Amikor a Lány fogja a kihűlt brokkolipürébe forgatott, megnyalogatott, majd kiköpött kenyérdarabkáját, kicsit megtörölgeti vele az asztalt, majd mosolyogva felém nyújtja és szeretne megetetni vele, mindig eszembe jut, hogy tutira létezik olyan neveléstudományi szakkönyv, amely szerint azt jókedvűen meg kellene ennem a kezéből.