Öt hónapos
Ennek örömére adtam a Lánynak két teáskanál friss almalét a hozzátáplálás megkezdéseképpen, mindkettőt helytelenítő arckifejezéssel köpte rám, gondolom, rájött, hogy még nem telt le a hat hónap. Nincs mit tenni, ez egy ilyen szigorú LLL-es kötődően nevelődő baba, messziről kerüli a babakocsit, cumizni sosem volt hajlandó, kendőben közlekedik, én nem tudom, kitől tanulta ezeket.
Wa-pa-pa-pa-pa-pa-pa-pa-pow
Tudom, so két héttel ezelőtt, de én még mindig le vagyok nyűgözve.
Könyvek
Na, bepótoltam az olvasónaplómban az elmúlt néhány hónapot. Az eddigi szakmai, főként pszichoterápiás könyvek és a regények mellett nyilván megjelent itt is a babásmamás vonal, hát most ne akarjátok, hogy mentegetőzzek emiatt.
She's got eyes of the bluest skies
A haja még mindig cicaszőr, emellett újabban nyávog, prüszköl, és kemény felületeken körmét élesíti. Vajon macskává változik-e a Lány?
Meg még azon szoktam gondolkodni, hogy vajon mikor lesz abból, hogy "úristen, annyira aranyos, annyira szép, annyira szeretem", az, hogy "ebadta kölyke, minek szültelek a világra"? A dackorszakban? A tinédzserkorban? Vagy nem lesz feltétlenül ez? Vagy ez is olyan, mint a szerelem, most van az, hogy mindent imádok benne, még az idegesítő tulajdonságait is, egy óra hosszat se bírom ki nélküle és úristen, de gyönyörű az a kis rés elöl a fogai között*, és később meg majd szeretetté szelídül és idegesíteni fog, hogy nem érti Henry James-t** és még örülök is, ha pár napig nincs itt a nyakamon?
*Az első szerelmemnek volt a rés, a Lánynak nincs foga.
**Kedvenc idézetem a Nők c. kiváló regényből, ahogy a szerző levezeti a szerelmet, de sajnos nem találom online.
És még ez is
Én régebben nagyon szerettem a rozmaringot mint fűszert, az ízét és az illatát is, és ezért hosszú évek óta rendszeresen rozmaringos habfürdőt használok, és most már bármit eszem, amiben rozmaring van, azt undorítóan habfürdőízűnek érzem.
I got the poison, I got the remedy
Szóval kipróbáltam magamon is az orrszívó porszívót (laikusok kedvéért: ez egy műanyag szerkezet, amit a porszívó csövére szerelünk és ezel szívjuk a náthás baba orrát, mert a baba még nem tudja kifújni. Az orrszívó a porszívó szívó hatását használja, de a szívóerőt átalakítja, nem a porszívó erejével szív. Ettől még a babák utálják.) Valóban fájdalommentes, ugyanakkor rendkívül kellemetlen érzés, nekem egész hamar hányingerem lett tőle. A fogorvosnál vannak hasonló beavatkozások, amik nem fájnak, csak annyira kellemetlenek, hogy az mégis utálatos.
Előzőleg akartam írni arról, hogy rettenetesen elegem van, mármint a Lányt mindennél jobban szeretem, de elegem van abból, hogy minden éjszaka fel kell kelni, hogy állandóan szoptatni kell, hogy a szoptatás plusz tejallergia miatt nem ehetek sajtot, activiát meg csokit, hogy napközben 3x40 percet alszik és mindegyik előtt 20-30 percig kell "altatni", ágyában simogatni, kivenni-visszatenni, hurcolni, és hogy konstans mindig fáj a hátam. Nekem ezt nem mondták, engem erre nem figyelmeztettek. Egyébként nem tudom, mennyire "jogosan" rinyálok, tudom, hogy vannak babák, akik tizenötször ébrednek fel éjszaka, a miénk meg egyszer vagy kétszer, meg vannak, akik szoptatnak, fejnek és még tápszereznek is, meg vannak, akik egyszobás lakásban nevelnek ikreket, ellenben olyanok is vannak, akik lazán lepasszolják a csecsemőt férjnek, anyósnak, nagyinak, és a baba ezt engedi és ők ilyenkor nem kétségbeesetten zokogó babára jönnek haza, meg olyanok is, akiknek a gyereke este nyolctól reggel kilencig alszik.
