem németül beszélőket a soproni helyijáratos buszon.

Terhesjógán nem voltam egyszer se.

Meg még azért nem volt kedvem blogot írni, mert tavaly elegem lett a hülyékből, de nem a trollokból, azokkal nincs bajom, mármint haragszom rájuk, de nem így (kezdő blogger koromban elég profi trollokon edződtem szerintem), hanem amikor mindig, mindent jobban tudnak és mindent félreértenek. Amikor valaki képes volt komolyan azt írni rólam, hogy szánalmasan hazudok, amikor azt állítom, hogy a Lány egyévesen Weöres Sándort szaval, dehát én azt írtam, hogy egy éves szülinapjára kapta a könyvet, amiből két éves korára egy csomó gyerekverset megtanult, és most halál komolyan ennyire szánalmasnak tűnök, aki a blogjában hazudik a gyereke képességeiről? Jézusom. Meg amikor panaszkodnak, hogy túl sokat / túl keveset írok a bányászatról / az anyaságról / az akármiről. Egy pár ilyen apró bosszúság miatt aztán rossz szájízem lett és inkább a sopronfotós tumblrt csináltam, azt nem nézi a kutya sem, és azok is csendben vannak.

A Lány meg három éves lett közben, a legújabb fejlesztése, hogy felismeri a betűket, és cukibb, mint valaha. A Fiúnak pedig még nincs neve, de végül is van még három hónapunk.   

Facebook oldaldoboz

Olvasok is

Írj nekem levelet

Köszönöm

Extra köszönet

A designt a Yummie médiaügynökség szállította