Aztán átmentem szombat délelőtt az edzőterembe így sok hónap után először, és 35 percet a futógépen töltöttem a kis playlistemmel, lásd cím, és meglepően sokat javult tőle a hátfájásom, a kedélyállapotom pedig végképp egészen kicserélődött, a Lány és apukája is jól viselte kétórás távollétemet, és ó, istenem, annyira jó volt. Ezt követően pedig náthás lett a Lány, és most kis beteg gyámoltalan, és ilyenkor mindig más fénybe kerülnek a dolgok, vagyis gyógyuljon meg és legyen mindig egészséges és az legyen a legnagyobb problémám az életben, hogy napközben 3x40 percet alszik csak, és az legyen a gyerekemért meghozott legnagyobb áldozat, hogy nem eszem sajtot.
Amiből továbbra is elegem van, és basszus, hiába, mert már megfertőzött és kimosta az agyamat, az ez a szoptatásbajnokság, hogy tudniillik a tudomány jelen állása szerint az anyatej a legjobb a csecsemőknek, hat hónapig kizárólag szoptatni kell, az ennél korábbi hozzátáplálás az ördögtől való, utána egy éves korig a gyermek fő táplálékforrása még mindig az anyatej, mellé néha elnyalogathat egy-egy főtt répát, és a szoptatást két éves korig javasolja a WHO. Most egyrészt én már megszerettem a szoptatást, mert tényleg egyszerű, nem kell főzni, a Lány pedig megnyugszik tőle és nagyon aranyos is közben, és amikor felmerült, hogy a tejallergia miatt esetleg elválasszam és és kapjon inkább tápszert, én tiltakoztam a legjobban. Másrészt biztos vagyok benne, hogy a WHO-nál az ajánlás kidolgozásakor Indiára gondoltak, meg egyéb más olyan helyekre, ahol nincs kaja, vagy ami van, abban férgek vannak, és a fejlett nyugati világban azért akkor is életképesek lesznek a gyerekek, ha neadjisten csak egyéves korig szoptat az ember. De hiába tudom ezeket ésszel, mégis halál komolyan büszke vagyok rá, hogy csak szoptatom, és mindig félek, hogy mi lesz, ha kevés lesz a tejem. Egyfolytában kérdezgetik is a rokonok, hogy van-e elég tejem, és jó érzés erre büszkén azt felelni egy jóltáplált csecsemővel a kezemben, hogy igen, van. A rokonok emellett folyton biztatnak is, hogy szoptassam, ameddig csak lehet, ezeknek a kisvárosi és falusi asszonyoknak az életéből szerintem kimaradt az az éra, amikor a tápszert egészségesebbnek tartották az anyatejnél, ők mindig is tudták, hogy minél tovább kell szoptatni és most is erre biztatnak. Egyikük (kb. 60 éves) még mindig bánja, hogy a védőnő tanácsára már nyolc hónaposan elválasztotta a fiát. Hát, ez van, mind a tudomány, mind a néphit a hosszú szoptatás mellett foglal állást, nem is ezzel van a problémám, hanem a dolog teljesítményaspektusával. Vagy nem is, inkább az ellentétes elvárásokkal, hogy ne csavarodj bele az anyaságba, járj el helyekre, ne hanyagold el a férjedet, a blogodat, a háztartást vagy az intellektusodat, hajadat lássa rendszeresen fodrász, közben szoptass igény szerint két évig, csak ne közterületen, mert az nem illik. Gondolom, mindenki megtalálja ebben a saját útját, ahol számára megvan az egyensúly, én is, de akkor sem tetszik ez.